Harangszó, 1930
1930-08-31 / 35. szám
266 HARANÖSZÖ, 1930. augusztus 31 is él ez a férfiú. Mikor Rainey lelkész, a Biblia Társulat Nyugat- Európai iigyvivőségének titkára 1925-ben meglátogatta, egy csinos kis kápolnába vezette be őt, amely egy virágzó telep közepén épült, mert a spanyolok anyagiakban is megizmosodtak. Valami hatvan tagból álló kis gyülekezet előtt prédikált Rainey lelkész, akik közül némelyik még az első nemzedékből való volt, ott ültek mellettük fiaik és unokáik. És mindnyájan egy szívvel-lé- lekkel örvendeztek. Christananda levele. Christananda, a mi Urunknak és Életünknek és Mindenünknek, az Élő és örökké Uralkodó Krisztusnak szolgája köszönti a püspököket, lelkészeket és testvéreket s azokat a gyülekezeteket, amelyeknek érdemes tolmácsommal, báró Podmaniczky Pállal, szolgálhattam, kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen. Először is, szívből köszönöm mindazoknak a lelkészeknek és testvéreknek, ahol prédikálhattam, a szíves vendéglátást s a misszióm iránti érdeklődést és a saját kezemmel Írom ezt, hogy kifejezzem mindnyájatoknak szeretetemet és megkérem Németh esperest, hogy levelemet magyarra fordítva küldje meg. A hit egységében és a szeretet szolgálatában s Egyházunk és tanaink iránt szüntelen lángoló buzgóságból, amit nem test szerint, hanem lélek szerint kaptunk, imádkozva kérem és óhajtom, hogy magyarországi kicsiny Egyházunk igazán élő szellemi tényező legyen, s a kegyelem eszköze és hatalmas tényező sokaknak. Mit használ a nagy palota, ha lakói valamennyien mindig éheznek : épenúgy mit használ Egyházunk minden kincse és gazdagsága, ha a lelkek amellett levegő, világosság és táplálék hiányában elpusztulnak? Ha a szív gyenge, a test minden tagja elgyengül: úgyszintén, ha az Egyház gyenge, valamennyi tag bénult és gyenge. I. A valódi lelkiség- Úgy látom, Egyházunknak legelső, legfőbb szükséglete a valódi, tőrőlmetszett spiritualitás. Mi, akik szent tanainkban ellentmondunk az ördögnek, a világnak és a testnek, mimódon táplálhatnánk ezeket ? Ha fehér homokkal kevert cukrot küldenének neked, meg volnál elégedve ? Ránézvést azt gondolod, hogy a cukor jó. De a nyelvemre veszek belőle egy keveset s hamarosan érzem, hogy a cukor elolvadt, a homok megmaradt. íme így látom én a nyugati ke- resztyénséget! a keresztyéni és világi dolgoknak ármányos keveréke, s a következmény lelki gyomorrontás: mert a homok megemészthetetlen. A hű katona tarthatja-e félkezében hazája lobogóját, s a másikban az ellenség zászlaját ? Az igazi keresztyén hogyan tarthatja a közösséget úgy az Úr Krisztussal, mint a múló divattal, az ördögi hitetlenséggel és a testi zabolátlansággal, amelyek nyilvánvalóan magukon hordják az ellenségnek, a Sátánnak jegyét! Gyülekezeteinknek egyetlen reménye az, ha felújítják a tiszta vallást, amint az közvetlenül a reformáció után uralkodó volt. Hiábavaló a tanokkal való dicsekvés, keresztyén élet, keresztyén imádkozás és keresztyén szolgálat nélkül. A világ szeretné mindinkább látni és megtudni nem azt, hogy mit tudunk mondani, hanem hogy mik vagyunk. II. Az áhitat lelke. A második legnagyobb szükséglet az áhitat lelke, amelyet az emberek elvesztettek a szabadosság, közöny és anyagias gondolkodás miatt. Ahogyan a spiritualitás együtttartja a belső embert, úgy az áhitat lelke, az istenimádás fegyelmezi és igazgatja a külső embert 1 Népünknek arra van szüksége, hogy megismerje, hogy a lutheránus templomok nem szónokló és beszélő termek, hanem az imádság házai. Először kér a gyermek és az anyja azután ád! Hasonlóképen a keresztyén ember a templomba megy, hogy ott először kérjen, hogy imádkozzék : azután következik az Ige, a szentségek szolgálata. Az olyan keresztyén, aki nem tud ájtatoskodni, aki nem tud imádkozni, hasonlít az élettelen bálványhoz, amelyre a pogány olajat önt s amelynek áldozatot mutat be, de hasztalanul. Ezért kérem Egyházunk hatóságait, hogy újból vezessék be nagyszerű liturgiánkat, amely bizonyára táplálja az áhítatot s vasárnapi istentiszteletünket elevenebbé és vonzóbbá teszi. Kérem továbbá lelkészeinket, vezessék be minden keresztyén házban a régi fajta reggeli és estéli családi istentiszteletünket. A hinduk sohasem mulasztják el. Lelki tunyaságból rosszabbak legyünk-e náluk ? Legyen szabad szent hitünk szabadságában még ajánlanom, hogy az Úrvacsora szentsége minden vasárnap kiszol- gáltassék; hogy ne a nagy ünnepeken rohanjon oda mindenki, inkább külső hagyományból, mint belső szükségérzetből. III. Buzgóság az Úr iránt. A keresztyén szolgálatban a harmadik fontos dolog az Ur iránt való teljes és tökéletes buzgóság. A hazafiasság és a nemzeti érzés természetes dolgok; de az én Uramnak semmi esetre sem szabad háttérbe szorulnia. A szószéken ne adj helyet az ördögnek. A lelkek meghódítására nincs nagyobb hatalom, mint a tiszta evangéliom hirdetése. Először Máté 6, 33; azután Lukács 12, 32. Végül figyelmükbe ajánlom az én Hit- Missziómat s remélem, hogy mindnyájan tudnak havonként valamit adni. Bezárom ezt a levelemet sok szeretettel még egyszer mindenkihez ! A Háromságos Egy Isten áldása maradjon mindnyájatokkal. Ámen. Alázatos hivök a Krisztusban : Trieszt (Olaszország), 1930. aug. 7. Christananda N. J. Milton, a híres felfedező, 32 felfedezése közül a legnagyobbnak azt tartotta, „amikor felfedeztem, — mint ö mondja — hogy nyomorult bűnös vagyok s Jézus Krisztus az én egyedüli Üdvözítőm 1“ Hz Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula. 19 A munkakedv a telepen, mintha e napok óta még emelkedett volna. Rudnai s Sziklai oly odaadással fogtak a legnehezebb problémák megoldásához, hogy minden tettük a bámulat tárgya lett. A fürdő építését is tulajdonképen ők vezették. A műszaki teendőket Lajos végezte, de minden egyéb, a nagy feladat megoldásával kapcsolatos ténykedés az ő kezükön ment keresztül. Nehéz ügy volt a kútfúrás. Már nyolcszáz méternyi mélységben járt a fúró s még mindig nem kaptak elegendő vizet. Aggodalommal lesték a munka haladását s várták szivszorulva, mikor tör elő a víz. Nagy tőkék forogtak kockán. Ha sikerül, akkor ez beláthatatlan hatással lesz a telepnek további fejlődésére, de ha nem sikerül, nagy megpróbáltatásoknak néz elébe a közösség. Rudnai nem vesztette el reményét. A legkét- ségessebb helyzetekben is meglátta ő az Istennek segítségét s egy pillanatig sem kételkedett most sem a sikerben. A kudarc csak fokozta nála a munkakedvet. Nem is csalódott. Egy délután különös zúgás tört elő a csöveken keresztül a föld gyomrából. Néhány pillanat múlva sisteregve tör elő a víz. Szinte emelte a nehéz fúrót. Könnyen húzták ki a vasrudakat a csövekből s mikor az utolsó vasdarabot is kiemelték, melyen a fúró volt, tíz méternyi magasságban szökött a hatalmas, forró vízsugár. Csak úgy párolgott a meleg levegőben. Nagy volt az öröm a telepen. Egy napig nem csináltak mást, mint nézték a csodát. Ezt is a jó Isten adta. Minden siker az Istenhez visz közelebb. Néhány nap alatt megtelt a völgykatlan mélye másfél méternyi magasságban meleg vízzel. A többit leengedték. A szükséges épületek máról-holnapra emelődtek a domboldalon. Felépült a kórház is. Szükség volt rá, mert a víz gyógyhatású volt s előreláthatólag ép a betegek fogják felkeresni a fürdőt. Úgy is lett. Csodás híre terjedt a fürdőnek. Áz áldott bánásmód s általában a fürdőnek tisztán a szeretet alapján történt egész berendezettsége olyan ok, hogy tömegesen lepjék el a rendkívül szépségekben annyira gazdag helyet. Minden vendégnek a telep törvényeihez kellett alkalmazkodni, aki ezek ellen vétett, azt eltávolították. E tekintetben a vendégekkel szemben szigorúak vottak. Ez érthető is volt, mikor annyi ismeretlen ember fordult meg a fürdőben. A szigornak meg is volt az eredménye. A fürdő valóban a pihenésnek, a gyógyulásnak lett helyévé s nem az erkölcstelenségnek szégyenletes piacává. Kint lakott az atya is. A Lajos által kijelölt helyen építettek neki egy kalitkaszerű házikót. A munkáról azonban nem mondott le. Arra nem tudták rávenni. A lelkipásztori teendőket elvégezte, ez életéhez tartozott, mint a lélekzetvétel. A fürdőtelepen egy nagy templomot építettek, hogy a vendégekkel itt végezhesse az isteni szolgálatot. A templom is fürdő, a lélek megtisztulásának fürdője. A test fürdője mellett, ott kell lenni a lélek fürdőjének is. Áldott hatása volt az atya munkájának a pihenni vágyó lelkekre. Testben, lélekben megújulva távozott innen mindenki hazájába. A fürdő híre elérkezett Hanauerékhez is. Az öregnek úgyis reumátikus bántalmai voltak s így felkeresték ők is a csodafürdőt. A hittérítő mindennapos vendége volt a vallásos családnak. Hanauerné nem tudott eléggé kifejezést adni csodálkozásának a munkateljesítmények láttára, melyeket a telepen tapasztalt. Egyszer meg is kérdezte az atyától: Kinek volt az eszméje ez az egész ?