Harangszó, 1930
1930-12-14 / 50. szám
388 HARANGSZÓ 1930. december 14. valamint más, hasonló életbevágó érdek biztosítása. De vannak az embernek ennél még fontosabb érdekei is. Az élethez nemcsak az előbb elsorolt javak kellenek, hanem elsősorban másmilyen javak is, mertha csak vagyon kellene a boldog élethez, akkor a milliárdos Rotschild fia nem lett volna öngyilkos ! Kell az élethez lelki erő, akaraterő, bátorság, reménység, szívósság, bizodalom és legfőképpen hit is. Hit, amely erőt önt a lélekbe, hit, amely új élettel árasztja el a lelket, hit, amely világosság, belső életöröm, béke, gyönyörűség forrása. Az Isten kell a léleknek, mert a házi áldás szerint „ahol az Isten, ott semmi szükség nincsen“. Ez a legfőbb jó az Istent megtalálni, az Istent magunkénak érezni, az Istennel élni, belső, boldog egységben! Ezt pedig a mi Urunk, a Krisztus által érjük el. Ő meghalt mindnyájunkért. Megváltott a bűntől és az ő érdeméért, az ő kedvéért minden bűnünket megbocsátva keblére ölel minket a mi áldott jó Istenünk s „ingyen“ kegyelmét adja nekünk, hogy Vele, Benne megtisztulva, megnemesedve, egyedül a legfőbb jóért, az Istenországáért éljünk s a miénk legyen már e földön az örök Folytatás Jerikóban. Irta: Gáncs Aladár. 6. A pap már öltözködött. Közben engedelmesen elkezdte a maga esetét. —• Hires voltam eddig, hogy jó pro- zelita-fogó vagyok. Messze földről elküldték értem, hogy menjek, mert itt és itt van egy Izrael nyájába vágyódó lélek. Akihez én mentem, az rendesen meg is lett. De így még nem jártam... Ahogy megérkeztem, hát mondják ám, hogy az én emberem harmadnapja fent járt Galileában. Híre jött, hogy új próféta támadt. A Názáreti Mester meggyógyította a kapernaumi pogány százados pogány szolgáját... Már várták vissza. Meghagyta ugyanis, hogy siet haza, s hogy én el ne menjek addig! Szeretné megtenni az összehasonlítást s csak azután dönteni. Meg is jött másnap ... Beszéltünk. Hát még olyant nem láttam!... Ahelyett, hogy én vezettem öt, ő akart vezetni engem. S mi tagadás benne, vezetett is. Azt mondta, hogy a Názáretinél fő a hit. Származásra, múltra, tudományra — nem néz. Pogány-e valaki, vagy samáriai, végkép nem tekinti. Csak a hitet. De rrtilyen hitet? Ez a hit kettőt lát. Azt, hogy az ember milyen romlott! Milyen nyomorult bűnösök vagyunk! És azt, hogy a Názáreti Jézus segíthet rajtunk. Akiben e hit van, az nem gyűlöl, az nem vet meg. Az szeret, segít és szolgál. Az nem önző. Az egy egészen más országban él s ez a más ország a mennyek országa ... Azt üdvösség. Ez a legfőbb jó az életben. Ennél nagyobb nincsen. Ez a leföbb jó: az Isten szeretete, mely minket üdvözít. Az szereti hát valóban az embertársát, aki nemcsak az igazi, jogos érdekei érvényesítésében, biztosításában segít neki „tettel“, hanem aki eljuttatja őt a legfőbb jó forrásához : az Isten mérhetetlen szeretetéhez. Ezt a célt szolgálja e kis lapunk is. A falusi kedves kis harang ezüstös, tiszta csengésű szavával hívogatja az Istenhez az olvasót. A legfőbb jóhoz. Ezt a célt kell szolgálnia minden olvasónak. Kedves olvasó: istenes, jó tettet viszel végbe, ha a Harangszónak új olvasót, új előfizetőt szerzel, mert az Isten országáért nemcsak szabad, de kötelességed is dolgozni. Ha szerzel utánjárással, jó szóval, ajánlással egy-két-három-tíz- száz előfizetőt a te kedves Harangszódnak, akkor ezzel a szeretet szolgája leszel és terjeszted e földön az Isten-országát. Ezenkívül pedig szóval és tettel terjeszd apostolként azokat a fenséges eszméket, amiket a Harangszó terjeszt, a Krisztus urunk evangéliumának igéit, a szeretet vallását, hogy „legyen békesség a földön és az emberek között jó akarat“ ... Te általad is! is mondta az én emberem, hogy ő eddig nagyon okoskodó, töprengő, spekuláló természetű volt. De most már látja, hogy nem az elmélkedés, nem a száj beszéde teszi a kegyes embert, nem az ételek válogatása, hanem a szakítás a bűnnel, megromlott lényünkkel: az önzéssel. Magunkat átadni Istennek,... ez az első dolog, mert mit használ valakinek, ha az egész világot megnyeri, de az ő lelkében kárt vall. Az egész szoba a papra figyelt. A Samáriai és betege abba hagyták a beszélgetést. A beteg egészen felült ágyában, hogy ne szalasszon el egy árva szót se. A nagy beszédre a vendéglős is bejött. Valamit közbe akart szólni, de most kiesett a vendégfős csacsogó szerepéből s leülve az egyik lóca szélére az egész szobával egvütt figyelte a papot. — És mást nem mondott a te embered? — Kérdezte a beteg. —- Dehogy nem! Alkonyaitól a második örváltásig folyton beszélt. Mondhatom embernél még ilyet nem láttam. Arra gondoltam: ha ilyen a visszfénye, milyen lehet akkor maga a nap. Ez az, mikor próféták támadnak. — Mondd el, amit tudsz még! kérte szinte rimánkodó hangon a beteg. — A java még hátra van. Az még semmi, amit ö beszél. Amit tesz! Azt mondta az én emberem: a süketeket hallókká, a vakokat látókká, a megtört szivüeket boldogokká, a bénákat járókká, poklosokat tisztává, a megkötözötte- ket szabaddá, a bűnbánókat örvendezőSzomorú gyermekek. Irta: Kuszák István. IV. A sátán gyermekármádiája. Valamikor 6-700 évvel ezelőtt, a keresztes háborúk idején, amikor egyre reménytelenebbé vált, hogy a Szentföldet visszaszerezhetik a mohamedánoktól, gyermekeket gyűjtöttek össze és indítottak útnak, hogy ezek hódítsák visz- sza azt a sírt, melyben egykor a feltámadás csodája végbement. — Ma ismét gyermekeket verbuváló csatlósok tobor- zó trombitája zúg városokon és falvakon keresztül. Az ő zászlójuk azonban nem a Szent Sír meghódítására indulók keresztes zászlója, hanem a Sátán sötét bűnökből szőtt hálálfejes lobogója. Alája csupa megbotránkoztatott, bűnnel találkozott gyermek sorakozik. Ötéves tolvajok, nyolcéves betörök, tíz-tizenkét éves gonosztevők masíroznak a Sátán idegen légiójában egymás mellett. Azt hiszem, senki sem csodálkozik azon, ha ezeket is a szomorú gyermekek közé sorolom. Ó, mert vájjon nem szomorú-e az a gyermekarc, melyről a tisztaságnak és ártatlanságnak hamva már le van törölve?! Nem nagyon szomorú látvány-e az olyan gyermek, aki mindig magába mé- lyedve, nyugtalan tekintettel jár közöttünk; aki, mint az üldözött vad felriad minden levélzörrenésre és összerezzen minden ráeső tekintetre, mert állandóan attól retteg, hogy bűneit számonkérik tőle?! A bűnös gyermek magában is nagyon szomorú látvány; de ha vele kapcsolatban még meggondoljuk azt is, hogy mennyi tiszta, ártatlan gyermeklel-- két szennyez be csak egyetlen romlott vé teszi. Megkeresi az elveszetteket, Magához öleli a megvetetteket, bekötözi a sebesülteket, kiszolgálja az utolsókat,.. s a legnagyobb: hirdet a megtérőknek teljes kegyelmet... A minapában is — mesélte az én emberem — vittek Hozzá egy gutaütöttet. Annyian voltak a házban, hogy a mennyezeten át kellett a négy nyoszolyavivőnek a beteget Elébe ereszteni. És tudjátok, mi volt a leg- csudálatosabb? Gyógyítani vitték a gutaütöttet és ő a bűnről kezdett beszélni s azt mondta neki: „Fiam megbocsáttattak a te bűneid ...“ Majd a vér hült meg bennem, mikor mindezeket az én emberemtől hallottam. Észre is vette szörnyülködésemet. Egyszerre másról kezdett beszélni, Anélkül, hogy elvitt volna a tárgytól. Arról, hogy milyen boldogság ennek a Názáreti Jézusnak hinni; milyen boldogság Öt követni... ő már döntött is. Követni fogja, úgy amint tudja... Éreztem, hogy én itt felesleges vagyok. Aztán egyszerre arra gondoltam: mi lenne, ha én is követném? Csend lett. A pap mélyen leresztette tekintetét. Ujjait végig futtatta hosszú szakála szálain, mintha egy nagy, mesz- sze hárfa húrjai zendültek volna meg, olyan hatolt a fülébe. ’ Nemcsak nety- A többieknek is. VIII. — Uraim, a vacsoráló házban terítve van. Engedjenek meg, de a nap már magasan jár. A beszélgetést lehet asztalnál folytatni. Betegünk is felkelt. Ünnep van
