Harangszó, 1931

1931-04-26 / 17. szám

XXII. évfolyam.

1931 április 26.

17. szám.

R

'

I

I'

Alapította:

KAPI BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség.

Az Országos Luther* Szövetség hivatalos lapja.

Megjelenik minden vasárnap.

Postaesekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

r

Utas vagyok e világban, Mennyországban Vár örök hazám készen.

A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petöfi-tér 2

Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér.

Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér

Pásztorunk a Jézus ...

I. Péter 225. „Olyáhok va- látok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek Ielketek pásztorához és felvigyázójához.“

A Krisztust követni egy egész eleien át, vele maradni, mellette kitartani, öröm-bánat, bármi érjen, türelmes, szerető szívvel — oh ez csak annak az embernek sikerül, aki megtért lelke pásztorához és felvigyázójához. A meg nem tért ember hiába próbálkozik, neki nem sikerül megmaradni a Krjsztuskö- vetés útján, mert semmit sem tapasztalt még meg az Isten nagy sze- retetéböl és mit sem tud arról az egekig érő könyörületességről, ami az igazi keresztyént ugyancsak könyörületessé teszi mindenkoron és mindenekkel szemben. A meg nem tért ember olyan, mint a tévelygő juh — nincs pásztora, aki terelgesse, akire figyeljen, akit kövessen...

De, aki megtért lelke pásztorához, az erősen áll boldogító hitében. Emberek gonoszsága sebet üthet rajta, de békességét el nem rabolhatják. Ha nehezére esnék néha tűrni, megbocsátani, szeretni — felnéz a pásztorra, aki vele van, előtte jár, néki mindenben példát mutatván . . . Nézzünk őreá, aki nekünk Megtartónk, Megváltónk, akinek sebeivel gyógyultunk meg — ö ad erőt a követésre, ő vezet, hogy nyomdokaiba lépve követhessük a diadalig.

Az Úr az én pásztorom! Ez az Ige nemcsak a vigasztalásnak gyökere, de sokkal inkább egy komoly, kötelező felszólítás. Ha Krisztus a mi pásztorunk, akkor mi nem lehetünk mások, mint juhai, engedelmes követői. Ha pedig követjük őt, akkor életfolytatásunk hirdesse el mindeneknek, hogy tévelygő juhok voltunk, de már megtértünk örök pásztorunkhoz, őbenne bízunk

rendületlenül; reá figyelünk, ha lábunk alatt megindulna is a föld; tudunk megbocsátani, mert Ő is megbocsátott; tudunk engedni, mert Ő is engedelmes volt; tudunk imádkozni, mert a pásztor megtanított rá; nem zúgolódunk, mert Ő sem zúgolódott; hűek leszünk, mert előttünk jár a pásztor, aki hű volt mindhalálig! . . . Megtértünk-e így lelkünk pásztorához? . . .

Lépten-nyomon találkozik az ember ezzel a kifejezéssel: mi Józan lutheránusok'1 vagyunk. És rendszerint úgy jön, mint az „ultima ratio“ (végső érv), az ütőkártya, a nagyágyú. Ha hall az ember valakiről, vagy valakikről, akik igazán bűnnek tekintik a bűnt és e| akarnak szakadni még a legfinomabb formáitól is, — rendszerint ezzel intézik el: No, ez már túlzás, mi

„józan" lutheránusok vagyunk!

Ha hall az ember valakiről vagy valakikről, akik nemcsak az Istenbe« hisznek, hanem hisznek az Isten/íe/r is és mernek az Ő ígéreteire épúgy támaszkodni és építeni, mint pl. egy takarékbetétre más ember — akkor: Ez már istenki- sértés, mi Józan" lutheránusok vagyunk. <>

Ha hall az ember valakiről vagy valakikről, akik tényleg úgy élnek, mint akiknek nincs itt maradandó városuk, hanem minden pillanatban, minden reménységükkel a mennyei Jeruzsálem felé fordulnak, — rögtön kész róluk az ítélet: Ez

már igazán rajongás, mi „józan“ lutheránusok vagyunk.

Hát jó. Józan lutheránusnak lenni szép dolog. Legszebb dolog a föl—

„Én minden dolgaimban,

Örömben s bajaimban,

Az Örökkévalót,

Csak öt tartom szem előtt,

Ő ad munkámhoz erőt,

Naponként áldást s minden jót.

• *

Bízom nagy jóvoltában,

Mely életem folytában Minden gonosztól véd;

Keservemnek vet véget S ád csendes békességet,

Ha követem szent törvényét."

. Ámen. *

dön. Csak az a kérdés, mit takar ez a sokat citált kifejezés?

Egy igazi evangélikus ember Isten Igéjében és Isten Igéjéből él. Már most mit mond a Szentirás a „yózí7«“-ságról ? Ezt megmondhatjuk mindjárt általánosságban s aztán, ha kell, felvonultathatjuk az egyes bibliai helyeket is.

A Szentirás szerint Józan“ ember (tehát „józan lutheránus is) az, aki a valóságnak és igazságnak megfelelően él. Már most mi a valóság és igazság? A valóság az, hogy ebben az egész világban és az én testemnek minden porcikájában (Róm. 7:18.) a Sátán uralkodik. Az igazság pedig, hogy az Úr Jézus Krisztus a golgothai kereszten megváltott bennünket a bűntől, haláltól; az ördögnek hatalmától pedig megszabadított. Most már tehát csak tőlünk függ, hogy Őt választjuk-e, vagy a világot, azaz a Sátánt. Aki Őt választja, jobban mondva: Őt elfogadja, mert „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket“ (Ján. 15 : 16.), annak meg kell tagadnia önmagát és a világot teljesen és egy egész életen tartó „nemes harc“-ban (11. Tim. 4:8.) az Úr Jézus Vére erejével (tehát nem a

A „józan“ lutheránusok.

Irta : Farkas Zoltán.