Harangszó, 1930
1930-02-23 / 8. szám
60 HARANQSZÓ Elfelejtett kincsek. Gondolatok Szent Ágoston műveiből. Örökkévaló az Örökkévaló ígérete. * Aki nem gondol Istenre pihenő idejében, miképpen gondolhat Rá sok tennivalói közepeit! Azért a hivő elmélkedjék isteni dolgokról, amikor szabad foglalatosságaitól. * Csodálatos a világ műhelye, de még csodálatosabb a Mester és fonákul cselekszik az, aki a teremtménynyel foglalkozik és eltávolodik a Teremtőtől. * Aki angyalt teremtett, Az teremtette a férget is. Az angyal mennyei, a féreg pedig földi érték. Alkotójuk volt az, aki kijelölte helyüket. * A változó dolgok elrendezése kézben tartja a változatlan észt, amelynél idő nélkül egyidejű az, ami időben nem egyidejűleg történik. * Ami időben új, nem új az Isten előtt, Aki megalapította az időt és minden dolgot idő nélkül birtokol, amelyeket kiosztott a maga időiben különbözőségükhöz képest. * Aki teremteni tudott téged, nem tudja hova állítson ? * Az Űr akarata nem igazságtalan, tehát nem lehet jogos és méltányos az, amit Ő nem akar. * babusgatva simogatta Virágné, majd szétzilálta haját és őrjöngni kezdett. A tömeg közé szaladt, rúgott, harapott és velőtrázóan sikongott. Megőrült. Az emberek alig tudták lefogni az őrjöngő asszonyt. Az eset mindenkit nagyon megrendített. A haléi pedig csak tovább szedte áldozatait. FekelekendŐ8 asszonyokkal telt meg vasárnaponként a templom, akik bűnösségük tudatában sűrűn hullatták könnyeiket. Most már r 'm lehetett hetyke asszonyt látni, mert nr denki remegett a láthatatlan rémtől A férfiak lelkében is forrt valami. Dacosan jártak-keltek az utcákon ; sug- tak-búgtak, de senki se tudta, hogy mi készül. Mindenki érezte, hogy az elkeseredett szívek mélyén valami forr, kavarog. És nemsokára a vulkán kitört. Az egyik sötét, csendes éjszakán ismét tüzet konditottak a harangok. A lelkész sietve magára kapta ruháját és a tűz irányéba elsietett. Feltűnt neki, hogy olyan csendesek voltak az utcák, mintha semmi se történt volna. Csak egy-két ember lépegetett komótosan a tűzhöz. Az egyik házból Bózsa jött elő és csatlakozóit a lelkészhez. (Folyt. ktSv.) Zsigándy Nagy Lajos László verail. Öreg-angyal. Anyám ez az öreg angyal, Szive könnyes, szeme árkolt, Jaj-söhajos barázdáktól. . . Minden bánat-gondja évnek, Felgyötri Őt: élet-harcra, kín-keresztre. . . . Meg, soha sincsen nyugovással. Vesződség, baj —, — keserű a párna, Tele sírva szent gyémánttal, Mire le a fejéi hajtja; est-éjjén ez Öreg-angyal. * Halk estében, halk, esti imádság. Halk estében, halk, estijmát mondok, Szűnjetek gondok . . . Én, már csak így, ilyen fehéren, halkan Fölteszem magamban .. . Szelíden, szépen, Istenem kérlek .. . Nézd el a vétkem. * Szeretnék még... Szeretnék még hajnali fényben, Erdők csöndes fái közt bolyongni, Oly jó, olyan igaz nagy megnyugvással, Mint fiatal koromban; madarak Füttyén, rigó trilláján szívből mosolyogni. Minden kis virágot régi ismerősként Lélekből üdvözölni s ne kellene Arcomon a könnynek folyni... És mindig csak: sírni, sírni, sírni. Az Úr megoltalmaz bennünket minden gonosztól nem azért, hogy ne szenvedjünk attól, hanem hogy a lélek ne sebesittessék meg ez által. * Kedveseim, semmi sem történik a gondviselés nélkül, vagy valósággal azt hiszitek, hogy az emberek azért tűrik el azt amit eltűrnek, mert az Úr alszik ? * Jó dolog meggyőzeim az igazságtól. * Az írás nem csal meg senkit, hacsak az ember meg nem csalja saját magát. * Ezt mondja neked Isten: „Nem hagylak el és nem szalasztlak el téged.“ Ha ember ígérné ezt neked, elhinnéd. Isten ígérte ezt és te kételkedsz ? * Az emberek Istennek csak azokat a csodáit látják, amik hasznosak nekik. Amit az ember nem ért, vagy nincs haszna belőle azt nem látja. ______________1930 február 23 A z cy. ifjúság helye a hityallók köitt van. Kétnapos megbeszélése volt legutóbb az Ifjú Évek című lap szerkesztőségének rendezésében, a budapesti és vidéki fiú- és leányközépiskolák evangélikus tanuló- ifjúságának. A Deák-téri díszteremben Gaudy László dr. budapesti hitoktatási igazgató és Gáncs Aladár lelkész beszéltek, majd a nyilvánosság számára estély volt. Ott voltak a többi között: Radvánszky Albert báró egyet, felügyelő, Bro- schko G. Adolf főesperes, Szigethy Lajos dr., Böhm Dezső dr. középiskolai igazgatók, vitéz Kendeh- Kirchknopf Gusztáv dr. központi lelkész, Kemény Lajos budapesti igazgató-lelkész és sokan mások. Itt Raffay Sándor dr. evangélikus püspök mondott bevezető beszédet. Az ifjúság a termő anyaföld — mondotta a püspök — valami titokzatos ősi erő kényszeríti rá, hogy virágot, gyümölcsöt hozzon. Az evangélikus ifjúság helye az augs- burgi hitvallás évfordulójának mostani esztendejében a hitvallók között van. Nyolcvanmillió evangélikus lélek él a földkerekségen. Ennek az óriási tömegnek mi, magyarok, csak egy paránya vagyunk, de kötelességeink semmivel sem kisebbek, mint a világnemzetek evangélikusaié. Kisebbség vagyunk, ott kell tehát álianunk, ahol a ke- ményhitü keresztyének vannak. Azért jöttem el az ifjúság közé, végezte Raffay Sándor, hogy én, az öreg ember lelkemet megfürdessem az ifjúság tüzében. Legkedvesebb, mindennapos könyve legyen a fiatalembernek, leánynak a biblia. A beszéd nagy hatást keltett. Azután Peschkó Zoltán tanár zongorázott, Maróthy Jenő felolvasott, Éber Olga gordonkázott, Kendeh Sári szavalt nagy sikerrel. A zárószót Szántó Róbert hitoktatólelkész, az Ifjú Évek szerkesztője mondotta. A birodalmi elnök közölte a kormánnyal, hogy az idén nem tartja meg a szokásos parlamenti fogadóestéket, hanem ezeknek a költségeit a nyomor enyhítésére fordítja. A birodalmi kormány úgy határozott, hogy a megtakarított pénzen ebédeltetési akciót rendez a berlini szegénysorsu iskolásgyermekek részére.
