Harangszó, 1930
1930-10-26 / 43. szám
330 ÍUiUNŐSZÓ. 1930. október 26 Az Isteni kijelentés igaz megismerése bátorrá teszi. Meggyőződése mellett híven megáll. Nem fél küzdelemtől, üldözéstől, haláltól. Kész keresztet hordozni, vértanu- ságot elszenvedni hitéért, meggyőződéséért, Krisztusért. Ezeken a lépcsőfokokon emelkedik fel Luther saját lelki reformációjának magas bércormára. Reformáció ünnepén rád tekint és azt mondja neked: kövess en- gemet! A reformáció nagy értékeiben csak az részesülhet, aki saját lelki reformációját keresztülviszi. A lépcsőfokok ma is a régiek. Törődj a lelkeddel. Ez az első. Ismerd meg életed nagy titkát: annyit érsz, amennyi értéket lelked képvisel. Annyi méltóságod, boldogságod van, amennyi isteni értéket lelked számára biztosítani tudsz. A Szentirás második lépcsőfok. Lelked kérdéseire egyedül a Biblia válaszol. Életed nagy ellentéteit csak a Biblia oldhatja meg. A Szentirás tükrében ismered meg igazi arcodat s ebből tekint rád Isten örökkévaló arca. Bűnt, kisértést, halált, Ítéletet senki más meg nem magyarázhat teneked, hanem csak a Szentirás. Mindennapi kenyered, tanácsadód, erőd és útbaigazítód. Isten örökös beszéde hozzád és rólad. A Szentírás életteremtő erővé válik benned ez a hit. Bűnbánatot ébreszt, elvezet Krisztus keresztjéhez. Erőt ad ahoz, hogy a megváltott ember megtisztult életét kidolgozhasd. Sokan befejezettnek tekintik életüket. Avagy rábizzák azt az egyházra. Elegendőnek vélik, ha vasárnaponként hallják Isten igéjét, sőt sokan azt is csak a nagyünnepekre hagyják. így nem alakulhat ki a lelki reformáció. Állandó kapcsolatot kell teremtened magad és Isten között. Törődnöd kell a lelkeddel. Mindennapi kenyérré kell tenned a Bibliát. Vergődnöd kell bűntudatodban és Isten kegyelme után kell kiáltanod bűnbánatodban. Ha az emberek tényleg törődnének lelkűkkel és jelentőséget tulajdonítanának az élet nagy kérdéseinek, a halálnak, Ítéletnek, Isten haragjának, kegyelmének, akkor majd több gondot, időt fordítanának lelki reformációjukra. A Szentírás állandó olvasása átalakítja egyházunkhoz való viszonyunkat is. Eltölti lelkünket az a tudat, hogy egyházunk Krisztus tanítását hirdeti és semmi egyebet nem akar, hanem lelkünket Krisztushoz vezetni. Igazságunk tudata bátrakká és határozottakká tesz. Meggyőződésünk márványból formált. Kényelem, önérdek, haszonlesés, gyávaság nem idomíthatja, mintha puha viaszból, avagy agyagból való lenne. Megállunk meggyőződésünk és igazságunk mellett hűséggel és bátran. Egyszer Luthernak halála hírét költötték. Dermesztő ijedelem fogta el munkatársai és hívei szívét Az emberek riadtan tekintettek maguk elé. Mi lesz most ? Ki veszi kezébe az evangélium ügyét? Ki száll harcba az erős ellenféllel ? Ki viszi diadalra a lelkiismereti szabadság szentügyét ? Ekkor tajtékozó paripán egy lovag vágtatott át a város utcáin. Verejtékes arcára rátapadt az utca pora. Szemei tűzben égtek, kezei görcsösen szorították a fékszárat. Az emberek riadtan húzódtak házaik boltozatos kapui alá, mikor lován dübörögve tovaszáguldott. O pedig hátravetett fejjel, dobogó kebellel kiáltotta a rémület csendességébe: Lutherus vivit! Luther él, Luther él! Ennek a kis történetnek tanító értelme is van. Nekünk evangélikusoknak olyan életet kell élnünk, hogy abban a reformáció tiszta szépségei és drága erkölcsi értékei érvényesüljenek. Olyan legyen becsületünk, jellemünk, munkálkodásunk, istenfélelmünk, hazaszeretetünk, emberszeretetünk, igazságérzetünk és jóságunk, hogy egész életünk hirdesse a világnak, hogy a reformáció eszménye él bennünk. Egyházkerületi gyűlések. A Bányai Evangélikus Egyházkerület közgyűlése. Okt. 10-én tartotta a bányai egyházkerület közgyűlését Budapesten. A közgyűlést előkészítő értekezletet bizottsági ülések és gyűlések közül kiemelkedett a kerületi lelkészegyesület gyűlése, amelyen Kovács Andor esperes, lelkészegyesületi elnök megnyitójában többek között ezeket mondotta: — Felsőbb helyről állandóan hangoztatják, hogy új Magyarországot csak akkor lehet teremteni, ha egy és ugyanaz a magyar akarat fiiti a haza minden polgárát. Es mégis sajnosán kell tapasztalnunk egy testvérfelekezet, a római katholikus egyház részéről, hogy nagyon sokszor ennek az elvnek az ellenkezőjét gyakorolják. Nekünk ezzel a szomorú ténnyel szemben kötelességünk minél kevesebbet panaszkodni, de annál többet dolgozni azon, hogy ez a felfogás megváltozzék. Az ország mai csonka állapotában támadó hadjáratot nem indítunk, de védekeznünk kell. Az államhatalom sem igen támogat bennünket és nem hallgathatom el, hogy a múlt esztendőben kiküldött deputációnknak azt a kérelmét, hogy a lelkészi korpótlékot végre valorizálják, még komoly figyelemre se méltatta a minisztérium. A korpótlék megadását illetően nyomatékosabb kívánságot juttatunk el a kormányhoz. Ezután ünnepi deklarációt terjesztett elő az ágostai hitvallás négyszázéves jubileumáról. Majd Furia Zoltán kiskőrösi hitoktató lelkész a szekták elleni küzdelemről, Jakabfy György békéscsabai lelkész pedig az alkalmi beszédekről beszélt. Az egyházkerületi gyámintézet Bakay Péter főesperes-lelkész ideiglenes elnökletével gyűlésezett. A kerületi gyám- intézet új egyházi elnökévé Sárkány Béla egyházkerületi főjegyzőt választották. Az idei „nagy szeretetadomány“-t a mendei egyházközségnek juttatták. Vallásos estély. A kerületi Lutherszövétség a Deék-téri templomban tartott vallásos estélyt, melyen Wolf Lajos kerületi missziói lelkész az északi evangélikus országok missziói és szeretet munkáiról szólt a szépszámú közönséghez. Másnap, október 10 én volt a közgyűlés, melyet régi szokás szerint gyámintézeti istentisztelet előzött meg. Ezen Kutas Kálmán szegedi lelkész költői szépségű, mindenkit megragadó beszédet mondott. A közgyűlés Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter megnyitójával kezdődött, aki többek között a következőket mondotta: — Ismét panasztól hangos az ország, ismét kisért a lelki elernyedés veszedelme és bizony mondom, ha ismét erőt vesz rajtunk a kábulat, ha most sem látjuk tiszta szemmel az eseményeket, megismétlődik rajtunk a tizenkét év előtti történet, de most már helyrehozhatatlanul. A világnézeti harc ádáz küzdelmeinek idejét és gyötrelmeit éljük. A szervezetekbe tömörült kapitalizmus tulságbahajtása, az embertömegek kizsákmányolására, az emberi hivatás és rendeltetés betöltésére való képtelenséghez, ennek ellenkezője pedig, mint a szovjet eseményei mutatják, az embernek tömegekben való kiirtásához, az embernek a szó szoros értelmében való elálla- tiasodásához vezet. Hol itt az igazság, hol a helyes ut ? Ebben a kérdésben az igazság, az ut, az élet, az Úr Jézus tanításának követésében van. Az önfeláldozó, tettrekész felebaráti szeretet az az erő, amely az emberiséget e gyötrő harc keserveitől megmentheti.
