Harangszó, 1930

1930-12-28 / 52. szám

XXI. évfolyam. 1930 december 28. 52. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a „HARANGSZÓ* ascrkesztő-kiadóhivatalának Győrbe küldendők. Postacsekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. r A magasságban dicsőség Istennek / És jóakarat mindenféle népnek Békesség legyen földön embereknek ! És nemzetségnek. Szerkesztő-kiadóhivatal GYŐR II., Petőfi-tér 2. Fiókkiadóhivatal: „Luther-Társaság* könyv- kereskedése I'udapest, VIII., Üllői út 24. A „HARANGSZÓ" előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f, félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Kétezeréves örömhír. Lukács ev. 2 10—u. .És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert Íme hir­detek néktek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen: meit született néktek ma a Megtartó, ki az Ur Krisztus", M úlandó ember ajakán sokszor felsír a panasz: itt a földön minden változik, pusztul, elveszik. A legszebb tavaszra is rálehel a tél... A ma született életre is rápillantott már a halál... Esztendeink gyors repülése új vágyakat ébreszt, más álmokat sző ... ma nem ott keressük a boldogságot, ahol teg­nap, s arcunkra is más öröm hinti moso­lyát ! Csakugyan mennyi minden megváltozott, elveszett vagy meg­kopott csak azóta is, hogy te ünnepelsz karácsonyt! Pedig a te életed csak arasznyi lét... Hát 2000 év nagy ideje alatt, az első karácsony óta,mek­korát változhatott a világ- igazságok roppantak ösz- sze, új reménységcsilla­gok gyúltak ki, megválto­zott maga az élet is ... no és az ember — mintha a lelkét is kicserélték volna! De erre a megváltozott világra is változatlanul száll alá a kétezer éves karácso­nyi örömhír. Ma is úgy prédi­káljuk, ahogyan elröppent ré­gen az angyal ajakáról. Rajta nem fog az idő. Minden esztendőben ez a változatlan égi üzenet akar boldog karácsonyt szerezni szívedben, házadban egyaránt. De vájjon tud-e ebben a változott világban örömtűzeket gyújtani ez a régi ige ? A mai ember lelkét meg tudja-e ragadni ez a százszor elismételt karácsonyi evagéliom ? .. . „Született néktek ma a Megtartó!...“ Ugye ez az angyali biztatás csak azoknak örömhír, akik átremegő szívvel megismerték elveszett voltukat. Megtartóra csak annak van szüksége, aki ráeszmélt már arra, hogy a maga ereje, kitartása, lelkesedése, ha mindezeket a pattanásig feszíti is — semmit sem ér. A megtartó érkezését az az ember köszönti boldog hozsánnával, aki elálló lélekzettel észrevette, hogy rátörő veszedel­mek halál-gyűrűjébe került és nincs menekvés semerre sem ... A hajótörötteknek, akiket reszketve sodor tovább a tenger fekete árja, akik megmerevedett kéz­zel kapaszkodnak a hajóroncs gerendájába — igen, azoknak mondhatatlan öröm a kiáltás: „Ne féljetek! Itt a Megtartó !...“ ... De hát neked, aki békés meleg otthonban ünne­pelsz?... Boldog, vidám gyermekarcok mosolyognak rád . .. nem bánt a holnap gondja ... nyugodtan nézet szeretteid piros arcára ... s ha vannak is gondjaid, azok is megkönnyebbülnek ma ... s ha vannak is pana­szaid, azok is elhalkulnak ma . . . mondom: neked hogyan jelent örömöt a karácsonyi üzenet: „Született néktek ma a Megtartó!...“ Tudod-e, hogy a te életedet is sasszárnyak ragadják a halál kapuja elé!... Ma boldogság tölti be hajlékodat — de hol­nap a jajszavak tanyájává lehet!... Ma nem bántja semmi a lelkedet, de hol­nap úgy rátelepedhetnek az aggodalmak, mint a fekete holló-sereg az őszi fák lombtalan koro­nájára!... Ember, ki most örül, sírni is meg­tanul !... Lelkiismereted ma még nyugodt... al­szik, mint a tengerszemek simatükrü vize... de ha felébred és vádolni kezd ... ha ítélkezésbe kezd ez a fel- lebbezhetetlen Biró... ha rá­eszmélsz tékozló fiúi mivoltodra... ha egyszer te sikoltod bele az éj­szakába: Óh, én nyomorúlt ember!... mondd mit csinálsz ekkor? Kihez folyamo­dói?... Zárd szívedbe a 2000 éves karácsonyi öröm­hírt: Született néked is a Megtartó, ki az Ur Krisztus !... Ki tudja : mikor lesz szükséged reá !.. . Amundsen jegyezte fel naplójába, hogy a sarkvidék hómezőin járva, elfáradtan, kimerülve éjszakai pihenőre készültek. Sátorcölöp verése közben rémülten vették észre, hogy egy vékony jég-buborék tetején járnak immár napok óta. A jégkéreg alatt 2000 méteres szaka­dék tátongott. Minden lépésnél áttörhetett volna az arasznyi vastagságú jég, s akkor ők beleszédülnek a bizonyos halál szakadékába ... Nézd, ilyen a mi vándorlásunk is. Minden pillanat,

Next

/
Thumbnails
Contents