Harangszó, 1930

1930-10-26 / 43. szám

1930. október 26 HARANQSZO, 333 templomhoz érünk. 1051-ből, ro- mánslilben. Hatalmas pillérek, más más ornamentikával. Az oltár kö­rül értékes festmények. Erdeti az evangélium szószék és a külön prédikáló szószék. A hatalmas or­gonán Bach is játszott. A főbejá­raton át kijutunk a Karlplalzra, ahol Luther monumentális Dondorf- tól származó szobrával találkozunk szemben. A talapzaton dombor- művok a reformátor életéből vett jelenetekkel. A piactéren a hatal­mas Györgytemplom áll. Luther ebben a templomban is prédikált. Amig a templomnak nem volt tor­nya a tőle messzebb levő kis öreg- toronyban voltak elhelyezve a ha­rangok. Ebben a templomban volt szt. Erzsébet esketése is. A temp­lom főbejáratával szemben van Bach J. S. szobra, mely páratlan a maga nemében. Néhány lépésre van a Luther ház, állítólag ebben a házban lakott Kotta Orsolya, aki a kis diákot hajlékába fogadta. Az emeleten van Luther egyszerű szobája. A Luther-utcán át Bach János Sebestyén szülőházához érünk. Itt született 1685. március 21-én az evangélikus egyházi zene nagymestere. Veith Bach, az előbbi­nek nagy apja, mint egyszerű .pék­mester vándorolt ki Magyarország­ba és Pozsonyban telepedett le. Itt megtanult hárfán és magyar hangszereken játszani. A zenei készség így öröklődött atyáról fiúra. Bach szülőházában hangszer mú­zeum van. Az emeleten a nagy mester szülőháza, édesanyjának ágyával. Tanulmányutunk egyik legszebb része, koronája a Wartburg volt. Az eső már elállt, s kisütött a nap és mi élvezettel szívtuk magunkba a jó hegyi levegőt, s lassan halad­tunk a^szép hegyi utón felfelé, mig előttünk nem ált a festői szép vár. Wartburg egyike a legszebb középkori váraknak. 1075—1080 között épült. A XIII. és XIV. szá­zadban Thüringiai grófok tulajdona volt. A felvonóhídon majd a vár­kapun keresztül a külső várudvarra értünk. A másik boltozatos vár­kapu alatt kisebb-nagyobb mozsár­ágyuk állnak. Ezen is áthaladva a belső várudvarban vagyunk. Megtekintettük a belső termeket. Az Erzsébet-galériát, melyek gyö­nyörű képekben ábrázolják ma­gyarországi szent Erzsébet élettör­ténetét. A galéria végén van a várkápolna, hol havonta egyszer még most is istentiszteleteket tar­tanak. Az emeleten van a hang- versenyterem, melyben a Sänger- krig lezajlott. Egykori! szép fest­mény ezt a jelenetet örökíti meg. Van egy fegyver terem is itt, kü­lönféle régi fegyverekkel. A lovag­házban találtuk meg azt, amire leg­inkább kiváncsiak voltunk: a Lut­her-szobát, melyben mint György lovag lakott és a bibliát t'ordít- gatta. Egyszerű kopott kis szoba L. menyezetes ágyával, asztal, szók, Luther szüleinek a képe a falon és semmi más. A tintafoltnak már nyoma sincs mert a vakolatot négy­zetméternyi területekről már le­vakarták s magukkal vitték az ereklyegyüjtő látogatók. Az abla­kokból mindenütt gyönyörű kilátás nyílik a hegyekre és erdőre, amely a Wagneri időkből is hires: itt született a Tanhäuser. Kijőve a várból, már ismét tornyosultak a felhők és mi siettünk szállodai lakásunk télé, előbb azonban ve­zetőnk meghívására megnéztük a Haus Hainsteiu nevii gyönyörű ifjúsági otthont. A Drachenschluch- tot szakadó eső dacára is felke­resték némelyek. Ez a Nibelungok és wagneri alakok színpada, a szép thüringiai erdőben. (Folytatjuk.) Képek a berlini C. E. világkonferenciáról. Irta : Marcsek János. Az a hatalmas világmozgalom, amely­nek a jelvénye a címbeli két betű, ame­lyet magyar nyelvünkön Krisztusért és Egyházért címmel jelölnek, aug. hó elején hét napon át hatalmas tömeget vonzott Németország fővárosába. Be fi in be. Még a több mint négymilliós nagy városba is feltűnő volt a konferencia jelvényét viselők nagy száma. Az idegen városban egymásra ismertek a konferencia tagjai a fémből készült jelvényről, mely a földgömb fölé emelkedő keresztet ábrázolta az ismeretes C. E. betűkkel. j Az érkezőket a gondos rendezőség a pályaudvaron fogadta hatalmas jelvény által hívón fel a konferencia tagjainak fi­gyelmét s mindenkinek átadta lakáscímét, pontosan feltüntetve még az útirányt, oda­vezető villamosokat, átszállási és kiszál­lási helyet is. Ennek volt a következménye, hogy a világváros hatalmas forgatagában mindenki megtudta találni a szállását, ahol keresztyéni szeretettel várták és fo­gadták. Aug. hó 5-én, kedden már együtt vol­tak a konferenciára érkezők. E napon tar­tották a német ifjúsági szövetségek a gyű­léseket ; a vendégek számára a figyelmes rendezőség Berlin megtekintésére nyújtott alkalmat. Megnyitás. Este félnyolckor hatalmas tömeg gyűlt össze a konferencia megnyílására. Külön­leges látványt nyújtott már a nagyméretű terem is, amely a konferencia színhelye volt. Hatalmas 150 m. hosszú kiállítási csarnok ez. tágas erkélyekkel, mely 15—20 ezer ember befogadására képes. Az óriási tömeget készséges rendezők irányították. A külföldiek iránt külön figyelmet tanúsí­tottak, mindjárt a „tiszteletbeli“ tagok után biztosítottak nekik helyet. Teljesen megtelt a hatalmas terem. A vezetőség: Schürmann evang. lelkész, a német szövetségek el­nöke, a világszövetség alelnöke, Poling, az északamerikai ref. egyházak szövetsé­gének elnöke, Kelly, az európai szövetsé­gek elnöke, a világszövetségek elnökei irányították az elnöki pódiumról az ünne­pélyes megnyitás menetét. Evangélikus szívünknek jól esett hallani, mikor Póling elnök kiadta a felhívást, hogy énekeljük el a magunk nyelvén azt az éneket, ame­lyet mindnyájan tudunk: Erős vár a mi Istenünk ... Már ez az ének is nagyszerű élmény volt. A sokféle nyelv egybeolvadt a fenségesen szárnyaló himnuszban, a nagy Luther halhatatlan alkotásában. Alig van az életemben olyan alkalom, amikor ennyire éreztem volna annak a kiváltsá­gát, hogy evangélikus vagyok. Ezen a meg­nyitó estén még egy más alkalommal is felzengett ez az ének ; az amerikai kikül­döttek. több mint 700-an, köszöntötték ez­zel a német testvéreiket, sőt a német nem­zeti himnuszt is elénekelték. Sokan kö­szöntötték a világkonferenciát ezen az estén. Ekkor olvasták fel a politikai vi­szonyok folytán akadályozott birodalmi elnöknek, Hindenburgnak a levelét. Sze­mélyesen akart eljönni, de a zavaros po­litikai helyzet, t. i. Németország akkor erős választások agitáció színhelye volt, megakadályozta, elküldte hát a levelét, melyet tisztelete jeléül saját kezével írt. Nagy hatást keltett a német evangélikus egyház képviselőjének Caro dr. generál- szuperintendensnek a beszéde, majd máso­dik napon Burckhardt dr. generál-szuperin­tendensnek, a porosz evang. egyház elnöké­nek a buzdító beszéde. Bizony jóval elmúlt tíz óra, mire a megnyitó ünnepély véget ért. Meg kell emlékeznem az ekkor, de még más alkalmakkor is közreműködő ének- és zenekarról. Az elnöki emelvény mögött voltak ezek. A nők fehér, a férfiak fekete ruhában. Meghatóan impozáns volt, amikor a 800 tagú, ismétlem, nyolcszáz­tagú énekkar gyönyörű énekeket zengett, felemelő hatású volt a 300 tagú fúvós és vonós-zenekar énekkisérete és önálló sze­replése is. Négy erőteljes megafon, hang- erősítő szórta szét a hangot a hatalmas teremben. Az előadások A konferenciát természetesen az elnök­ség gondos, egységes, tervszerű, imádságos előkészítő munkája előzte meg. A gyűlé­sek beosztása, vezetése, munkaprogrammja szigorúan beosztott volt. Lehetetlen volt arra nem gondolnom, hogy mennyire jó volna, ha nálunk is megvalósítanák a kü­lönböző konferenciáknál ezt a tervszerű beosztást, mert ezzel többen nem bírnak megbarátkozni ; pedig csak így helyes és eredményes. Reggel kilenc órától kezdő­dött a napi munka. Kiváló vezetők tartot­ták a reggeli áhítatokat, melyeket imád­ságok követlek. Áldásos, meghitt csendes órák voltak ezek. Egy reggeli áhítatot br.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents