Harangszó, 1930

1930-02-23 / 8. szám

1930. február 23 HARANÜSZÓ. 59 OLVASSUK A BIBLIÁT! Az Ágostai Hitvallás a Bibliában. VII. éa Vili. cikk : Az egyházról. Febr. 24. Továbbépítés. I. Kor. 3, 10—13. Amit Hitvallásunk VII. és Vili. cikkében az egyházról tanít, nem egyéb, mint to­vábbépítés a Szentírás és az Apostoli Hit­vallás fundamentumán ; az evangeliom szellemében való bővebb kifejtése az Apostoli Hitvallás III. ágazatának, amit az időközben felmerült tévtanok tettek szükségessé: A továbbépítés már folya­matban volt évszázadok óta, de nagyon sok hamis, romlandó anyag került a fun­damentumra. Hitvallásunk eltávolítja róla e sok — emberi bölcsesség és hatalom­vágy által ráépített — romlandó anyagot, mely egykor úgyis a tűz martaléka lesz s az épület falait is oly anyagból építi meg, mely örökkévaló, mind a fundamentum. Febr. 25. Csak így örökkévaló. Efez I. 22-23. Máté 16. 13-19. A VII. és VIII. cikk, mint az Apologia mondja, szükség- szerű okból vétetett fel Hitvallásunkba. Végtelen nagy volt a veszedelem, mely az egyházat pusztulással fenyegette s nagy volt a hívő lelkek aggodalma is az egyház jövője felől. Szükség volt azért először is annak a hangsúlyozására, hogy az egy anyaszentegyház örökké fenmarad... Nem az a külső, intézményes szervezet, hier­archikus orgonismus, hanem a lényeg­egyház, mely Krisztust ismeri el fejének s s amelyet Krisztus a maga leikével foly­tonosan megújít, megszentel és kormányoz. Ezen a poklok kapui sem vehetnek dia- dalmat. Febr 26 Gyűlöletes és kívánatos. Já­nos 3. 19—21. I. Tim. 3, 15. Ézs. 28, 16. Habár a déli napfénynél is világosabb, hogy az új egyházfogalom, melyet Hitval­lásunk felállít: „Az egyház pedig a szen­tek közössége ..." A Szentírásban és az Apostoli Hitvallásban gyökerezik, a pápás egyház mégis gyűlölettel fordult ellene. Az igazság után szomjuhozó lelkek azon­ban örömmel üdvözölték e hitcekket s latára és kórusban kiáltozták 1 Több ke­nyeret kérünk 1 Már majdnem botránnyá fajult a dolog, midőn fellépett a szónoki emelvényre Bó- zsa András. — Csendet kérek — kiáltotta a tömeg felé I — Halljuk a' Bózsa bácsit, — kiáltoz­ták gúnyosan. — Emberek, asszonyok, ide figyeljenek I Nagyon jól tudják, hogy kemény ember vagyok és nem ijedek meg senki árnyéká­tól .. . ezt csak azért mondom, hogy sen­kinek ne legyen kedve megzavarni. Mon­dókéul pedig a következő : Az olyan csa­ládoknak, akiknek a harmadik gyermekük születik, öt katasztrális földet adományo­zok I-Csak ezt akartam mondani I Az embereket úgy meglepte a nem várt esemény, hogy egy pillanatig hallgatlak, majd egetvarő éljenben törtek ki. Majd felugráltak helyükről és össze-vissza ölel­gették Bózsát. Az asszonyok ellenben né­mán ültek helyeiken. — Hát maguktól nem kapok ölelést — kiáltotta vígan Bózsa az asszonyok felé. — De nem ám — felelte a nyelves Hamarné. — Oszt’ mér’? 1 ezek ma is az igazság oszlopát látják úgy az evangéliomi egyházban, mint az evan- géliomi egyházfogalomban. így látsz-e már te is Testvérem ? Nem hagyod-e gyáván cserben az igazság oszlopát ? Febr 27. Ami nélkülözhetetlen. Gal. 1, 3—12. Jóllehet az egyház a hitnek és a Szentléleknek a szívekben való közössége, mégis vannak külső ismertető jelei, t. i. az evangéliomnak tiszta tanítása és a szentségeknek Krisztus evangéliomával egyező kiszolgáltatása. Az egyházat a Szentlélek tartja fenn és építi tovább, de nem közvetlenül, hanem az Ige és a szent­ségek által. Aki ezeket helytelenül kezeli, a Szentlélek munkáját gátolja és az anya- szentegyházat rontja meg. Febr. 28. Ami nélkülözhető. Koloss 2, 16—23. Amíg az egyház lényegéhez tar­tozó dolgokban Hitvallásunk feltétlen egy­séget kíván, a külső szokások, szertartá­sok, ceremnniák tekintetében megenged­hetőnek tartja az eltéréseket, mivel a szív igazságossága nem bizonyos hagyomá­nyokhoz kötött igazság. A megigazulás nem e külső szertartásoktól függ. hanem a hittől. Nagy szükség volt e megállapításra a hitben erőtlenek nyugtalan lelkiismere­tének megnyugtatása és a hagyományok, szertartások felől az egyházba becsúszott sok téves nézet kiküszöbölése végett. De szükség volt erre az egyház jövője érde­kében is. így lett fejlődésre képes az egy­ház. Hozzásimult, alkalmazkodott az egyes korok és népek különböző felfogásához, hogy e korok és népek lelke is jobban hozzásimulhasson s a magáéra ismerhes­sen benne, de a lényegét tekintve mégis örök, változhatatlan és egységes maradt. Csak az örökkévalóságban tűnik majd igazán ki. hogy Hitvallásunk e megállapí­tásával mily felbecsülhetetlen szolgálatot tett az egyháznak. Március 1. Ami veszélyt jelent. I. Kor. 4, 1—5 A rágalmazók és Ítélkezők ellen készült a Vili. cikk, hogy elhárítsa a ve­szélyt, mely a kárhoztatott tévtanok által, a szeretetlen, gőgös, farizeusi Ítélkezés, uralomra jutásával az egyházra háramlana. E cikk helyességét még ellenfeleink is el­— Mer’ nem kend szül gyereket, ha­nem mi. — Igen, úgy van, helyes — kiáltozták az asszonyok. — No, az istenfáját az ilyen büdös asszonyoknak; kendtek csak nadrágszijat érdemelnek — kiáltotta nekivörösödve 3ó- zsa András. No hiszen, lelt is erre olyan kiabálás, ordítozás, hogy csendőröknek kellett a tö­meget hazakergetni. Bózsa András ajánlatát azonban nem vonta vissza. A kővetkező héten a szegény Flintánénak megszületett a negyedik gyermeke. Bózsa fiz hold földet Íratott Flintára. Ünnepélyes keretek közt lett átadva Flintának a liz hold prima föld. A szegény Flintánénak meg a könnye is kicsordult a nagy boldogságtól. A gazdag asszonyokat azonban nem hatotta meg ez az ünnepély sem. Gúnyos megjegyzéseket susogtak egymásnak. — Komámasszony nem szülne maga is egy csemetét ? I — No, ségorasszony, szaporodnak az egerek 1 — Lássa, a patkányok is fődhöz jutnak. Ilyen és ehez hasonló megjegyzéseket susogtak egymásnak az asszonyok. A lel­kész és Bózsa szomorúan látták, hogy minden igyekezetük kárba vész. Évek mul­ismerték, mivelhogy ez bizonyos teki hét­ben őket is védelmébe veszi. Pedig e sikk tulajdonképen nem emberek, hanem az isteni kinyilatkoztatás védelme s célja, hogy azt az emberi tényezőtől függetlenné tegye, annak magasan fölébe helyezze s lehetetlenné tegyen minden elbizakodott­ságot, mely hajlandó arra gondolni, hogy az igét és szentségeket mi gyarló emberek tesszük hatékonyakká. Március 2. Csak így evangeliomi. Ján. 17, 20—21. Efez 4 1—6. Az az egyház, melynek Hitvallásunk a fogalmi meghatá­rozását adja, elég tágas ház ahhoz, hogy mindenki beleférjen, aki a Szentlélek, az ige és a szentségek által lejki közösség­ben van Krisztussel, tartozzon bármely felekezeihez, de elég szűk is ahhoz, hogy mindazok kiszoruljanak belőle, kiknél ez a közösség hiányzik, tartozzanak bár név- leg a mi egyházunkhoz. Ha bármikor és bárhol megvalósul a kér. felekezetek na­gyobb egysége, csak az Ágoslai Hitvallás alapján valósulhat meg. Jézus főpapi imá­jának a beteljesedése elé a mi Hivallásunk nem gördít akadályokat, ellenkezőleg az utat egyengeti ehhez. Óh mily nagy isteni kegyelem s mily nagyok a hálaadásra, hogy ilyen hitvallásunk van. Botok Sándor. Szerbia két legöregebb embere 130 és 126 éves. Jugoszlávia két legöregebb embere Dél-Szerbiában él. Az egyik Ipekben lakik, az albán határon, 130 éves és mind­össze 30 kg. súlyú, 130 centiméter magas. Soha életében nem ivott alkoholt, nem dohányzott és nem nősült. A másik Kumanovóban él és 126 éves, összesen 16 gyermeke volt, akik közül már csak a leg­fiatalabb van életben, aki most 70 éves. Bort és pálinkát most is iszik, sőt dohányzik is. Feleségével 70 évig élt együtt. tán is, nem hogy szaporodott volna, hanem csökkent a születések száma. A falu meg- rontója pedtg a markába nevetett, mert nem tudtak ellene semmit se tenni. Egy­szer ugyan törvény elé idézték őt, de bizo­nyítékok híján fel kellett őt menteni. Már úgy látszott, hogy a Sátán végleg győze­delmeskedik, amikor egy nyirkos őszi na­pon ítélni kezdett az Isten a bűnös falu felett 1 V. rész. Istenítélet. Az egyik ködös reggel ijedten szaladt a gazdag Baranyai az orvoshoz, mert egvetlen fia, a 12 éves Pista súlyosan meg- beteg deli.’ Mire az orvos odament, n fiú már halott volt. Az orvos difieritiv/t kon­statált. Az asszony majd megőrült fajdal­mában. A betegség úgy terjedt házról-házra, mint a köd. Egy hét múlva már minden házon piros cédula volt. És mindennap elindult a temetési menet egy kis koporsó­val a temető felé. Az asszonyok őrjöngtek fájdalmukban. A férfiak leszegett fejjel bandukoltak, mintha álomkórosak lenné­nek. Jóformán reggeltől estig zúgtak a ha­rangok. Amikor Virágné 16 éves leányát temet­ték, megdöbbentő eset történt. Mindenkinek feltűnt Virágné zilált arcvonása. A koporsót

Next

/
Thumbnails
Contents