Harangszó, 1930

1930-10-26 / 43. szám

332

HARANQSZO

1930 október 26

kereskedés, bibliaterjesztés, könyvnyomda, könyvtár és számos más intézmény van. A könyvtárban

45.000 kötet. Az árvaház udvarán haladunk keresztül. Az emelkedéses udvar legmagasabb pontján van Franckenak a szobra e felírással: Ő bízott Istenben 1 A rendelkezésünkre álló rövid idő nem engedte a további tanulmányozást. Jól megebédelve továbbindultunk.

12 óra 52-kor Eislébenbe érkeztünk, nagy Lutherünk szülővárosába. Újból izgalom vett rajtunk erőt. Vájjon mit mond majd ez a város? Sietve kerestük fel szállásunkat, hogy onnan felüdülve Luther szülőházába siessünk. Csöndes, szűk utcába, vaskerítéses udvarba érünk, előttünk borostyánnal befuttatott, kedves emeletes ház: Luther szülőháza. Felmegyünk a falépcsőn és egy folyosóra érve, több egyszerű helyiségbe juthatunk. Abban a szobában melyben a nagy reformátor született, asztalokon Luther irataiból és leveleiből gyűjtemény, eredeti írások, a falakon Luther és Melanchton képek, az ablak előtt egy régi asztal hattyúval, melyről Húsz János halála előtt említést tett. Egy kis kazettában Luther és felesége jeggyűrűje, továbbá a reformáció korából különféle érmek és pénzek. Luther szülőházát elhagyva a tőle nem messze levő Petri-Pauli-Kirchéhez igyekszünk. Vezetőnk, Rösselmann városi tanácsos egyenesen a Torony alatti keresztelő kápolnához vezet, ahol Luthert 1483. nov. 11-én keresztelték. Egyszerű kis kápolna, értékes kétszárnyu oltárral és Thü- ringiai Erzsébet kis szobrával. Az oltárelőtti medence még Luther idejéből való, s bár van a templomnak egy újabb medencéje is, mégis inkább ebben a régi medencében keresztelt mindenki. A templom egyébként gótstilben épült. Visszatérve a piactérre a késői gótstilben épült régi városházát nézzük meg. A piactéren szép Lutherszobor áll relieffekkel, Simmering német mester műve. A talapzata svéd márvány. Haladva az Andreas-kirche felé IV. Albrecht grófi házához érünk, ki Luthernek jó barátja támasza és hűséges követője volt. Halála órájában is mellette volt. Egy régi késői gót ház előtt állunk meg. Egyszerű márványtábla jelzi, hogy itt halt meg a nagy híthős, 1546. febr. 18-án. Belépünk a házba s hűs levegőjű sötét kis lépcsőkön

felhaladva, még folytottabb levegőjű helyiségbe érkezünk, hol csendesen félrehúzva a függönyt, tudós kísérőnk csendben magyaráz. Jobban esne, ha egyedül, magamba- mélyedve ülhetnék itt e szobában. Többet mesélnének ezek a tárgyak s a nyugágy, melyen a nagy reformátor kilehellte a lelkét. Milyen jól esik nézni azt a hatalmas festményt, amely Luther utolsó óráját, azt a jelenetet ábrázolja, midőn barátja és munkatársa Justus Jónás azt a kérdést intézi hozzá, hogy az általa szóban és írásban hirdetett tanítások mellett akar-e meghalni, s Ő hallható igennel felel. Néhány szék, egy asztal az egész berendezése a szobának. A fabur- kolatu falon Luther és feleségének a képe, s az őrgróf címere. Elszorult szívvel hagyjuk el a szent falakat, s megyünk Luther utolsó prédikációjának helyére, az Andre- as-Kirchebe. A gyönyörű gótikus oltár előtt még négy nappal a halála előtt két lelkészt ordinált. Közülök az egyik: Walla E. magyar- országon hirdette az Ur igéjét. Itt volt Luther holtteste felravatalozva, amíg Wittenbergbe nem szállították. Sok régi emlék van a templomban a mansfeldi grófoktól. Értékes a gyönyörű kórus az orgonával.

A Nikolai templom megtekintése után a régi temetőbe mentünk, hol a régi patrícius családok sírjainak szemlélése és a lutheri időből származó halottas kocsi vonta magára figyelmünket.

Július 17. csütörtök.

Korán reggel hagytuk el a várost, hogy egy újabb Luther-helyre menjünk: Erfurtba. Itt élte le a nagy reformátor diákéveit, itt szerezte sok tudását, itt küzködött önmagával és szigorú rendjének rettenetes parancsait itt akarta teljes szívvel-lélekkel betölteni. Erfurt régi város. Már 742-ben tesznek róla említést, de nemcsak legrégibb, de egyik legszebb város is a német- országiak között. Az állomásról kiindulva a románstilü Régler templom tűnik szemeink elé. Az 1480- ból származó szárnyasoltára nagyon szép. Folytatva utunkat a XIV. sz.- ból való Kaufmanns-Kirche tűnik fel, melyben Luther 1522-ben beszélt. Előtte Luther szobra áll. A Johannesstrasse gót és reneszánsz- stilü házai a XVI. és XVII. századbeli építőművészet remekei. A Kolostorutcában az Augusliner-kolostort kerestük fel. Luther 1505. júl. 17-én, tehát ma 425 éve lépett ide be. Ez egy külön remek élménye utunknak. Áldjuk Isten kegyelmét érte. A kolostor egy része ma fiuárvaház és nevelőintézet. Kis kapun lépünk be a kolostor udvarába. Teljesen át van alakítva, csak a Luther cella ugyanaz még, amelyben három évig gyötrődött a barát. E kopott szék és asztal, az asztalon egy üvegszekrényben félig elégett biblia, melyből a mester olvasottt, s amely egy tűzvésznek majdnem teljesen áldozatául esett. Több termen mentünk keresztül. Az u. n. Kapitelsaal, nevét onnan kapta, hogy reggelenként itt olvastak a barátok egy-egy fejezetet a bibliából. Ebben a teremben korbácsoltatta magát véresre az egykori barát, úgyhogy ájultan esett össze utána. Ä kolostorból átmentünk az Ágoston templomba. 1290-ban épült, a torony 1435-ből. Amint belépünk vezetőnk, Kohl- schmidt lelkész büszkén szólaltat meg egy kis harangot, az egykori Ágoston harangot, mely egykor Luthert is áhítatra szólította. Az oltár előtt egy szentnek az emlékköve, aki a husziták ellen agitált. Csodálatosképpen ezen a kövön avatták Luthert baráttá. Az ablakokon értékes üvegfestések, szt. Ágoston életéből vett jelenetekkel. A Frigyes-Vilmos téren áll a Severi- templom és a nagy dóm. A Regierungsstrasse fődísze a hires kormányzósági palota, jelenleg penzió, lahóhelyünk, ahol egykor Goethe, Schiller, Wieland cseréltek eszmét.

I. Napoleon is itt lakott, 1808-ban. Erfurt csodás virágváros: megnéztük európahiríi kertészetét és egy fensikon a szép virágoskertet a neves Cyriaksburggal. Jól kifáradva, pompás étvággyal láttunk hozzá Frau Hoffmann bőséges és gazdagon elkészített vacsorájához. Testi felüdülés után hálát adtunk a Mindenhatónak, hogy ezen a napon is kegyesen vezérelt bennünket s lepihentünk.

Július 18. péntek.

Erfurtból 8.28-kor indult a gyorsvonatunk Eisenach felé. Szép völgybe kanyarodott be a vonatunk, de egyúttal megeredt az eső is. A szürkületben feltűnik a Wartburg. Csomagjainkat kocsi viszi a szállóhoz, mi pedig szakadó esőben indulunk a város megtekintésére. A Nikolai kapun keresztül a Nikolai