Harangszó, 1930
1930-10-12 / 41. szám
1930 október 12 HARANQSZÖ. 315 Majd megállapítja, hogy az ágostai hitvallás az evangélium legtisztább tükre. Az ágostai hitvallásban tárul elénk teljesen tisztán, világosan az evangélium egész tartalma. A vallás a hivő ember személyes, bensőséges viszonya a személyes Istenhez, mint édesatyjához, az istenfiuság a keresztyénség igazi mivolta. Az ágostai hitvallás felülemelkedik a közönséges történelmi jelentőségen s egyenesen üdvtörténeti jelentőséget nyer. Szerdán Pröhle Károly dr., a soproni evangélikus hittudományi egyetemi fakultás tanára tartott előadást az ágostai hitvallás magyar vonatkozásairól s azt az ünnepséget, melynek keretében a magyar professzor előadása elhangzott a müncheni rádió is közvetítette. A soproni alsó egyházmegye első ifjúsági konferenciája Nagygeresden, A soproni alsó egyházmegye Lelkészi Egyesülete szept. 14. és 15-én Nagygeresden tartotta első ifjúsági konferenciáját, melyen megjelent a gyülekezetekből mintegy 350 ifjú lelkészek és tanítók kíséretében. A megjelent vendégeket Répce- szemere állomáson a gyülekezet küldöttsége várta s Nagygeresd község vezető jegyzője üdvözölte. Gyönyörű pálmaligeteken keresztül vezetett az ut s Ágnes nem tudott betelni a vidék szépségeivel. Rudnai s Sziklai dobogó szívvel lesnek északnyugati irányban a messzeségbe, mikor tűnnek fel a gyárak kéményei ? Közelednek már, de füst nem mutatkozik. Csak egy hegylánc választja már őket el a teleptől s minden olyan csendes, olyan kihalt. Ott vannak ép, hol Rudnai kihallgatta a feketéket, akik az atya életére akartak törni. A dombon túl van a telep s attól északra a fürdő. Nem mutatkozik semmi élet. Titkos félelem szállja meg szívüket. Felsietnek a dombra s majd visszazuhannak: az egykori gyönyörű telep egy siralmas pusztaság. A kémények összedőltek s romokban hevernek az épületek. Óh micsoda fájdalom hasogatja Rudnai s Sziklai lelkét ? I Mi történt itt? Földrengés pusztított? Leértek az útra, mely bevezetett a telepre. Az egykori bejáratnál egy fekete tábla áll s rajta a felirat: Ne lépd át a helyet, a gonozság népei laktak itt valaha. Rettentő ! mily kegyetlenség pusztított itt végig e szép helyen? Mindenütt az enyészet szemfedője. A templom helye üres. Még a köveket is elhordták. Nincs sehol egy szál virág. Mindenütt gaz, dudva. Az üdvözlő szavakra Hórints Lajos lelkész, egyesületi elnök válaszolt. Az egyháztagok által rendelkezésre bocsájtott kocsikkal mentek a vendégek Nagygeresdre. A konferencia ünnepélyes megnyitása este fél 7 órakor vallásos estély keretében történt meg, melyen Hérints Lajos farádi esperes, Jel. 3, 12. Mikolás Kálmán szik- sárkányi lelkész, egyhm. jegyző, Márk. 9,14—29. alapján tartott igazságokban teljes beszédet. Scholtz Oszkár jogügyi főtanácsos, aK.I. E. ev. ágának elnöke Istentől nyert kiváló szónoki képességével gyönyörű gondolatokban mutatta ki, hogy lélek nélkül nincs magyar jövő. Németh Lenke megható szavalata (Az utolsó sor ...) és egy beledi ifjú sikerült szavalata és az ostffyasszonyfai ifjúsági énekkar karénekei, Puskás Károly szóló éneke és gyűl. közénekek tették teljessé a nagysikerű vallásos estélyt. A konferencia második napja fél 8 órakor reggeli áhítattal kezdődött, mely alkalommal Geőcze Lajos nemeskéri lelkész oltári igét (81 zsolt.) olvasott és imádkozott. Utána v. Balogh Ernő nagygeresdi lelkész bibliatanulmánya következett Jézusnak a földmives ember életéből vett példázatairól. (Máté 13 r., Márk 4, 26-29., Máté 9, 37—38., 20 r. 1—16.) A felolvasott szakaszok alapján Isten országának alapvetéséről és annak teljességéről beszélve emberek mentésére és megtartására hívta fel az ifjúságot. Az épületnek még itt-ott látszó romjairól az elmúlásnak szomorú jajja verődik visz- sza. Mindenütt egy borzalmas tűzvésznek jelei mutatkoznak. Nincs sehol egy élőlény. A benszülöttek negyede kőhalom. Még a madarak is elhagyták e helyet. Átmennek a fürdőhelyre. Ut sincsen, akkor virágok szegélyezték az utat egészen a vizig. Ma mindennek csak a helyét látod. A tó még megvan, de zöld iszap lepte el szinét. Minden romokban. Ott állnak, hol az atya megkérte Rudnait, hogy temessék a háza mellé. Átnéznek arra a helyre s egy sírkövet látnak. Megkerülik a tavat s a sírkőhöz mennek. Felirata: Itt nyugszik az atya. Megsemmisülten állnak mind a hárman s nézik a kis dombot, mely alatt egy apostol pihen. Hol vannak a többiek ? I Mindmind ! a jó testvérek ? Ki ad felvilágosítást az itt lejátszódott szomorú történetekről? Most veszik észre, a síron friss virágok vannak. Erdei virágok. Nem régen tehették ide. Valaki még életben van, kinek ez a halott kedves volt. Ebben a pillanatban egy nő tűnik elő az atya házának romjai mögül. Virágot hoz a sírra. Hosszú, szép haja kuszáltan lóg. Mikor meglátja a három jövevényt, rájuk mered nagy szemeivel, mintha szivük Utána Túróczy Zoltán győri lelkész tartott előadást „Mit adott az ev. egyház a világnak ?“ címen. Rámutatott arra, hogy az egyházak sokfélesége a bűn következménye, mert emiatt van bennünk csupán rész szerint az ismeret, de emiatt van minden egyház Istenképében is valami igazság. Minden egyház ad valamit az Isten gazdagságából a világnak. Az evang. egyház a hit által való megigazulást, a vált- ság örömhírét adta e világnak. Ezt az előadást folytatta Moli- torisz János kemenesaljai esperes előadása: „Mit vár a világ az evang. egyháztól?“ Beszéde során megállapította, hogy az ifjúság hajlamos mind a jóra, mind a rosszra. Minden attól függ, hogy hová állítják, Isten országába e, vagy a Sátán munkájába? Krisztus örökös harcban van a Sátánnal. Az egyház azért van, hogy harci tábora legyen Jézusnak. Az egyház az ifjúságot pedig azért várja, mert nála találja meg a győzelmes harchoz szükséges erőt. A világnak nincs várni valója attól az egyháztól — mondja — melynek nincs ifjúsága. Evangélikus egyházunknak pedig nincs szerepe e világon, ha az ifjúságot kiűzi magából. Evang. egyházunk ép azért várja az ifjúságot. A világ az evang. egyháztól pedig imádkozó ifjúságot vár. Bele öröklődött az a gondolat— mondja — hogy a templomi padokba a nők és az öregek illenek bele legjobban. De elfelejtik- hogy azok, kik Jézushoz csatlakoz, mélyére akarna nézni. Egy gyenge mosoly küzd arcán a szomorúsággal, de nem mer ott megjelenni, fél, hátha téved. Rudnai megszólítja : Edit I Edit egy velőt rázó sikollyal oda rohan Rudnaihoz, átkapja nyakát, magához szorítja, mintha megakarná fojtani. Keble majd ketté reped a nehéz sírástól s köny- nyei omlanak mint a zápor. Nem tud szóhoz jutni. Edit beszélj, mi történt itt? Editből keservesen tör elő a szó: Ne kívánjátok, hogy elmondjam, olvassátok el a szomorú eseményt! Ezzel az atya sírköve alól elővesz egy papirost s odaadja Rudnainak. Rudnai olvassa. Edit letérdel az atya sírja mellé, ráhajtja fejét s úgy hallgatja. Ember csak akkor olvasd el ezt az írást, ha szeretni tudsz. Küld el szívedből a gyűlöletet messze... messze útra ... a végtelenbe, hogy soha vissza ne térjen hozzád, mert csak akkor tudod megérteni a mi halottaink bánatát, amit magukkal vittek le a sírba. A szeretetnek temetőjében állsz. A romok között a szeretet jár s keresi sírva a múltnak szép alkotásait. A sírok mélyén a szeretet zokog, mert a gyűlölet megirigyelte boldogságát, védtelenségóben megtámadta s megölte. (Vígé kot.)
