Harangszó, 1930

1930-10-19 / 42. szám

1930. október 19 HARANGSZÖ. 323 mel, hogy nyomorúságuk közepette a G. A. Egylet állt melléjük... Évenként 20—25.000 pengő segítség érkezik hozzánk a német evangéli­kus testvérek jóvoltából, szeretetük bizonyságaképpen... Ennek a magasztos egyesületnek vezérlő embere, leghűségesebb mun­kása, egyben elnöke a mi vendé­günk: D. Dr. Rendtorff Ferenc, akit örvendező és meghatott lélekkel köszöntünk a ma is szomorú ma­gyar földön... örvendezünk, mert látogatásában magyarországi egye­temes egyházunknak s különösen du­nántúli egyházkerületünknek meg­becsülését és kitüntetését látjuk .. de egyben meghatódottság vesz erőt rajtunk, amidőn reá tekintve eszünk­be jut mindaz a sok áldás, amit a G. A. Egylet évtizedek hosszú során át nekünk magyar evangélikusok­nak juttatott... Néhány rövid életrajzi adattal hadd mutassam be híveinknek köze­lebbről is a mi messze földről jött vendégünket: D. Dr. Rendtorf Fe­rencet ... Papi családból született 1860. augusztus 1-éu GUtergotz városában, mely Potsdam közelében fekszik. Maga is papnak készült s tanulmányainak elvégzése után, 1884-ben Sylt szigetére került lelkésznek, de 1896- ban már a preetzi lelkészképző szeminá­rium élén találjuk. 190‘2-ben megint fordul élete-sorsa, s a kölni egyetemre kerül, mint a gyakorlati theológia tanára. Innét indul hasonló megbízatással 1910-ben a leipzigi egyetem katedrájára. Egyházjogi tanulmá­nyainak elismeréseképpen a leipzigi egye­tem jogi fakultása a jogi doktorátust aján­dékozta neki, ugyanitt nyerte el a theológiai doktorátust is. 1891 óta hűséges munkása a G. A. Egyletnek, amely egyesület 1916- ban az elnöki székbe ültette. Tanári mű­ködése mellett a szászországi evangélikus egyházban is újra meg újra fontos ügyek elintézését bízták rá s ö mindig s minden­ben kész volt a szolgálatra. De mégis talán leginkább szíve szerint való munka az, ami a G. A. Egyletben vár reá 1 Amikor a schleswig-holsteini országos egyház a püs­pöki méltóságra akarta emelni, ezt a meg­tisztelő bizalmat azzal hárította el magától, hogy a G. A. Egyleti munkától, mely min­den maradék idejét elfoglalja, nem tud el­szakadni... Egy püspökséget adott azért, hogy a G. A. Egylet munkása maradhasson továbbra is! Pedig éppen a legnehezebb időkben állt az élre... a pénz-romlás min­den segélyezési tervet, minden jószándékot, minden reménységet elsöpörni látszott... s Rendtorff Isten segítségével átvezette az Egyesületet a legnehezebb esztendőkön... Most töltötte be 70. életévét... Ezt a neveze­tes évfordulót a G. A. Egylet azzal ünnepelte meg, hogy elhatározta a „Rendtorff Ferenc- ház* felépítését, ahol a szegénysorsu egye­temi hallgatókat várja az elhagyott otthon melegsége .. . Ebből a határozatból min­denesetre kicsendül a G. A. Egyletnek a kipróbált vezére iránt érzett hálája, köszö­neté és szeretető ... Bár tudjuk, hogy anyaszentegy- házunknak arra illetékes vezetősége meg fogja találni a módját annak, hogy a maroknyi magyar evangé- likusság nagy pártfogóját s meleg szívű barátját tisztelettel és szere­tettel köszöntse, őszinte hálánknak és nagyrabecsülésünknek kifejezést adjon, mégis a mi lapunk legelejére D. Dr. Rendtorff arcképe köré né­hány soros, német nyelvű üdvözlést írtunk, amely magyarul így hangzik: Köszöntés. ... Több mint 700 esztendővel ezelőtt egy kis magyar leány ke­rült Németországnak Istenáldotta földjére. Ez a kis leány Erzsébet volt, II. András magyar királynak a leánya, aki ott felnövekedvén 1221-ben Hermann thüringiai tar- tománygróf Lajos fiának lett a fe­lesége. A magyar királyleány bizo­nyára aranyat, ezüstöt is vitt ma­gával szép, új hazájába, de vitt magával valamit, ami becsesebb minden földi drágaságnál: vitte áldott jó szívét, könyörülő szere- tetét, meleg részvétét, segítő jobb­kezét ... S amíg férjét a lovagi kötelesség parancsszava vezette életutján, addig Erzsébet a könyö- rületesség könnyszárító kendőjét tartotta kezében. Éhezők láttára kenyérré változtatta aranyát, dider­gő, fázó gyermekeket meleg ruhá­ba takart, üldözött földönfutót bé­kés fedél alá hivott, s a szenve­dők számára Marburgban kórházat alapított. Ebben a munkában per­gett le szenvedésekkel megrakott ifjú élete .. Segített, vigasztalt, szeretett... Az áldott életű ma­gyar királyleánynak emlékezetét jó szívek áldják s a sírja fölé emelt templom őrizgeti századok óta! ... De milyen csudálatosak az Istennek útjai!... Az Ur gazdagon visszafizette mindazt az áldást, amit réges-régen egy magyar női szív vitt ki Németország földjére. Vissza­fizette akkor, amidőn Isten újra szólt, hogy sötétségből világosság ragyogjon és a reformáció mérhe­tetlen sok áldását aláhullatta a magyar földre is, világosságot gyújt­ván a mi szívünkben is... Vissza­fizette akkor, amidőn a török dúlta magyar faluk síró népéhez elkül- dötte azokat az embereket, akik Németország egyetemein Luther szavával s az Isten igéjével telje­sedtek meg, hogy szolgáljanak megalázott népének... De visszafizette Isten a magyar királyleány aranyát, ezüstjét isi... Már közel egy százada a német- országi Gusztáv Adolf Egyesület küldözgeti hozzánk, ide magyar földre a szeretetnek, a hűségnek, a könyörületességnek ajándékait. Jönnek ezek az adományok, mint olajágot hordozó fehér galambok és megpihennek a szomorú ma­gyar földön... Hozzák vissza a királyleány kincseit, amelyekből templom épül, iskolák fundamen­tuma erősödik, árvaházak lesznek meleg otthonná, betegek halavány arca lesz rózsásabb, szegény gyü­lekezetek holnapja lesz derűsebb ... jönnek a Gusztáv Adolf Egylet ajándékot hozó fehér galambjai és segítik, táplálják a 400 esztendős martír-egyházat, a magyar evan­gélikus egyházat és ennek intéz­ményeit ... Caüggedezők előtt re­ménységet gyújtanak, s elhanyat- lott lelkekbe új bizodalmát öntenek. A jó Isten kegyelme áldja meg gazdagon azt a férfiút, aki ezeket a fehér galambokat hozzánk küldi, áldja meg a Gusztáv Adolf Egy­letet és ennek magyar földre lépő elnökét: D. Dr. Renddorf Ferencet I Nagy Miklós. Az augsburgi lutheránus kő­műves. Luther napjaiban élt Augs- burgban egy városi építőmester, Wolf Illés. Igen szegény körülmé­nyek között emelkedett fel a város építészeti ügyeinek vezetőjévé. Ha­lála után összegyűltek barátai s elemlegették kiválóságát. Elmond­ták, milyen kiváló épületeket épí­tett, milyen szorgalommal küzdötte fel magát, mint szüleinek tizenhar­madik gyermeke. Végül az egyik barátja elmondotta, hogy számára Wolf Illés életében a következő esemény a legfelejthetetlenebb: Wolf Illés Luther követője volt s ezért a városi tanács egy szomba­ton megfosztotta hivatalától. De Wolf Illés hétfőn reggel újra ott állott a kőműves-állványokon és tovább dolgozott, most már mint egyszerű kőműves a többiekkel. A város építőmestere, mint egyszerű kőműves! Ez az alázatosság, ön­legyőzés, hithüség, ez tette őt iga­zán naggyá akkor is, amikor az emberek kicsinnyé akarták tenni.

Next

/
Thumbnails
Contents