Harangszó, 1930
1930-10-26 / 43. szám
334 HARANQSZO, 1930. október 26. Podmaniczky Pál, a soproni Iheol. fakultásunk tanára tartott. Az áhitat óráján pedig két ízben hangzott magyar imádság a sokféle ima között. A konferencia énekeit a konferencia egész munkabeosztását, tájékoztatóit magában foglaló német, vagy angol nyelvű kézikönyv tartalmazta, amelyet minden részvevő megkapott. Az előadások német, vagy angol nyelven folytak állandó angol, vagy német tolmácsolás mellett. Az áhitat után következett féltizenegytől az egyes csoportok munkája egy órán át, ahol a munkamódszerek, missziói, evangelizációi, szociális, nemzeti, nemzetközi kérdések kerültek megvitatás alá. Természetesen minden szigorúan bibliai alapon, Krisztus nézőpontjából felfogva. A hatalmas csarnokban öt ilyen csoport alakult, s egy-egy csoportban bizony ezren felül is voltak, de még se zavarták a szónokok egymást, ami a terem nagy méreteivel magyarázható, pedig ugyancsak erőteljesen kellett beszélniük. A csoport- gyűlések eredményeiről a vezetők a teljes gyűlésnek beszámoltak, hogy mindenki tájékozódást nyerjen az egész munkáról. A kiváló előadók által tartott, két-két napon át összefüggően beosztott előadások ismertetéséről kénytelen vagyok lemondani, mert akkor egész kis könyvet kellene írnom. Különben is csak képeket akarok adni erről a nagyszabású összejövetelről. Az előadások után nyomban a szomszédban lévő, még a gyűlésünk színhelyénél is nagyobb méretű csarnokba vonultunk át, amely az ebéd és vacsora színhelye volt. Csak annyit jegyzek meg róla. hogy ez kétszázötven m. hosszú volt. Különböző asztalok mellett helyezkedtek el az egyes országok, vidékek kiküldöttjei. Mi magyarok két asztalt foglaltunk el, mert 44-en voltunk. Asztalainkon ott volt két kis nemzeti lobogó, mely minket is, meg másokat is tájékoztatott a helyünkről. A terem közepén, az ebéd alatt gyönyörűbbnél gyönyörűbb chorálokat játszó fúvó- zenekar mellett közvetlenül volt a helyünk. Itt tartottuk meg külön megbeszéléseinket és itt találkoztunk egymással. D. u. három órától mór ismét voltak különböző gyűlések, összejövetelek, minden este félnyolctól pedig nyilvános gyűlések, amelyek az ifjúsági szövetségek jelenlegi világhelyzetével. történetével, feladataival foglalkoztak. Ezeken kívül ilyen thémók kerültek megvilágítás alá : Krisztus és az egyház ; Krisztus felhívása keresztyén testvériségre ; Krisztus felhívása a misszióra ; Jézus hívása az ifjúsághoz ; .mit nyújthat Krisztus a mai ifjúságnak; hogyan követheti a mai ifjúság Krisztus hívó szavát, stb. Minden este zsúfolásig megtelt az óriási csarnok, sőt az utolsó estén hatalmas tömeg szorult ki, mert lehetetlen volt mór beférni a nagy érdeklődéshez képest kicsinek bizonyult csarnokba. Bizonysága volt ez a nagy érdeklődés annak, hogy a Krisztus hívására ma is reagál az ember. Pedig igen sok hívás hangzott el ezeken a napokon Berlinben. Sokféle politikai párt hívogatta gyűléseire az embereket hatalmas plakátokon, de ide még többen jöttek, mert ennek még nagyobb volt a vonzó ereje. A C. E. mozgalom és az egyház. Bevallom hogy a hazai keresztyén szövetségi mozgalmat régen figyelem. Láttam annak egyes fejlődési fokait. Örömmel láttam, hogy mindég határozottabban fordul a történeti egyházak szolgálata felé. Azt véltem, hogy ez talán csak hazai jelenség. Meg akartam ismerni, mint mind- ezideig kívül álló, milyen viszonyban áll az egyházzal, mert ha nem áll egyházi alapon, akkor nem is kell támogatnunk. A legkedvesebb és legmaradandóbb tapasztalataim épen azok, amelyek ezt a kérdést teljesen az egyházam javára tisztázták előttem. Ez a mozgalom nemzetközi, hiszen a keresztyénség is az, de mégis vannak nemzeti sajátságai, ez a mozgalom felekezetközi, egyetemesen keresztyén, de a legkomolyabban egyházi. Látszólag ellentétes megállapítások ezek, de így igazak. A nagy nyilvánosság előtt tartott előadások, főképen pedig a csoportgyűlések, ahol egyenes kérdésekre is feleltek az előadók állandóan bizonyosabbá tették, hogy itt egy nagyon fontos, egyházi szempontból életbevágóan értékes mozgalomról van szó, amely tagjait egyenesen kötelezi arra, hogy egyházának hűséges, buzgó, tevékeny tagja legyen. Az előadók is egyházi emberek, a vezetőség is egyházi, nem lehetnek a tagok se egyházonkívüliek, vagy egyházonfelüliek. A lelkipásztorok számára egy megbízható, mindég munkára kész sereg áll rendelkezésre ott, ahol ilyen szövetség alakul. A megalapítója is egyházi férfiú volt, aki egyházi munkájának az előmozdítása végett alkotta meg ezt az életrevaló, az egész világot behálózó, diadalmasan előretörő gyakorlati keresztyén irányt. A német evangélikus keresztyénség egy erőteljesen fejlődő, bátor, harcos, hódító gárdát nyert benne, s erre a mai viszonyai között kiválóan szüksége is van. Bár nálunk is minél szélesebb körben volna ismert, s minél több szövetség alakulna egyházközségeinkben. (Folyt, kflv.) Csillagos ég alatt. Irta: Stoll Ernőné. Reám borul a koranyári este, csillaghímes palástja. Láthatólag csak egyedül nézegetem és bámulom áhítattal a hatalmas pompát, mit az esti ég csillagmécseitől ékes kárpitja mutat, de ha nem csupán a testi, hanem szellemszemeimmel is tekinthetném, bizonyára magam mellett látnám az én átköltözött Lelkemet, aki szintúgy tudott gyönyörködni minden égi és földi természeti tüneményen és szépségen, mint én. Közellétét érzem. Hangja a szívemben zenél: — amint magyarázza nékem a fényes égi testet. — Istenünk keze által igazgatott pályafutását és ketten borulunk le, a mindenség Urának és Teremtőjének nagysága előtt. Igen. Ketten borulunk Előtte a porba, — mint együttlétünk minden idejében — imádságos szívvel hálálkodván az elvett jókért. Imádkozó lélekkel kérvén az ő mindeneken segítő segedelmét: akkor is várván a harmadik csudagyógyulást, amikor már az én szerettem ott állt a mennyei Jeruzsálem aranykapuja előtt. ■ ...Köszönöm Uraml Hogyha csak oly rövid ideig is, élettársa lehettem e szomorú földön néki, akit elvittél tőlem a Te fényhazádba : hogy ott, újra a Te hű sáfárod legyen, Szent fiad kertészeinek seregében. Köszönöm, Istenem! A Véle — Te szent kezedből égi ajándékul kapott minden szép, szelíd boldogságot az életemnek. Az együtt szenvedett, szomorú bánatokat. Az örömnapokat felváltó sötétfelhős hónapokat, esztendőket. Köszönöm, hogy nagy Kegyelmedből megengedted — az ő terhét magaménak tartva — könnyítenem kereszthordozását. Köszönöm, mennyei Atyám! Az érte, s utánna hullatott és hulló könnyeket, szívem, lelkem fájdalmát, melyekkel égi kezed elvezetett a mi Üdvözítőnk keresztfája alá és felmutattál Reá — aki drága életével mindnyájunkért megfizetett — s azt montad nékem: ide kellett jönnöd, hogy odafent — Sionban — készen legyen a Te hajlékod is... Köszönöm, — Te Végtelen Kegyelem I — Sujtoló és felemelő szeretetedet, mellyel eljuthatunk — mind feljebb és feljebb — a ma- gasságos égbe, trónod közelébe. Ámen. Mintha búcsúzkodás készülne... Ránehezült talán bólogató fákra Valakit sirató, bús sokaság gyásza ? Nyárutói szellő m’ért sir úgy a fákon ? Helyét mért nem leli sárgúlt levél ágon ? Búcsúzásra várnak ők mind. Nemsokára Csóközön borul rá a távozó nyárra... Értem is sírjatok bólogató füzek... Búcsúzzatok tőlem kedvelt pásztortüzek: Én is megyek, sírva... nyárutói széllel.. Veleszállok én is sárgult falevéllel... REICHEL LAJOS. Az Egyesült Államoknak tizmillió érvényben lévő törvénye van. A közbiztonsági intézkedéseknek micsoda tömkelegé ezl És mégis az Egyesült Államokban a statisztika szerint 15.000 gyikosság történik és négybillió dollárnyi vagyont lopnak el évenként. Hiába: a közbiztonság igazi alapja nem a rendőr, nem a büntető paragrafus, nem a villamosszék és nem az akasztófa, hanem az igazi mély vallásos lelkűiét.
