Harangszó, 1930

1930-03-16 / 11. szám

XXI. tvfwiyato. 11. szám. 1930. március 16. Alapltolla K A Pl BßLA lS10-bcc. Uiptulajdono« uonántmi Lumar-Siüvílíío. ii Omzfcfo. Lathal H.öret- •8* hl rutaion lapja K6.lr.tok, eló&aetésl dijat ÍS reklamációk a HARANGSZO szarkeaaló kladéhlratalának Szombathelyre (Vasrm.) küldendők. glóSzelest alfoaad alndan avana. lelkén ta tanító. ■eojBlsolk Diideg nUrsij. Ne rejtsd el orcád, Istenem, Tekints reám kegyelmesen. laetknxtO-kiailOhtTatal SZOMBATHELY Vas vármegye, Flikkladóklratal > .Luther-Táraaaáa* tónJT kareakediaa Budapaat, VÖD., Szentkirályi-u. fi/a. á „HARAflfiSZO“ tlOflaetáal ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 8 P 40 f. Ceoporto. küldéascl lOr/.-oe kadvaamény. áaierlkaha egeaa évre I dollár ; ai utódállamokba Bsgvedérra I P á (U Pí kereszt beszéde. Zsidókhoz írt 1. 2, 12. „És nem bakok és tulkok vére ál­tal, hanem az ő tulajdon vére által ment be Krisztus egy- szersiuindenkorra a szentély­be, örök váltságot szerezve.“ K risztus ártatlan szón védésének történetét a keresztyén váltság- tan: a keresztről szóló tudomány­nak nevezi. Ez a drága „tudomány“ legelő­ször is megvigasztalja, lecsendesíti háborgó lelkiismeretünket. Már maga ez, felmérhetetlen áldás. Hisz a világon nincs semmi más ami az embert jobban elcsüggesztené, örö­mét jobban elverné, munkakedvét jobban összetörné — mint a rossz, a háborgó lelkiismeret! Az embe­rek kezdettől fogva próbálgatták lelkiismeretüket valamivel meg­nyugtatni, de a próbálkozás mindig csak próbálkozás maradt. Sem Pi­látus kézmosása, sem az áruló Judás kötele nem adott csendes békességet a Léleknek... az egye­düli orvosság a nagypéntek kereszt­jéről harmatozik alá. Vezesd a megfáradottat és megterheltet a kereszt tövébe, mutasd meg neki a Krisztus sebeit... és a legnyo­morultabb is meglátja azokban a szeretet könyörülő hatalmát, csodá­latos erejét, amely az ő lelkiisme­retét is megnyugtatja és szívét békességgel betölti... A keresztről szóló tudomány megváltoztatja egész életünk folyá­sát — megjavítja erkölcseinket, megszenteli egész vándorlásunkat. Figyeljük csak meg és mindig úgy találjuk, hogy a tiszta erkölcs, a becsületesség, s a többi szent erény mindig ott virágzik és ott lesz tel­jessé — ahol az emberek Leikébe teljesen beleolvadt ez a szent tudo­mány a Krisztus keresztjéről... Azután a keresztről szóló tudo­mány megtanít minket béketűrés­sel szenvedni... Vegyük eszünkbe s próbáljuk felmérni: milyen sok, nehéz fájdalmat viselt ő el a Gecse- máne kertjében, a Golgothán... békességgel!.. Utoljára a keresztről szóló tudo­mány készít elő minket csendes kimúlásra. Mivel is vigaszlalnók a távozó testvért, akit talán háborít a megilólteté8 gondolata, mivel is vigasztalnék mással, mint olyan igékkel, amelyet ismer kora gyer­mekségétől kezdve, s amelyet a messze múltból is visszacsengenek: „A ml Urunk Jézus Krisztusnak, az Isten fiának vére megtisztít min­ket minden bűntől..vagy ezt a másikat: „íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világnak bűneit!... “ Jézus e világ bűnéért KI meghalni eljövél, S tévelygő szemünk üdvéért Önként áldozat levél; Te ki kész valál outni vért Ádám romlott fiaiért: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba. Vigasztaljon gyötrődésed, Midőn bűntudat gyötör, Támogasson csüggedésed, Kétség s baj reám ha tör. Verejtéked hüvösítsen, Segítőin, ha senki nincsen; Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba.“ Amen. « Március tizenötödike. Irta : dr. Schlitt Gyula. O ly sokszor Írtak már március Idusáról és még sokat fognak róla Írni, még pedig azért, mert nem lehet róla eleget irni. Ezen a napon rakták le a modern Magyar- országnak az alapjait s tették le­hetővé azt, hogy a nyugati államok figyelembe vegyenek bennünket és haladni akaró nemzetnek néz­zék a magyart. A negyvennyolcas hősök helyet adtak a magyar nem­zetnek a nap alatt. Azóta indult hazánk oly irányú és hatalmas fejlődésnek, hogy ma helyt állunk minden tekintetben a művelt nyu­gati nemzetekkel szemben. Oly ér­tékes munkát végeztek akkor elő­deink, mely nem évülhet el soha s valahányszor visszatér a március tizenötödike, mindannyiszor meg­kapja lelkünket varázshatásával s hódolatra késztet azok előtt, kik a nagy dolgot véghez vitték. E nap­nak jelentősége abban nyilvánul legelső sorban, hogy a nemzeti erők felszabadultak megkötöttsé­gükből s a szabad gondolkodás, a szabad cselekvés lehetőségein ke­resztül megtaláltuk azokat a for­mákat, melyekkel megtartva faji jellegünket nemzeti állammá tud­tunk lenni. Az evangélikusság szempontjá­ból azért is nevezetes ez a nap, mert a mi egyházunkból kerültek ki azok a férfiak, kik ennek a megváltó, szent mozgalomnak vezetői voltak. A negyvennyolcas nagy munkák egész embereket követeltek vezére­kül s büszkeséggel tölthet el min­den evangélikust az a tudat, hogy az ő egyháza adta ezt az acélos vezéranyagot. Nagyon gyakran a gúnynak vagyunk tárgyai más felekezetek előtt, hogy nem vagyunk sem hidegek, sem melegek. Ezzel azt akarják mondani, hogy hatá­rozatlanok vagyunk és gerinctele­nek. Az evangélikus Kossuth pél­dája mást mond. Mikor arról volt szó, hogy a nemzetet vissza kell adni önmagának, akkor Kossuth

Next

/
Thumbnails
Contents