Harangszó, 1930
1930-08-31 / 35. szám
XXI. ivftlytw ■ 1930 augusztus 31. 35. szám. Alapította K A PI BfiLA 1910-ben. Liptula]donoa: DllilttllLlttiar-SlIlTlUÍI. il Oniigoe Lether-HiSTil- »tg kiutaló« lapja. Ktslratok, elóüietéal dijak ti reklamációk a HARANGSZO Bierkeaitó Uadóhlratalának Siombathelyre (Vaavm.) küldendők. ■lóBaatáat elfogad minden »rang. Ulkiaa ée lanlK. iiaJtitilk Eliin Tiiinn. Hova mennék, ha nem Hozzád, TJram, fordítsd felém orcád 1 ■uitmtl-tUttlnUI SZOMBATHELY Vu vármegye. nókkladóklratal i .Lutber-Táraaaág* kOnye karaakedéaa Budapaet, vm., SaantUrályl-a. il/a. 1 „HARAJflHZO“ •ISflaetóal ára negyedévre 1 P n f. Félávre 1T 40 I. Caoporloe kOldéaaal 10*/«-»a kedTtamány. áeierikába agáéi árra 2 dollár; ii atddállamokba aegyedárra 1 P H IUIMindennapos - bünMn&t... Zsoltár 90,12. »Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.“ V alaki felvetette egyszer a kérdést: mikor kell bűnbánatot tartani?... A felelet pedig, amit kérdésére kapott, így hangzott: Tarts bűnbánatot egy nappal a halálod előtt!... Mivel pedig minden nap meghalhatuk, a felelet annyit jelent: tarts bűnbánatot minden napon. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk... Bölcs szívvel élni pedig azt jelenti: járulj a kegyelem zsámolyához, mielőtt az ítélő Biró trónusához vitetnél; tedd Jézust a te legjobb barátoddá, orvosoddá, tedd üdvözítőddé, mert az ő kezébe tétetett le minden ítélet, a te bűnödnek ítélete is... És azt tudod-e miként lesz Jézus a te orvosod, telkednek orvosa, bűneidnek gyógyítója? A test orvosa előtt ügye mindent bátran feltársz, mindent, ami bánt, ami fáj, elmondod neki betegségedet, s azután kéred, hogy segítsen rajtad, gyógyítson meg. Látod szakasztottan így kell cselekedned lelked orvosa: Jézus Krisztus előtt is. Mindent meg kell neki gyónni, mindent, ami lelkedet terheli, bántja, nyugtalanítja... sőt kérni kell őt: Uram 1 mutasd meg az én bűneimet, tárd fel az én szívem indulatait!... És az Úr belenéz mélyen a szemedbe és szól: Ezeket a szemeket mindig jóra használtad? Nem pillantottál tilalmas dolgokra... nem néztél képet, amelynek látása foltot ejtett lelke- den ?... Azután megkérdi: Mire használtad a nyelvedet ? Nem szóltál az igazság vagy a szeretet ellen soha-sohasem ?... Azután tedd a kezedet a szívedre és kérdezd meg: kié az a szív?... Oda adtad-e már az Istennek, vagy még mindig a gőgnek, a kapzsiságnak, az irigységnek, a gyűlöletnek, a keserűségnek, a beteges, rossz indulatoknak szomorú tanyája _ a te szived?... így tárja fel az Úr egész múltadat, beszédedet, cselekedeteidet — életedet !... ... hogy bölcs szívhez jussunk! ... Hogy elkerüljük az utolsó órák mardosó keserűségét... Tarts bűnbánatot I Uram, könyörülj rajtunk! „Oh nagy Isten, sok a vétkem, Irgalmadat keresem. Halld meg esdő fohászomat És bocsáss meg énnekem. Oh ne űzz el orcád elöl, Hittel jövök én eléd, Bánatomban te vagy Isten, Az egyetlen menedék 1 e Mint a madár odvába száll És megpihen kis fészkén, Mert vihartól és záportól Ott maradhat csak békén : Jó Istenem, igy nekem is Te légy az én oltalmam. Bűnbocsátó kegyelmedben Leljem meg én nyugalmam.“ Amen. • Az én útaim nem a ti útaitok. Irta Angol forrás nyomán : Földvári Béla. V alami harmincöt évvel ezelőtt történt, hogy az egyik bibliaterjesztőre Algiertől 3 óra járásnyira ráborult az este. A hely lakatlan volt és veszedelmes. Megremegett attól a gondolattól, hogy szabadban kell töltenie az éjszakát. Istenhez esedezett hát, hogy mutasson menedéket számára. Mielőtt befejezte volna imáját, egy lovasember közeledését látta. Kérdezősködésére arról értesült, hogy mintegy 5 km.-re innen az erdőben spanyol szénégetők tanyáznak, akik adnának éjjeli szállást. Felbátorodva követte a megjelölt irányt s nemsokára elérte az erdő irtásait s kevéssel utóbb nagy megkönnyebbülésére hét vagy nyolc szalmakunyhóra bukkant, amelyekben spanyol telepesek kezdetleges életkörülmények között tanyáztak. Szívesen fogadták s mint Ábrahám egykor, ők is angyalt vendégeltek meg sejtetlenül. Estebéd után, amint a tábortűznél üldögéltek, felolvasott nekik a Bibliából. Egészen újszerű volt számukra. Figyelemmel s talán életükben először hallották a Tékozló fiú történetét és a Drága gyöngyről szóló példázatot. Lebilincselte őket a Golgothán tett nagy áldozat története, amely olyan szegény lelkekért tétetett, mint aminők ők is. A vendég másnap — miután egy Bibliát adott el nekik — Isten- hozzádot mondott, de megígérte, hogy egy hónap múlva visszatér. Egy a szénégetők közül mélyen megrendült a hallottakon s letérdelve felemelte lelkét a Mindenhatóhoz: „Óh Isten — könyörgött — ha igaz, amit ez az ember Te- rólad mondott és a Biblia a Te üzeneted hozzánk, hadd térjen ő vissza egy hónap múltán, amint megígérte, máskülönben ne halljunk felölel“ A bibliaterjesztő visszatért és prédikációját befogadni kész szíveket talált. Újból és újból eljött, amíg egyszer aztán — hogy egy hosszú történetet rövidre fogjunk, — egy kis gyülekezet alakult, amelynek ő lett a prédikátora. Ma
