Harangszó, 1930
1930-02-23 / 8. szám
1930. február 23 HARANÜSZÓ. 59 OLVASSUK A BIBLIÁT! Az Ágostai Hitvallás a Bibliában. VII. éa Vili. cikk : Az egyházról. Febr. 24. Továbbépítés. I. Kor. 3, 10—13. Amit Hitvallásunk VII. és Vili. cikkében az egyházról tanít, nem egyéb, mint továbbépítés a Szentírás és az Apostoli Hitvallás fundamentumán ; az evangeliom szellemében való bővebb kifejtése az Apostoli Hitvallás III. ágazatának, amit az időközben felmerült tévtanok tettek szükségessé: A továbbépítés már folyamatban volt évszázadok óta, de nagyon sok hamis, romlandó anyag került a fundamentumra. Hitvallásunk eltávolítja róla e sok — emberi bölcsesség és hatalomvágy által ráépített — romlandó anyagot, mely egykor úgyis a tűz martaléka lesz s az épület falait is oly anyagból építi meg, mely örökkévaló, mind a fundamentum. Febr. 25. Csak így örökkévaló. Efez I. 22-23. Máté 16. 13-19. A VII. és VIII. cikk, mint az Apologia mondja, szükség- szerű okból vétetett fel Hitvallásunkba. Végtelen nagy volt a veszedelem, mely az egyházat pusztulással fenyegette s nagy volt a hívő lelkek aggodalma is az egyház jövője felől. Szükség volt azért először is annak a hangsúlyozására, hogy az egy anyaszentegyház örökké fenmarad... Nem az a külső, intézményes szervezet, hierarchikus orgonismus, hanem a lényegegyház, mely Krisztust ismeri el fejének s s amelyet Krisztus a maga leikével folytonosan megújít, megszentel és kormányoz. Ezen a poklok kapui sem vehetnek dia- dalmat. Febr 26 Gyűlöletes és kívánatos. János 3. 19—21. I. Tim. 3, 15. Ézs. 28, 16. Habár a déli napfénynél is világosabb, hogy az új egyházfogalom, melyet Hitvallásunk felállít: „Az egyház pedig a szentek közössége ..." A Szentírásban és az Apostoli Hitvallásban gyökerezik, a pápás egyház mégis gyűlölettel fordult ellene. Az igazság után szomjuhozó lelkek azonban örömmel üdvözölték e hitcekket s latára és kórusban kiáltozták 1 Több kenyeret kérünk 1 Már majdnem botránnyá fajult a dolog, midőn fellépett a szónoki emelvényre Bó- zsa András. — Csendet kérek — kiáltotta a tömeg felé I — Halljuk a' Bózsa bácsit, — kiáltozták gúnyosan. — Emberek, asszonyok, ide figyeljenek I Nagyon jól tudják, hogy kemény ember vagyok és nem ijedek meg senki árnyékától .. . ezt csak azért mondom, hogy senkinek ne legyen kedve megzavarni. Mondókéul pedig a következő : Az olyan családoknak, akiknek a harmadik gyermekük születik, öt katasztrális földet adományozok I-Csak ezt akartam mondani I Az embereket úgy meglepte a nem várt esemény, hogy egy pillanatig hallgatlak, majd egetvarő éljenben törtek ki. Majd felugráltak helyükről és össze-vissza ölelgették Bózsát. Az asszonyok ellenben némán ültek helyeiken. — Hát maguktól nem kapok ölelést — kiáltotta vígan Bózsa az asszonyok felé. — De nem ám — felelte a nyelves Hamarné. — Oszt’ mér’? 1 ezek ma is az igazság oszlopát látják úgy az evangéliomi egyházban, mint az evan- géliomi egyházfogalomban. így látsz-e már te is Testvérem ? Nem hagyod-e gyáván cserben az igazság oszlopát ? Febr 27. Ami nélkülözhetetlen. Gal. 1, 3—12. Jóllehet az egyház a hitnek és a Szentléleknek a szívekben való közössége, mégis vannak külső ismertető jelei, t. i. az evangéliomnak tiszta tanítása és a szentségeknek Krisztus evangéliomával egyező kiszolgáltatása. Az egyházat a Szentlélek tartja fenn és építi tovább, de nem közvetlenül, hanem az Ige és a szentségek által. Aki ezeket helytelenül kezeli, a Szentlélek munkáját gátolja és az anya- szentegyházat rontja meg. Febr. 28. Ami nélkülözhető. Koloss 2, 16—23. Amíg az egyház lényegéhez tartozó dolgokban Hitvallásunk feltétlen egységet kíván, a külső szokások, szertartások, ceremnniák tekintetében megengedhetőnek tartja az eltéréseket, mivel a szív igazságossága nem bizonyos hagyományokhoz kötött igazság. A megigazulás nem e külső szertartásoktól függ. hanem a hittől. Nagy szükség volt e megállapításra a hitben erőtlenek nyugtalan lelkiismeretének megnyugtatása és a hagyományok, szertartások felől az egyházba becsúszott sok téves nézet kiküszöbölése végett. De szükség volt erre az egyház jövője érdekében is. így lett fejlődésre képes az egyház. Hozzásimult, alkalmazkodott az egyes korok és népek különböző felfogásához, hogy e korok és népek lelke is jobban hozzásimulhasson s a magáéra ismerhessen benne, de a lényegét tekintve mégis örök, változhatatlan és egységes maradt. Csak az örökkévalóságban tűnik majd igazán ki. hogy Hitvallásunk e megállapításával mily felbecsülhetetlen szolgálatot tett az egyháznak. Március 1. Ami veszélyt jelent. I. Kor. 4, 1—5 A rágalmazók és Ítélkezők ellen készült a Vili. cikk, hogy elhárítsa a veszélyt, mely a kárhoztatott tévtanok által, a szeretetlen, gőgös, farizeusi Ítélkezés, uralomra jutásával az egyházra háramlana. E cikk helyességét még ellenfeleink is el— Mer’ nem kend szül gyereket, hanem mi. — Igen, úgy van, helyes — kiáltozták az asszonyok. — No, az istenfáját az ilyen büdös asszonyoknak; kendtek csak nadrágszijat érdemelnek — kiáltotta nekivörösödve 3ó- zsa András. No hiszen, lelt is erre olyan kiabálás, ordítozás, hogy csendőröknek kellett a tömeget hazakergetni. Bózsa András ajánlatát azonban nem vonta vissza. A kővetkező héten a szegény Flintánénak megszületett a negyedik gyermeke. Bózsa fiz hold földet Íratott Flintára. Ünnepélyes keretek közt lett átadva Flintának a liz hold prima föld. A szegény Flintánénak meg a könnye is kicsordult a nagy boldogságtól. A gazdag asszonyokat azonban nem hatotta meg ez az ünnepély sem. Gúnyos megjegyzéseket susogtak egymásnak. — Komámasszony nem szülne maga is egy csemetét ? I — No, ségorasszony, szaporodnak az egerek 1 — Lássa, a patkányok is fődhöz jutnak. Ilyen és ehez hasonló megjegyzéseket susogtak egymásnak az asszonyok. A lelkész és Bózsa szomorúan látták, hogy minden igyekezetük kárba vész. Évek mulismerték, mivelhogy ez bizonyos teki hétben őket is védelmébe veszi. Pedig e sikk tulajdonképen nem emberek, hanem az isteni kinyilatkoztatás védelme s célja, hogy azt az emberi tényezőtől függetlenné tegye, annak magasan fölébe helyezze s lehetetlenné tegyen minden elbizakodottságot, mely hajlandó arra gondolni, hogy az igét és szentségeket mi gyarló emberek tesszük hatékonyakká. Március 2. Csak így evangeliomi. Ján. 17, 20—21. Efez 4 1—6. Az az egyház, melynek Hitvallásunk a fogalmi meghatározását adja, elég tágas ház ahhoz, hogy mindenki beleférjen, aki a Szentlélek, az ige és a szentségek által lejki közösségben van Krisztussel, tartozzon bármely felekezeihez, de elég szűk is ahhoz, hogy mindazok kiszoruljanak belőle, kiknél ez a közösség hiányzik, tartozzanak bár név- leg a mi egyházunkhoz. Ha bármikor és bárhol megvalósul a kér. felekezetek nagyobb egysége, csak az Ágoslai Hitvallás alapján valósulhat meg. Jézus főpapi imájának a beteljesedése elé a mi Hivallásunk nem gördít akadályokat, ellenkezőleg az utat egyengeti ehhez. Óh mily nagy isteni kegyelem s mily nagyok a hálaadásra, hogy ilyen hitvallásunk van. Botok Sándor. Szerbia két legöregebb embere 130 és 126 éves. Jugoszlávia két legöregebb embere Dél-Szerbiában él. Az egyik Ipekben lakik, az albán határon, 130 éves és mindössze 30 kg. súlyú, 130 centiméter magas. Soha életében nem ivott alkoholt, nem dohányzott és nem nősült. A másik Kumanovóban él és 126 éves, összesen 16 gyermeke volt, akik közül már csak a legfiatalabb van életben, aki most 70 éves. Bort és pálinkát most is iszik, sőt dohányzik is. Feleségével 70 évig élt együtt. tán is, nem hogy szaporodott volna, hanem csökkent a születések száma. A falu meg- rontója pedtg a markába nevetett, mert nem tudtak ellene semmit se tenni. Egyszer ugyan törvény elé idézték őt, de bizonyítékok híján fel kellett őt menteni. Már úgy látszott, hogy a Sátán végleg győzedelmeskedik, amikor egy nyirkos őszi napon ítélni kezdett az Isten a bűnös falu felett 1 V. rész. Istenítélet. Az egyik ködös reggel ijedten szaladt a gazdag Baranyai az orvoshoz, mert egvetlen fia, a 12 éves Pista súlyosan meg- beteg deli.’ Mire az orvos odament, n fiú már halott volt. Az orvos difieritiv/t konstatált. Az asszony majd megőrült fajdalmában. A betegség úgy terjedt házról-házra, mint a köd. Egy hét múlva már minden házon piros cédula volt. És mindennap elindult a temetési menet egy kis koporsóval a temető felé. Az asszonyok őrjöngtek fájdalmukban. A férfiak leszegett fejjel bandukoltak, mintha álomkórosak lennének. Jóformán reggeltől estig zúgtak a harangok. Amikor Virágné 16 éves leányát temették, megdöbbentő eset történt. Mindenkinek feltűnt Virágné zilált arcvonása. A koporsót