Harangszó, 1930
1930-12-07 / 49. szám
1930. december 7. HARANOSZÓ 381 mindennapi imádságként az Úrhoz: Jöjj be, Istennek áldott embere, mit állasz odakint, holott én elkészítettem számodra a házat! A KIÉ németországi tanulmányútja. (Napló.) Közli: Tremmel Lajos tanító. Julius 21, hétfő. Az utolsó német város, mely még prograinmunkban volt: Regensburg. 11 óra 40 perckor érkeztünk meg. Ebéd után a város utcáit róttuk és a nevezetességeket kerestük. A vá^- rost már Kr. előtt 14—ben emlegetik Castra Regina címen. A VI. században lett bajorrá és sokszor váltott gazdát. A város maga valóságos múzeum. Moltke szobra. A Stiftskirche, melyet II. Henrik 1018-ban építetett. A külső kórusa gótstilü, a többi része bazilika és román stílben. Érdekes a keresztelőmeden- céje, a románstilü harangtorony külön épült. Itt a Moltke-téren van a Karmelita templom is, III. Ferdi- nánd építtette. A Dóm-utca a Dóm- kirchéhez vezet. A kölni dóm után ez a legszebb gótikus épülete Németországnak. A főbejárat plasztikus ornamentális díszítésekben nazdag. Érdekes ablakfestményei a XV. századból valók. Az aranyban gazdag főoltár a Fuggerek ajándéka 1785-ből. A mellékhajóban van egy hetem fel ajándékomat az oltárra, míg az én atyámfiának ellenem van valami oa- nasza... Ép úgy, mint ahogy neked is meghagyta ott a Genezareth-tó mellett az a .. . Mindketten hallgattak. A kérdés, mint érdes, nagy malomkő feküdt a szívükre. — Ugy-e értesz? —- Szólt újból a beteg. — Hiszen azért mondottam el neked, mert senki úgy, mint te, meg nem érthetsz. — Igen. Értelek! De csak addig, míg az én esetem azonos a te eseteddel. Azon túl én is úgy állok, mint egy tudatlan gyermek. Egy tanácsom azért mégis van. Hagyjuk mostan pihenni a dolgot. Az Ür, aki ennyire juttatott, megmutatja majd a továbbit is. Többször áltam én is úgy az én dolgommal, hogy a legközelebbi lépést sehogysem leltem. S azután az Úr mégis a maga idején, az ö szemeivel is tanácsolt engem. VII. — Óh, minő kedves, áldott ébredés! Hogy vagy, hogy, drága betegünk? — Közös betegünk! — Toldotta az ágyán felülő Samáriai beszédéhez a levita. — Mindjárt felszedek magamra valamit s odamegyek hozzád. —Jó is lesz. Mert most megint úgy vagyok, mint mikor rámtaláltál. A különbség csak annyi — s itt elmosolyobeleépített kút, a Jakab kút. A dómhoz van építve a szamár-torony, mely nevét onnan kapta állítólag, hogy a nem fárasztó, spirálisban emelkedő toronyba szamárhátán hordták fel a vizet. A dóm előtt I. Lajos lovasszobra áll. Szép a Gó- liáthaus, egy német patriciusház a XIII. századból, homlokzatán Dávid és Góliáthot ábrázoló falfestmény. A Keppler-utcában Keppler szülőháza. A kapufelett emléktábla jelzi, hogy a nagy csillagász itt élt és dolgozott. Néni mulaszthattuk el, hogy a Regensburgtól kb. félórányira lévő meseszép Walhallát meg ne nézzük. A Walhalla a Duna partján 400 m. magasan a tenger színe felett gyönyörű helyen épült. Midőn 1807-ben Németország az idegen, különösen francia járom alatt sokat szenvedett, a nép a nagy teher alatt majd összeroskadt. 1. Lajos király, akkor még trónörökös, elhatározta, hogy a német nemzet nagyjainak emlékművet emel. A nemes gondolat 1830-ban vált valóra, mikor okt. 18-án, nagy ünnepség keretében Lajos kir. letette az emlékmű alapkövét. Hatalmas görögstil- ben épült épület óriási magas oszlopokkal körülvéve; egy csupa márvány termet fog át. A falon nagy írók, tudósok és művészek karrarai márványból készült mellszobra és emléktáblái. A főbejárattal szemben első Lajos kir. életnagyságú márdott a levita felé —, hogv most már egy más is lehajolt hozzám. Segíteni is szeretne rajtam, de nincsen hozzá se bora, se olaja elég! — Mi az? Hisz nekem az este azt mondták, hogy már biztos javulás útján vagy! —A seb. amiről szó van, csak ma reggel támadt. Egyelőre be is van kis olajjal kenve. De csak öltözz fel s ha idejössz megtudsz majd mindent. — Látom, mosolyogsz. Az eset nem is lehet súlyos! A pap is felébredt, ö nem mondhatta: ..Mi áldott ébredés!“ Neki nehéz volt. Már jó ideje hallgatta a társalgást. Kereste a megfelelő pillanatot, amikor az ébredők sorába bekapcsolódhatik. Miért is jött ide? Próbálta jól összeszedni az eszét. Úgy, igen! Azért, hogy találkozzék a Samáriaival. Hogy a gratulációt,... óh, nem, ennél sokkal többet: a testvéri jobbot moslt már elfogadtassa véle. Mert az mégis csak kiilnös dolog, hogy egv samáriai utasítson vissza egy Izraelitát. De mit hall mostan? Az, amitől félt, tényleg bekövetkezett. A levita leleplezte magát. S nem is szégyenli, hogy mások is tudjanak róla! Hiszen elvégre arra még ő is kész lenne, hogy úgy négyszemközt megványszobra. Ott látjuk Dürert, I. Ottót, Barbarossa Frigyest, Eras- must, Kopernikust, Luthert, V. Károly császárt, Keppler Jánost, Ru- benst, Bach János Sebestyént, Mozart, Haydn, Klopstock, Kant stb. mellszobrait, összesen 108 mellszobor és 62 emléktábla van a Wal- hallában elhelyezve. Mintha Görögországban az Ac- ropolison épült Athene istennőnek szentelt Pantheont látnánk. Tervezőiének ez lebegett a szemei előtt. 358 márványlépcső vezet fel. Pompás kilátás nyílik a Dunára és a bajor síkságra. A Walhallából leszáll— va, ismét az autóbusz robog velünk és gyors iramban visz szállásunkra, mert már 22.24—kor újból tovább indulunk, hogy elhagyjuk már a német határt. Egész éjiéi utazunk. Végigszenvedjük az éjjeli utazás minden borzalmát. Még útlevél és vámvizsgálat is van közben. Julius 22, kedd. Reggel 6.40-kor érkeztünk Bécs- be. Villamoson kerestük fel meglehetősen messze fekvő szállodánkat. |ó pihenés és ebéd után első látogatásunk a Schőnbrunnak szól. A barokk építőművészet e remeke és a vele kapcsolatos szép Gloriett arról beszél, hogv a néhai császárok itt sok boldog órát éltek át. A gyönyörű park azonban meglehetősen gondozatlan ezidőszerint. mondjon neki mindent. De hogy ezt más is megtudja s megtudja éppen a Samá- riai. az ő dicsőségét még ezáltal is növelje, ez valami olyan feladat, amire nem volt még megérve. Nagv. fehér ujjait belesüllyesztette hosszú fekete szakáiéba, mintha valamit keresne ottan. A levita észrevette a pap mozgolódását s egv csendes köszönéssel megoldotta számára az ébredési pillanat megválasztásának kínos problémáját. — Már rég fent vagyok, kedves Barátom! Csak nem akartam szólni. Legyetek üdvözölve mindnyájan. Nem csodálatosak az Ür utjai, hogy most találkozunk megint itten! — Bizonyára azért, mert csodálatosak voltak már az előzmények is. Nem mondanád el, mi történt Veled utatban? Ha a kezdet rendkívüli, a folytatás sem szokott közönséges lenni. — Hát így még nem jártam, ez aztán bizonyos! — Megbocsátasz úgy-e, hogy mindjárt utad iránt érdeklődtem. Hogy az én utam mint volt, abból a lényegest úgy is megérthetted, ha már — mint mondád — több ideje fenn vagy s figyelted a beszédet. Egyet-mást azért még mondani fogok. Most csak mondd el előbb, kérlek, a te eseted. (Folytatjuk.)
