Harangszó, 1930
1930-11-02 / 44. szám
1930. november 2. HARANGSZÓ 343 való igéjét s hogy milyen lelki hatalommal teljesítjük örökkévaló szolgálatunkat bűntudat ébresztéssel, bűnbánat támasztással, Isten kegyelmének megmutatásával, meg szentelt, új élet kialakításával. De egyházunk jövendője kifelé való vonatkozásban igenis függ egyházunk szervezettségétől, harcra készültségétől és munkabírásától. Függ attól, hogy van-e határozott munkaprogrammunk és elő tudjuk-e teremteni annak megvalósítására a szükséges anyagi feltételeket. Autonómiánk történelmi aranykorona egyházunk homlokán. Históriai méltóság, egyházvédő érték kifelé. De jól vigyázzunk, nehogy fejlődést gátló kőkolonccá váljék egyházunk kezén-lábán. Nem érinti autonómiánkat, ha az idő kényszerítése s egyházunk szükségletei szerint belső berendezkedésűnkön mi magunk változtatunk. Nagy problémák acélköve zörgeti jövendőnk ajtaját. Nem mehetünk előbbre, hanem csak, ha előbb megoldjuk azokat. A jelentés részletesen kiterjeszkedik a gyülekezetek kifelé mutatott áldozatkészségére, a személyi változásokra, az egyházi élet és a belmissziói munka statisztikájára és az egyházmegyei lelkészegyesületek s a népiskolák és középiskolák munkájára. Kiemelendőnek tartjuk a lelkészek számára tartandó lelkigyakorlatok tervének a bejelentését. Esztendőnként két napot kíván minden lelkésztől, amelyen reggeltől estig nem foglalkozik semmi egyébbel, hanem csak hivatásával, szolgálatával, egyházával, önmagával és az örökkévaló Istennel, öt körre osztja be az egyházkerület területét s minden kör ezen kétnapos lelkigyakorlatán személyesen óhajt részt venni. A püspöki jelentésre vonatkozó határozati javaslatokat Németh Károly egyházkerületi egyházi főjegyző terjesztette elő. A különböző bizottságok jelentéseit az előadók előterjesztése alapján emelte határozati erőre a közgyűlés. Második kerületi ügyésznek dr. Zergényi Pált választotta meg, aki az esküt nyomban le is tette. Két órára már véget is ért a közgyűlés Egy ország, ahol nincs gyilkos. A norvég börtönmisszió titkárjának jelentése szerint 1928-tól Norvégiában nem volt halálos kimenetelű bűntény. Ezt a körülményt, a jobb munka- és életviszonyok, a szeszes italok korlátozása és a kiváló rendőrség eredményéül tudják be a nép mély vallásosságán kiviil. Norvégia majdnem egészen evangélikus D. dr. Rendtorff Ferenc Sopronban. Itt volt közöttünk, öreg test, fiatal lélek. Komoly arc, mosolygó szív. Első pillanatra olyan rideg, mint amilyen csak egy német professzor lehet, de aki megismeri, az megmelegszik a szíve jóságától. Október 15-én délelőtt érkezett. Scholtz Ödön esperes és dr. Schindler András polgármesterhelyettes elébe utaztak Bécsújhelyig. Ugyanazon a vonaton utazott Ferenc bajor kir. herceg is, aki Rendtorffnak régi ismerőse s aki hosszasan és szívélyesen elbeszélgetett velők. Az állomáson népes küldöttség fogadta. Fogadására megjelent az egyházkerület elnöksége, a fakultás tanári kara, a város polgármestere és az egyházközség. Elsőnek Kapi püspök üdvözölte, majd Thurner Mihály polgármester a város, dr. Deák János dékán a hittudományi kar és Töpler Kálmán az evangélikus egyház nevében. Az állomás előtti téren a kivonult cserkészcsapatok parancsnoka üdvözölte. Első teendője az volt, hogy a soproni templomba ment s ott a torony alatt elhelyezett hősi emlékműre tette le kegyeletének koszorúját. Másnap reggel 8 órakor a gyermekistentiszteleten szolgált először. A hatalmas templomot zsúfolásig megtöltötték az elemi iskolás gyermekek, akiknek Ziermann Lajos lelkész mutatta be meleg szavakkal dr. Rendtorffot. Ugyanezen alkalommal mutatta be azokat a színes ablakokat is, amelyeket Rendtorff közbenjárására kapott a megújuló soproni templom. Az egyik ablak Luther Mártont ábrázolja, ez a német Gusztáv Adolf Egylet ajándéka, a másik Gusztáv Adolfot ábrázolja s ez a svédek ajándéka. Van még egy harmadik ablakfestmény is a templomban, az oltár fölött egy hatalmas Luther- rózsa, melyet a soproni Ifjúsági Egyesület ajándékozott a templomnak. Rendtorff kedves közvetlenséggel szólott a gyermeksereghez s intette őket, hogy el ne felejtsék: az ifjúság a jövő s hallják meg harangjaiknak hűségre, hősiességre és békére intő szavát. Rendtorff német beszéde után Kapi Béla püspök szólott magyarul a gyermekekhez. Az istentisztelet után minden gyermek egy-egy szál virágot tett le a hősök emlékművére. Az istentisztelet után a Tanítóegyesület közgyűlését látogatta meg Rendtorff, ahol beszédet is mondott az iskola és az egyház és az iskola és a haza viszonyáról. 40 esztendeje járom a különböző országokat — mondotta és azt tapasztalom, hogy különösen a forradalmak óta, az iskolák egyre függetlenebbek lesznek az egyházaktól. Az egyházak kötelességét tehát a tanítóknak kell magukra vállal- niok és gondoskodniok kell arról, hogy a gyermek a hazafias nevelés mellett, a vallásos nevelésben is részesüljön, örömmel látom, hogy Magyarországon az iskola és a A soproni evang. templom
