Harangszó, 1930
1930-02-23 / 8. szám
XXI. évfolyam. 1930. február 23. 8. szám. Maoltotta X API B 6 L A 1810-ban. Laptulajdonol: Otn&nt< LofQHr-sxflTulsíg la Onzágoa Luther-H*a.*t- •é* hlrataloa lapja. Ktalralok, alótlaotóal dijak éa reklamációk a HARANGSZO narkeaatd kiadóhivatalának Szombathelyre (Vasrm.) küldendők. llO&zatáat alfuaad Künden avang. Iáikén éa tanító. iBOJnleolk miBdsD niiriii. 9 Ne szállj perbe én velem, Oh én édes Istenem. SZOMBATHELY Vu vtrmcv/o. rtókkladóhlvataJ I .LuthRr-TáraaaáK* kOnjnr karaakedeaa Hudapaat, vm„ Saantklrályl-u. il/a. A „HAKAIHMO« alOflaetáai ára neuyedévra 1 P 28 f. rtltna * P «0 I. Caoportoe küldéaaal 10*f.-oa kedvezmény. Amerikába egeaa ám 1 dollár ; aa utódállamokba oegyedém I P W fill R kegyelmes Isten. R<5m. 1. 5, 1. „Meglazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.“ B ékességünk van Istennel... más szóval azt jelenti ez, hogy né- I künk kegyelmes, kiengesztelt Iste- I nünk van. Nincs választó fal, nincs I elfedező kárpit Isten és az embe- I rek között. Az Úr szeretetének I napja beleragyog a szívünkbe... Is az Úr szeretetének fényözönében I vándorlunk tovább... ekkor békes- I ségünk van Istennel I Azzal lépünk I szövetségre, aki mindeneket igaz- Igat... azzal élünk szoros közös- I ségben, aki mindenható és kegyel- Imes... barátunknak, Atyánknak I nevezzük azt, aki mindenek felett ■ való örök Úristen... ezt akarja I kifejezni az apostoli szó: békes- I ségünk van Istennel!... Ebből a I békességből árad ki reánk a bátor- I ság, amely kételkedés nélkül mond- I ja : „Ha Isten velünk, kicsoda elle- I nünk!?“... hisz „Erős vár a mi IIstenünk!“... I De hát ki mondhatja el magáról lezt a nagy jelentőségű kijelentést: Inókem békességem van Istennel!... lígy csak az az ember szólhat, aki la Jézus Krisztusban vetett hit által listen előtt megigazult és teljes bűn- Ibocsánatot nyert. Mert igaz ugyan, Ihogy az ember letagadhatja bűneit, Ide ez a letagadás nem ad nyugatimat és nem ad békességet... Az ■ember megcsalhatja ugyan önmagát lés elhitetheti magával, hogy ő fe- llettébb igaz, erényhős és makulat- llan, de még ez sem a békesség lútja!... Istennel való békességet Icsak az nyerhet, aki a Krisztusba ■vetett bittel, s bűnbánó szívvel, ■vallja, gyónja a maga bűneit, érzi Itékozló fiúi mivoltát s az Úrhoz, Istenhez, Atyánkhoz kegyelemért esdekel. Erre a könyörgésre felel a bűnt eltörlő Isten szava, aki a Krisztus érdeméért szabadnak, igaznak jelenti ki megtérő gyermekét, a hazatért tékozló fiút... Ekkor: békességünk van Istennel!... Atyánk! úgy áldd meg tova siető életünk idejét! Lássuk mindig jobban a te szereteted gazdagságát, érezzük mindig bizonyosabban a veled való békesség áldásait, s minden reménységünk az legyen, aki érettünk megfeszíttetett!... „Jóvoltodat, oh Atyja életemnek, Ki Üdvözítőt adtál lelkemnek, Szívemmel, nyelvemmel dicsérem, S legfőbb kincsemnek Jézust ismérem. Megváltóm 1 vezess igazságodban, Nekem is bő részt adj váltságodban. Csendesség, békesség vidítson, E világon is már boldogítson.“ Amen. * R gyermekért. Közli: Horusitzkyné, Bartha Hermln. A XX. századot sokszor és szívesen nevezték el a gyermek századának. Bizonyos, hogy az utolsó három évtizedben több gyermekvédelmi törvény látott napvilágot, mint az azt megelőző századokban. De sajnos le kell szögeznünk, hogy az érdeklődés a gyermek iránt, erősen, katasztrofálisan csökkent. A születési számok szabályozása minden lehető eszközzel, ez a mai kor jelszava. Az úgynevezett gazdasági indikátió, gazdasági okokon alapuló megszorítása a születési számoknak, mindjobban előtérbe lép és feltűnő módon, éppen a jobban szituált körökben. Minden fajta gyermek- védelem jó. De elsősorban még szükségesebb ennél is, a gyermeknek örülni tudása. A gyermeket manapság sok helyen csak akadálynak tekintik és teherszámba megy, azért nem jó szemmel nézik a kis jövevényt. A Charitás munkásain a sor, hogy ismét jobb gondolkodásmódot teremtsenek. Hiszen megszokták, hogy az embereket lelki szempontból nézzék. És éppen ezen nézőpontból kiindulva, nyernek a gyermekek belső értéket. Kifelé a tehetetlenek és fogasz- tók kategóriájába tartoznak, de lelkileg annyit nyújtanak a világ nak, hogy Üdvözítőnk egyenesen példa gyanánt állítja elibttnk. „Ha nem lesztek olyanok mint a kisdedek nem mentek be a mennyországba (Máté 18, 3.)“ Csak gyermeki felfogás avat bennünket a mennyország igazi polgáraivá. Gyermeki gondolkodásmód: éppen ez manapság a bökkenő! Ezt a kapitalizmus jegyében ma nem lehet használni. Sem szerénység, megelégedettség, sem tartózkodás: nem, tekintet nélküli törtetés, Ököljog, könyök kultúra! Nem csoda, hogy ilyen felfogás mellett, a gyermek iránti érdeklődés megcsappant. Nem lehet arra gondolni sem, hogy a kapitalizmust megszüntessük, hiszen történeti jelenségszámba megy. De mint emberek és keresztények nemcsak kötelességünk tagadhatatlan káros voltán változtatni, hanem mindenek előtt felelőssek vagyunk azért, hogy egy gazdasági szisztémából ne kerekedjék felül egy új világ- és életnézet számunkra. Lelkünket, soha, de sohasem szabad a kapitalizmusnak alávetni. Es a legjobb ellenszer, a gyermek- fölötti öröm. Mert gyermek és kapitalizmus egyenes ellentéteik egymásnak. Gyermeknek lenni annyit
