Harangszó, 1930

1930-10-26 / 43. szám

332 HARANQSZO 1930 október 26 kereskedés, bibliaterjesztés, könyv­nyomda, könyvtár és számos más intézmény van. A könyvtárban 45.000 kötet. Az árvaház udvarán haladunk keresztül. Az emelkedéses udvar legmagasabb pontján van Franckenak a szobra e felírással: Ő bízott Istenben 1 A rendelkezé­sünkre álló rövid idő nem engedte a további tanulmányozást. Jól meg­ebédelve továbbindultunk. 12 óra 52-kor Eislébenbe érkez­tünk, nagy Lutherünk szülőváro­sába. Újból izgalom vett rajtunk erőt. Vájjon mit mond majd ez a város? Sietve kerestük fel szállá­sunkat, hogy onnan felüdülve Lut­her szülőházába siessünk. Csöndes, szűk utcába, vaskerítéses udvarba érünk, előttünk borostyánnal be­futtatott, kedves emeletes ház: Luther szülőháza. Felmegyünk a falépcsőn és egy folyosóra érve, több egyszerű helyiségbe juthatunk. Abban a szobában melyben a nagy reformátor született, asztalokon Luther irataiból és leveleiből gyűj­temény, eredeti írások, a falakon Luther és Melanchton képek, az ablak előtt egy régi asztal hattyúval, melyről Húsz János halála előtt említést tett. Egy kis kazettában Luther és felesége jeggyűrűje, to­vábbá a reformáció korából külön­féle érmek és pénzek. Luther szü­lőházát elhagyva a tőle nem messze levő Petri-Pauli-Kirchéhez igyek­szünk. Vezetőnk, Rösselmann vá­rosi tanácsos egyenesen a Torony alatti keresztelő kápolnához vezet, ahol Luthert 1483. nov. 11-én ke­resztelték. Egyszerű kis kápolna, értékes kétszárnyu oltárral és Thü- ringiai Erzsébet kis szobrával. Az oltárelőtti medence még Luther ide­jéből való, s bár van a templomnak egy újabb medencéje is, mégis in­kább ebben a régi medencében keresztelt mindenki. A templom egyébként gótstilben épült. Vissza­térve a piactérre a késői gótstilben épült régi városházát nézzük meg. A piactéren szép Lutherszobor áll relieffekkel, Simmering német mes­ter műve. A talapzata svéd már­vány. Haladva az Andreas-kirche felé IV. Albrecht grófi házához érünk, ki Luthernek jó barátja tá­masza és hűséges követője volt. Halála órájában is mellette volt. Egy régi késői gót ház előtt állunk meg. Egyszerű márványtábla jelzi, hogy itt halt meg a nagy híthős, 1546. febr. 18-án. Belépünk a házba s hűs levegőjű sötét kis lépcsőkön felhaladva, még folytottabb leve­gőjű helyiségbe érkezünk, hol csen­desen félrehúzva a függönyt, tudós kísérőnk csendben magyaráz. Job­ban esne, ha egyedül, magamba- mélyedve ülhetnék itt e szobában. Többet mesélnének ezek a tárgyak s a nyugágy, melyen a nagy re­formátor kilehellte a lelkét. Milyen jól esik nézni azt a hatalmas fest­ményt, amely Luther utolsó óráját, azt a jelenetet ábrázolja, midőn barátja és munkatársa Justus Jónás azt a kérdést intézi hozzá, hogy az általa szóban és írásban hirde­tett tanítások mellett akar-e meg­halni, s Ő hallható igennel felel. Néhány szék, egy asztal az egész berendezése a szobának. A fabur- kolatu falon Luther és feleségének a képe, s az őrgróf címere. Elszo­rult szívvel hagyjuk el a szent fa­lakat, s megyünk Luther utolsó prédikációjának helyére, az Andre- as-Kirchebe. A gyönyörű gótikus oltár előtt még négy nappal a ha­lála előtt két lelkészt ordinált. Kö­zülök az egyik: Walla E. magyar- országon hirdette az Ur igéjét. Itt volt Luther holtteste felravatalozva, amíg Wittenbergbe nem szállították. Sok régi emlék van a templomban a mansfeldi grófoktól. Értékes a gyönyörű kórus az orgonával. A Nikolai templom megtekintése után a régi temetőbe mentünk, hol a régi patrícius családok sírjainak szemlélése és a lutheri időből szár­mazó halottas kocsi vonta magára figyelmünket. Július 17. csütörtök. Korán reggel hagytuk el a vá­rost, hogy egy újabb Luther-helyre menjünk: Erfurtba. Itt élte le a nagy reformátor diákéveit, itt sze­rezte sok tudását, itt küzködött ön­magával és szigorú rendjének ret­tenetes parancsait itt akarta teljes szívvel-lélekkel betölteni. Erfurt régi város. Már 742-ben tesznek róla említést, de nemcsak legrégibb, de egyik legszebb város is a német- országiak között. Az állomásról kiindulva a románstilü Régler temp­lom tűnik szemeink elé. Az 1480- ból származó szárnyasoltára nagyon szép. Folytatva utunkat a XIV. sz.- ból való Kaufmanns-Kirche tűnik fel, melyben Luther 1522-ben be­szélt. Előtte Luther szobra áll. A Johannesstrasse gót és reneszánsz- stilü házai a XVI. és XVII. század­beli építőművészet remekei. A Ko­lostorutcában az Augusliner-kolos­tort kerestük fel. Luther 1505. júl. 17-én, tehát ma 425 éve lépett ide be. Ez egy külön remek él­ménye utunknak. Áldjuk Isten ke­gyelmét érte. A kolostor egy része ma fiuárvaház és nevelőintézet. Kis kapun lépünk be a kolostor udvarába. Teljesen át van alakítva, csak a Luther cella ugyanaz még, amelyben három évig gyötrődött a barát. E kopott szék és asztal, az asztalon egy üvegszekrényben félig elégett biblia, melyből a mes­ter olvasottt, s amely egy tűzvész­nek majdnem teljesen áldozatául esett. Több termen mentünk ke­resztül. Az u. n. Kapitelsaal, nevét onnan kapta, hogy reggelenként itt olvastak a barátok egy-egy fe­jezetet a bibliából. Ebben a terem­ben korbácsoltatta magát véresre az egykori barát, úgyhogy ájultan esett össze utána. Ä kolostorból átmentünk az Ágoston templomba. 1290-ban épült, a torony 1435-ből. Amint belépünk vezetőnk, Kohl- schmidt lelkész büszkén szólaltat meg egy kis harangot, az egykori Ágoston harangot, mely egykor Luthert is áhítatra szólította. Az oltár előtt egy szentnek az emlék­köve, aki a husziták ellen agitált. Csodálatosképpen ezen a kövön avatták Luthert baráttá. Az abla­kokon értékes üvegfestések, szt. Ágoston életéből vett jelenetekkel. A Frigyes-Vilmos téren áll a Severi- templom és a nagy dóm. A Re­gierungsstrasse fődísze a hires kor­mányzósági palota, jelenleg penzió, lahóhelyünk, ahol egykor Goethe, Schiller, Wieland cseréltek eszmét. I. Napoleon is itt lakott, 1808-ban. Erfurt csodás virágváros: megnéz­tük európahiríi kertészetét és egy fensikon a szép virágoskertet a neves Cyriaksburggal. Jól kifárad­va, pompás étvággyal láttunk hozzá Frau Hoffmann bőséges és gazda­gon elkészített vacsorájához. Testi felüdülés után hálát adtunk a Mindenhatónak, hogy ezen a na­pon is kegyesen vezérelt bennün­ket s lepihentünk. Július 18. péntek. Erfurtból 8.28-kor indult a gyors­vonatunk Eisenach felé. Szép völgy­be kanyarodott be a vonatunk, de egyúttal megeredt az eső is. A szürkületben feltűnik a Wartburg. Csomagjainkat kocsi viszi a szálló­hoz, mi pedig szakadó esőben in­dulunk a város megtekintésére. A Nikolai kapun keresztül a Nikolai

Next

/
Thumbnails
Contents