Harangszó, 1930
1930-10-19 / 42. szám
324 HARANŰS2Ö 1930 október 19 A magyar munkavédelem. Irta : Pass László. A világháború elkerülhetetlen következménye a gazdasági nyomorúság, amely észlelhető az egész földkerekségén. Minden háború után így volt ez még eddig és ezután is így lesz, ha az emberiségnek újra kedve lesz majd valamikor az emberirtásra. A világháborúban mérhetetlen sok vagyon elpusztult, mérhetetlen sok munkaerő le volt kötve, mérhetetlen sok munkaerő megsemmisült, vagy megcsappant. A háború közben rengeteg sok volt a fogyasztás és kevés a termelés. Az emberiség, a fogyasztók serege pedig folyton szaporodott azóta. Már ennek is az volna a következménye, hogy a termelés csökkenésével, a fogyasztás emelkedésével előállana magától a drágaság a nagy kereslet és kevés kínálat miatt. A fő baj azonban az, hogy a kontár békekötések felszabdalták Európát sok kis államra, sok önálló vám- tertiletü gazdasági egységre, amelyek védő vámokkal védik a maguk mezőgazdasági és ipari termelését s ezzel megdrágítják a saját népük megélhetését, csökkentik a fogyasztóképességet, másrészt az így érdekeiben sértett másik állam hasonló védő vámja miatt a kivitele megnehezül. Végeredményben ez a gazdasági vámháború minden ország gazdasági nyomorúságát okozAz Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula. 25 Sok évvel ezelőtt egy apostoli lelkületű hittérítő jött a fekete, pogány benszülöttek közé, letelepedett köztük s tanította őket a Krisztus evangéliumának megismerésére. Kis gyülekezet alakult, melynek tagjai szeretetteljes közösségben éltek. Az atya megtanította őket minden szépre s jártassá tette őket a hasznos munkákban. Nagy munkát végzett, mert sokáig egyedül volt. A jő Isten megszánta s küldött néki két segítőtársat. Nem tudta senki, honnét jöttek, talán az égből, mert úgy szerették ezt a jámbor népet, ahogy szeretni csak az égben tudnak. Az egyik Rolson, a másik Sziklai. Nem a név a fontos, hanem a szív, mely keblükben dobogott. E két férfi csodákat művelt. Kezük munkája s szívük imája alatt paradicsommá lett e hely, hová messze vidékekről jöttek az emberek, kik szerették az Istent, a bókét, kik szerették az embert. így jöttünk többen. Én is. Itt nem hallottad soha a gyűlölet hangját, .szeretetről susogtak a pálmáknak levelei s örök boldogságról álmadozott az emberek ■Szíve. Egyszer jött közénk a gonosz, Rainold képében, hogy megbolygassa a szívek nyugalmát. Rolson lecsendesítette a háborgást, a gonosz Rainoldot elküldte s visszaza. Fokozza a gazdasági bajt a háborús adósságok ügye. Amerika Európának rengeteg kölcsönt adott a háború céljaira és ezeket az adósságokat most Európa kamatjaival együtt kénytelen kifizetni. Európa Amerika zsebében van egészen. Végül fokozza a gazdasági nyomorúságot az európai mezőgazdasági államok értékesítési nehézsége, amit a vámháborún kívül Amerika, Afrika, Ausztrália gabonatúltermelése és az orosz gabonaárletörési akció okoz. Amerika és a többi tengeren túli állam rengeteg gabonát dob piacra Európában állami támogatással, hogy a saját gazdáin segítsen. Oroszország pedig Amerikában és Angolországban harmadáron kótyavetyéli el szándékosan a rengeteg kivitt búzáját, hogy Amerika és Európa mezőgazdasági államait a búzaár letörésével „lehengerelje“, rombadöntse. Ezek az igazi okai a mai gazdasági nyomorúságnak egész Európában. Ezért van Angolországban, Németországban rengeteg munka- nélküli ember, mert a fenti okok miatt elszegényedett európai nép mindenből kevesebbet fogyaszt, miáltal a termelők nem kapnak kellő jövedelmet. Minket azonban a békekötés által darabokra szabdalt, árva kis hazánk sorsa érdekel első sorban. Itt is sok a baj! Minálunk azonban a sok bajt tetézi egy nagy bűn, adta ismét a közösségnek a békét. Nemsokára rá Rolson és Sziklai megváltak tőlünk. Távoli hazájukba tértek. Küldetésüket ittelvégezték s megtértek övéikhez pihenni. A jó Isten áldja meg őket nyugalmukban. Életünk a telepen nem változott, úgy szerettük egymást mint a múltban s a szeretet megadta most is ajándékait, mint régen. Volt még egy szomorú napunk. Mikor az atyát temettük. Nehéz búcsú volt az. ügy éreztük, mintha a telepen megállt volna az életnek szívverése. Sokáig gyászoltuk az atyát, de megnyugodtunk. Hisz itt pihen mellettünk sírjában, virágot vihetünk neki minden órában. Szeretete pedig itt jár köztünk, mint akkor, mikor még jóságos hangját is halottuk. De a gonosz lesben állt. Megirigyelte tőlünk a boldogságot s reánk tört. Rainold a vidék pogányáit lázította fel ellenünk, ügy láttuk, a zanzibári banknak a keze is közre játszott. A telep ártott a bank üzletének. Egy napon a négerek körülfogták a telepet. A támadás váratlanul ért bennünket. Mi a szeretet álmában éltünk s nem háborgatta soha a mi gondolatainkat a békétlenség. Küldöttséget menesztettünk az ellenséghez, hogy ne bántsák a telepet, ne bántsák a népünket, hisz mi mindenkinek a javát akarjuk s békében akarunk élni felebarátaink boldogítására. A küldöttség nem jött vissza soha. Hárman maradtunk vissza: amiben mindnyájan vétkesek vagyunk. Ez a koldus ország mit sem törődve a saját komoly állapotával, úgy él, mintha semmi baj sem volna. A fényűzés minden vonalon dühöng! Nemcsak Budapest korzóin, hanem a legeldugottabb faluban is! A vámstatisztika szerint 1928-ban az idegen államokból kb. 200 millió pengő értékű olyan fogyasztási cikket hozattunk, amit itthon is meg bírnának termelni a magyar munkáskezek s akkor az a 200 millió pengő itthon maradt volna s 100 ezer magyar család megélhetését biztosította, könnyebbé tette volna! Csak délamerikai almát 2 és fél millió pengőnél nagyobb értéküt vettünk egy év alatt és gyümölcsfélét ezzel együtt 17 millió pengőnél többet. Banán és narancs ebből egy évben 6 és fél millió pengő értékű volt 1 De van más is még! Selymet, szép, ragyogó, elegáns ruhának való selymet egy év alatt vettünk 45 és fél millió pengő érték üt! Textil-árúért, ruhaneműért pedig összesen 123 millió pengőt fizettünk ki, mi magyarok egy év alatt! Ugyanakkor a szövőgyáraink leszállították itthon a munkások létszámát, akik munka nélkül maradtak. Külföldre burgonyáért, karfiolért, főzelékféléért kifizettünk abban az egy évben csaknem 4 millió pengőt. Kész, külföldi cipőt vásároltunk egy év alatt több, mint 18 millió pengő értéküt! Külföldi Antónia, Edit s az orvos. Ellentállni nem tudtunk. A hadakozásban népünk járatlan volt, mert mi csak arra tanítottuk, hogy szeressen. Voltak gyáraink is, de azok nem készítettek fegyvert, hanem olyan eszközöket, melyek népünknek segítségére voltak a munkában. A gyűlölet lángba borította a telepet. Összedöntötték épületeinket, elhordták értékeinket s az Isten népét rabláncra fűzték. Az erdőben mi hárman búvóhelyet találtunk s megmenekültünk. A két nő elvesztette férjét. Antónia bánatában meghalt. Ide temettük az atya mellé. Maradtunk ketten. Elvesztettünk mindent. A hajlékokat, melyekben laktunk, a népet, melyet szerettünk, csak egy maradt meg, az Isten. Nem is panaszkodunk, mert tudjuk, ezek az ő utjai, melyeket meg nem bírálhatunk s várjuk mi is a csendes elmúlást, hogy találkozhassunk ott fent azokkal, kiket itt lent oly nagyon szerettünk. Az Írást innét kezdve más folytatta, Edit Írása : Meghalt a társam is, az orvos. Egyedül maradtam. Siratom a szép múltat s virágot viszek drága halottaimnak. Bánatos lelkem szerte bolyong a nagy világban, keres szíveket, melyek szeretni tudnak. Jártam falvakban, jártam városokban a népek között, hogy találjak egy helyet, hol meghúzódik a szeretet, mely megértené az én fájdalmamat. Nem találtam. Mindenütt önzés,
