Harangszó, 1930

1930-02-23 / 8. szám

58 HARANGSZÓ. 1930. február 23. tesz, mint oly belső kincsekkel bírni, hogy a mammon utáni vad hajszát általában nem lehet meg­érteni. Gyermeknek lenni azt je­lenti, hogy oly biztonságban érezni magát a család védelmében, a szülők szeretetében, hogy egyéb után nem is törekszik. Gyermekek a mai körülmények közölt sok ki­adást jelenthetnek, de behozzák ezt lelki értékekben. Sokaknak azért nincs örömük a gyarapodás­ban, vagyonszerzésben, mert nem akarnak gyermeket. Anyák sok­szor panaszkodnak a gyermekek- okozta sok gond miatt; nem gon­dolják meg,' hogy éppen ezen gon­dok adják meg az élet legjobb és legszebb támaszát. Nem az a leg­fontosabb, hogy jó dolgunk legyen, hanem hogy gondoskodjunk mások­ról. Ezért a család főtörekvése ne oda irányuljon, hogy valamikor jobb sorsuk legyen gyermekeiknek, hanem csupán az, hogy lehetőség szerint vértezve legyenek, felvenni a harcot az élettel. Az élet nem bánik el keztyüs kézzel velünk. És milyen jó, ha akkor a fiatalság nem esik kétségbe és nem aggodalmaskodik. De jaj neki, ha nagyon is megszokta a kényelmes, gondtalan életet. Annál nagyobb aztán a baj. Gyermekek­nek sok szeretet és napsugár kell, d^ ' iilső javak annál kevésbbé. / egyszerűen és szerényen ne­ve; ek, az boldogul leginkább az életben. Örökké emlékezetes a Megváltó Rz elnémult falu. Irtó : Csőváry Dezső. 5 — Jó estét tisztelendő uram I Baj van ! — No mi az ? — kérdezte a lelkész. — Hát már az életünkre is törnek a bitangok ... de egyelőre nem lesz kedvük ismét összeakaszkodni, mert az egyiket jól helyben hagytam. Aztán elbeszélte Bózsa, hogy mi tör­tént. A lelkészt megdöbbentette az eset, de aztán visszanyerte nyugalmát. — Hát most már mindegy Bózsa uram, ha elkezdtük a munkát, be is kell végez­nünk, majd csak velünk lesz az Isten. — Én is ezen a nézeten vagyok tisz­telendő uram, de azért nem árt, ha jobban vigyázunk magunkra, mert ezektől a ku­tyáktól minden kitellik. Majd fölcihelődtek, hogy megnézzék az ájult embert. De bizony az már odébb inait Gondterhes lélekkel tértek nyugovóra. Másnap a lelkész gyűlést hívott össze az iskola termében, hogy ismertesse az egyke átkát. Ez alkalommal a járás köz- tiszteletnek örvendő orvosa tartott nagy­szabású beszédet. A nagy terem zsúfolásig megtelt közönséggel, különösen sok volt a fiatal asszony. példája; habár nem lett volna szüksége családra, habár rögtön mint tetterős férfi jelenhetett volna meg a világban, mégis a gyermek útját választotta a keresztyén csa­lád ölén. Nyilvánvalóan oly túl­nyomóknak találta a szerény ott­hongyermek paradicsomi értékeit, hogy evégett a nyilvános szereplés lármáját évtizedekkel kitolta. A betlehemi és názáretbeli gyermek csendesebb, de annál behatóbb tanító volt, mint a próféta és cso­datevő az ország útjain. Urunk Jézus gyermekévei, való­ban koszorúja a „Lieder ohne Worte-“nek és amint a zene jobban behizelgi magát ékes beszédnél is, úgy a Megváltó gyermek-példája is megnyerőbb és hasznosabb, sok nagy teltnél és szónoklatnál. Ki akarná törölni a gyermekkort, a mi Urunk élettörténetéből? Biztosan csak olyan valaki, aki nem ismer mást, csak gazdasági értékeket. Éppen azért hadd élesszünk is­mét igaz szeretet a gyermekek iránt. Nem kívánnak sokat és annyit adnak lelki értelemben. Mindég újból figyelmeztetnek bennünket: miért okozol magadnak annyi gon­dot és fáradságot. Az élet örömei mélyebben vannak ott, ahová nem hatol arany és ezüst, de a kutató lélek számára mégis könnyen el­érhetők. Mindig a gyermekek nyug­tatják meg bensőnket, gondtalan játék és víg nevetésükkel. Akár­hány szülő, különösen anya rop­panna meg lelkileg, ha az ártatlan gyermeki lélek nem nyújtana neki vigaszt és támaszt. így akarta a jó Isten: Gyermekek nemcsak gon­dot okoznak, hanem sokkal nagyobb mértékben lelki tisztulást és meg­könnyebbülést. Ezért a legnemesebb charitás, ha mindig újból akarunk összehoz­ni szülőket gyermekeikkel, hogyha e téren folyton verbuválunk és hatunk. Oly fáradság vesz erőt rajtunk, ha gyermekvidámság és kedélyesség át nem szövi napjain­kat. A kis Jézus szentesítette és magasztalta fel először a gyermek élet minden poezisát; egy meleg sugara ebből behatol a keresztény családba is. Az egyház gyönyörűen Őrködik a gyermekvilág fölött. Csak egészen nagy, teljes Isten­szeretet mondjon le a családról. De éppen azokból, akik látszólag ellenzik a családi életet, annyi gyermek-szeretet és gyermekgon­dozási készség árad mindazok ja­vára, akik a saját családi otthonán belül nem lelik fel a gyermek paradicsomot. Milyen családi élet lehet ott. ahol 84.282 albérlő és ágyra járó él családtagjaival, gyermekeivel. Budapestnek hány gyermeke nem ismeri meg sohasem, hogy mi az a saját otthon. Ez teszi beteggé Budapest életét és jövőjét. Ezeket ugyan mi kösse a magántulajdon szentségének és a tiszta erkölcs­nek fogalmához. lását; ti fólötletek kondul a harang, a t’ temetésiekre zúgnak a harangok I Akarjátok-e, hogy egy szebb, boldogabb élet köszöntsön rótok?... Akarjátok-e, hogy ismét víg nótaszótól zengjen a Kárpátoktól koszorúzott szép Magyarország? Ha akar jótok, úgy szeressétek a fiatal, zsenge éle­teket, szeressétek a sok, szép virágbimbókal. a magyar gyermekeket 11 Magyar asszonyok magyar édesanyák 1 Ti hordjátok a szívelek alatt egy szebb, egy boldogabb élet zsenge virágait. Ha ti kitépitek szívetekből ezekei a gyenge hajtásokat, úgy az Isten bosszú­álló ostora fog végigsújtani bűnös lelkete- ken II De ha ápoljátok őket, ha szivetek lángoló szeretetének vizével öntözitek azo­kat, úgy Isten áldása lesz rajtatok I Nos, mit akartok, átkot, vagy áldást ? I Én hi­szem asszonyok, hogy áldást akartok! Utolsó szavam ez: úgy szeressen titeket az Isten, mint ahogyan ti szeretitek a gyer­mekeket !! A lelkész lángoló szavai után döbbe­netes csend nehezedett a teremre, mindenki érezte a lelkész szavaiban rejlő igazságot, de makacs, dacos szívük ellene szegült. A csendet egy hang törte meg. — Adjanak megélhetést, akkor több lesz a gyerek! A gyülekezet fellélegzett • szavak hal­A közönség az orvost még csak türel­mesen hallgatta, úgy gondolkozván, hogy annak hivatása így beszélni, de a lelkész beszéde alatt zúgás, mozgolódás volt ész­lelhető, sőt néha félhangos megjegyzést is megkockáztattak. Kerekesné odasugja szom­szédjának. — Miért nem marad ez a pap a Bib­liánál, minek avatkozik bele az orvos munkájába ? I A lelkész apostoli tűzzel beszélt, mit sem törődve a szemek gyilkos villanásával. — Magyarok, szenvedő Testvéreim 1 — kezdte beszédét a lelkész. Mély igazságo­kat mondott nekünk a doktor úr. Az Isten szent szerelmére kérlek liteket, hogy szív­leljétek meg azokat a szavakat. Hiszen pusztulunk és veszünk! Lássátok, az olá­hok nem félnek a sok gyerektől, nem fél­nek attól, hogy hogyan élnek meg ? I Itt van ez a szép ország a maga termő föld­jével ; eltudnak ők itt helyezkedni nagyon szépen. Először csak pásztor, béres és le­nézett napszámos lesz az oláh gyereke, hogy később gazda legyen azon a földön, amelyiken bérért dolgozott. Ti lassan el­pusztultok és földeteket az oláhok fogják megvenni. Ilyen élet mellett sohasem lesz feltámadás, sohasem lesz Nagymagyaror- szág I Halljátok meg a halálharang kondu-

Next

/
Thumbnails
Contents