Harangszó, 1930
1930-11-16 / 46. szám
1930. november Ifi. HARANGSZÓ 357 segélyezhet bennünket az Egylet úgy, mint azt szeretnők, gondoljunk arra, hogv ott Oroszországban a mi testvéreink élet-halál harcot vivnak és hogy azt. amit fölünk elvonnak, odaadják annak, akinek sebei sokkal égetőbbek, tátongóbbak még, mint a mieink. A németországi lelkésztestvérek csak a maguk köréhen a múlt esztendőben karácsonykor 70.000 M-t gyűjtöttek össze, főleg a martvromságra ítélt orosz evang. lelkésztestvémk és lelkészcsaládok támogatására. Dunántúli lelkészeuy- letiink D. Dr. Rendtorffnak erre a célra, közel 100 pengőt adott át. OsszeiöveteleinknéJ, gvámint. ösz- szeiöveteleinkné! ne az legyen a fő gondunk. hogv mi mennyit kapunk, hanem az. hogv mennvit adunk, mert iobb adni, mint venni! Ne az legven a főgondunk, hogv a mi terhűnket mások hordozzák, hanem mi hordozzuk másoknak terhét. Mert csak így töltjük be Krisztusnak törvényét. Hogv miiven édes dolog a mások terhét hordozni és adni másoknak, azt láthatjuk minden O. A. E. nagygyűlés utolsó napján, ami igazán nagy nap szokott lenni. Most Stuttgartban is ezen a nanon a sok oltár- és szószékterítő, ezüst és aranv gyertyatartó, kereszt és kegyszeren kívül, melvet szeretetteljes szivek és hűséges kezek halmoztak ott össze a rendes évi gyűjtéseken kívül Stuttgartból, Wiirtenbergböl és a németországi népiskolák gyűjtéséből felajánlottak közel 250.000 M. ünnepi ajándékot. Gyámintézeti gyűjtés. Az ilyen ünnepi ajándékok persze nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a G.A.E. nagyobb feladatokra is vállalkozhatik. Valami ilyesmi lebegett a szemünk előtt, amikor a tavalyi egyhangú határozatunknak megfelelően az aratás befejezésekor szeretetteljes kérelemmel fordultunk madik is itt van. Bekötözve szépen, megmentve, békés mosollyal. Vájjon eszméletén volt-e, mikor elmentek mellette? Vájjon rájukismer, hogy éppen ők ketten voltak azok. akik elmentek mellette? És ha még eddig nem is jött rá, nem fogja-e valami leleplezni őket? Mindegyik az álmára gondolt. Nem rosszab-e ez, mint ami abban volt? — Oly ismerősök vagytok ti nekem, népem szent fiai. Jöjjetek csak közelebb! Hadd nézzek szemetekbe. Vagy csak szóljatok valamit. A hangotok majd bizonyossá tesz, hogy ti voltatok-e azok, akik ma reggel Sión hegyén énekeltétek nekem a Sömá Jiszrael-t s a Tóráh nagy parancsát. Fáradtak vagytok? Egy kicsit éli is. Nem akartok fárasztaiű? Ez nagyon szép. De az én lelkemnek felüdülés lenne, ha megmondanátok, hogy kik vagytok. S megmondanátok azt is, ki volt, aki sebeimet bekötözte, felvett, idehozott; mert ö magát, bármint kértem, meg nem nevezte. — így már könnyebb szólnunk hozzád, — felelt a levita, miközben kissé felcsillant szemmel a papra nézett. — Azt gondoltuk, -— vette át a szót a pap — hogy mindennel tisztában vagy. Bizony te nagyon megfertőzted magad s gyámintézetünk megértő és vagyonosabb barátaihoz, kérvén őket, hogy tetszés szerinti adományaikkal legyenek egyházunknak áldó angyalai és járuljanak hozzá magyar gyámint. központi gyűjtéséhez, hogy azzal 1—2 gyülekezeten alaposabban tudjunk segíteni. Az első felhívásunkra 817 pengő 50 fillér gyűlt össze. A rendes évi gyűjtés az egyes kerületekben a következő volt: a bányai egyházkerületben 7651.54 P, a dunáninneni egyházkerületben 1162.67 P, a dunántúli egyházkerületben 10,386.83 P, a tiszai egyház- kerületben 1173.81 P. összesen: 20.374.83 P. Ezen összegben nincs benn Má- zor Elemér, békési egyházmegyei felügyelő 100 P és Maurer Frigyes pesti alsó-egyházmegyei egyh. elnök 50 P s a Sopronban a G.A.E. részére Rendtorffnak átadott ajándékok. Nagy örömünkre szolgál, hogy középiskoláink, gyámintézeteink mindjobban kiveszik részüket a munkából. így a budapesti ifj. gyámintézet 824.06 P, a budapesti leánykollégium 238.12 P, a szarvasi gimnázium 50 P, a szarvasi tanító- nőképző 70 P, a soproni lycéum 7.30 P, a tanítóképző 85 P, a kőszegi leánylyceum 20 P, a theol. fakultás 14.85 P, a miskolci jogakadémia 100 pengőt adott. Amidőn ezt külön is kiemeljük és megköszönjük, kérjük a többi középiskoláinkat is, hogy vegyék ki részüket johblett volna ott veszned, minthogy olvan ember segítsen rajtad, mint ez a jött-ment samáriai, akinek őseit atyáink nem engedhették a templomfalát rakni. — Mit mondasz? Hosszú, nehéz csönd nyomult a szivére. — Inkább ott vesztem volna? Ha változtathattam is volna akkor a helyzeten, most már nem változtathatok. Ez így történt. S ha már így történt, hálámat megmentőmme! szemben meg nem tagadhatom. A szeretet, akkor is szeretet, ha egy samáriai követi el. — Nem ismered a szent törvényeket. Bocsássa ezt meg néked az Úr, akinek neve kimondhatatlan. — Nem, nem, ez nem lehet az Úr törvényében. Megmentőm iránt érzett hálámat nem engedem lerontatni. A Lelket oltjátok-e meg, Ti, akik annak élesítésére volnátok hivatva? — Nem ismered a szent törvényeket. Bocsássa ezt meg néked az Úr, akinek neve kimondhatatlan. — Ugv te nem érted meg az Úr törvényeit s nem ismered saját szívedet: Ugyan mit csináltál volna a helyemben? Bár jöttek volna véremből s fajtámból valók. Bár jöttetek volna segítségül ti e munkából és tegyék ifjúságunkat fogékonnyá a gyámintézet szent ügye iránt. A gyámintézet bevételeinek az összege a tavalyihoz képest csökkent. A gyámintézet ügyét propagálja és azt hiszem, megismertté fogja tenni az országban elhelyezett 1000 persely, amelyben a németországi G.A.E 100 éves jubileuma alkalmával fillérekben szedjük a szere- tetadományt. — Szeretettel kérem mindazokat, akik ilyen perselyt kaptak és elfogadtak, hogy azt ne tegyék a lomtárba, hanem gyűjtsék abba szorgalmasan a filléreket. A múlt évi egyet, gyámint. közgyűlés alkalmával Győrben és ezelőtt Békéscsabán kapott ajándékokat a következőképpen osztottuk szót: oltárterítőt kapott Ipolyság, keresztelő készletet Érd, ke- helyt és patinát Csögle, oltárbibliát Veleg, oltárbibliát és oltárvánkost Komádi, 17 drb. énekeskönyvet Gyula. A népjóléti miniszter ezévben is 30 pár női cipőt bocsátott rendelkezésünkre özvegyek és árvák számára. Az eddigi kulcs szerint osztottuk szét az egyes egyházkerületek között. Hadikölcsön után kért segélyt eddig még nem kaptunk. A Rend- torffházban Rettmann Farkas és Schmidt István theológusok nyertek felvételt. Zimmermann tanító pedig a G.A.E. költségén folytatja tanulmányait. magatok. Hiszen, amint értem, ti voltatok azok, akik ma reggel még utamra áldást kértetek, s igy egy utón jártunk. Én a templomból egyenest az Ékes kapun át Jerikó felé vettem utamat. így előttem nem, csak utánam jöhettetek ... A pap és levita ijedten néztek egymásra. Sokáig nem szólt senki. Végre a pap: — De hát mondd el. köriek, mi történt veled? Nem is értjük így a te zavaros beszéded. — Mi történt velem? Sok lenne azt elmondani. De tudom, hogy ha te lettél volna helyemben s téged ütnek le, fosztanak ki s hagynak vérbefagyva a rablók s ekkor jön egy ember, akiről látod, hogy samáriai — nem fogod neki azt mondani: „Menj el! Ne jöjj hozzám! Nem érinthetsz te engem, tisztátalanná teszel. Ne könyörülj rajtam, majd jön valaki más“. Óh, te bölcs rabbi! Az olaj, mit sebeidbe tölt, a megvetett samáriai korsójából is ép úgy hűsít; s a bor, mivel sebeid megmossa, a tisztátalannak mondott nép fiának kezéből ép úgy kitisztítja a szennyes sebet; s a gyolcs is, melyet letép alsó ruhájából, ép úgy köt s betömi a sebet, mint az, amelyet Izrael leányai szőnek. (Folytatjuk.)
