Harangszó, 1930

1930-08-17 / 32-33. szám

1930 augusztus 17. HARANQSZÖ. 251 ellen. Ne csak a házi tűzhely körül, hanem a házaséletben is tegyenek bizonyságot a felől, hogy minden családfenntartási működésüket e- vangéliumi kötelességérzet. Krisz­tusi lélek hatja át, Ez áraszt lel­kűkben és övéik lelkében derült és borult ég alatt békés nyugalmat, boldogságot és ennek érzése, tudata övezi homlokukat királynői méltó­ság koronájával. Hasonlóképen minden vallásos testületnek is, ahol Krisztus Urunk evangéliomát tisztán és igazán hir­detik, szent hivatása nyíltan, nem félve semmi veszélytől, Lutheri bátorsággal és határozottsággal hir­detni, hogy mi a mai kor különle­ges, cégéres bűnei ellen állást fog­lalunk. Gyűléseinken, értekezletein­ken, a szószéken és a társas életben a kormányzás és a gazdálkodás ügyein kívül foglalkoznunk kell krisztusi lélekkel a társadalom újjá­születésének vagy kérdéseivel (Máté 5, 16.) és határozatainkkal, példa­adásainkkal, emberszeretetből fa­kadó tanácsokkal irányt adni annak a fejlődésnek, mely a bölcs Gond­viselés intézkedése folytán életre serkenti az emker szívében annak tudatát, hogy „van ura, van Istene“ s a hatalmast és hatalomtalant Isten fiává, az embereket testvérekké neveli s helyreállítja majdan az egyén megbomlott lelki egyensú­lyát, megteremti a társadalom nyu­galmát, elégedettségét, békés össz- hangzatát és a földi életben az Isten országát megalapítja. Imádkoznak. Edit az atya mellé térdel s mikor a harangszó elhaigatott s csak a búgása remegett a levegőben, mint az ámen, megszólal: Mennyei atyánk, álld meg a mi jő lel­kipásztorunkat, akkor mi is megvagyunk áldva. Az öreg elérzékenyedett. Szemét törölte s homlokon csókolta a leányt, karonfogta s megindultak a hittérítő háza felé. Az estét it töltötték. Megtartották rendes házi áhítatukat. Az atya az írást magyarázta, imádkozott s Edit vezette a harmoniumon az éneket. Az áhitat órája volt számukra az erőgyűjtésnek ideje. A napi munkában kifáradt lélek fel­üdült s új erőre kapott. A közös áhítatból mindig vittek magukkal annyit, -hogy a másnapi terhet könnyen hordozhatták. Az áhitat után a napi teendőkre terelődött a szó. Sziklai ismertette a zanzibári bank­nak ajánlatát. A bank minimális kamat mellett egy nagy tőkét bocsát a rendel­kezésünkre, mert máshol nem tudja elhe­lyezni s nálunk — ismerve becsületessé­günket — biztos helyen látja a pénzét. A tőkére egyenlőre nincs szükségünk, de tekintettel olcsóságára, mégis gondolko­dom, valami uton-módon talán felhasz­nálhatnánk. (Folytatjuk.) D. Kapi Béla püspök—az ágostai hitvallás aktualitásáról. IV. A negyedik szempont, amit az aktualitás megitélésénél hangsú­lyozni kívánok, abban áll, hogy az ágostai hitvallás az államhoz való viszonyban is megállhat. Három szempontot érvényesít e tekintetben. Először is megmondja, hogy az állam és hatalom Isten rendelése, így tehát az ember hűséggel és engedelmességgel tartozik iránta. Másodszor az államhatalom azon­ban tartozik bizonyságot tenni az ő eredetéről és az ő törvényeit össz­hangba hozni Isten törvényével, a saját rendjét az Isten örökkévaló rendjével: hogy az emberek szá­mára az engedelmesség bűnné ne váljék. A harmadik szempont pedig az, hogy az egyház elismeri az állam és világi hatóságok önálló­ságát és különállóságát. Nem állapít meg abban formát, hanem vallás­erkölcsi polgárokat akar nevelni. Olyan embertípust, amely istenféle­lemmel, hűséggel, harmonikus ér­zésvilágával, életközösségével és az élet értékeit megbecsülő szolgá­latával beleépíti önmagát az állam és az emberi közösségek életébe. Szóval az ágostai hitvallás az ál­lammal szemben felajánlja a maga szolgálatát. És helyébe nem kívánja tőle azt, hogy az állam legyen az egyháznak rabszolgája, avagy lássa el minden jóval; csak azt kívánja, hogy mint az egyetemes kér. egy­háznak egy élő, eleven tagja ugyan­olyan megbecsülésben részesítse, amiben általában az egyházat ré­szesíti és adjon segédeszközöket arra, hogy az egyház a maga ideálja szerint ne elzárkózó, az életközös­ségeket esetleg devalváló embereket termeljen, hanem olyanokat, kik mindebben értéket látnak és úgy lépnek az állam munkakörébe. ... Az ágostai hitvallásnak van tehát aktualitása. Bizonyságlevél ez az ágostai hitvallás hittartalmáról és erkölcsi tartalmáról. Programm ez, amely drága, értékes és eleven kincs lehet mindenkinek. Becsüljék hát meg az ágostai hitvallás aktu­alitását egyházunk minden rendű munkásai és tagjai. A modern em­ber vallásos életében sokszor erő­teljes vonalakban alakul ki a tör­ténelmi öntudat; érvényesül benne az egyház történeti múltjához való ragaszkodás és az egyházi önérzet büszkesége. De annál fogyatékosabb sokszor az emberek vallásos gon­dolkodásában a hitöntudat, mely gyakran az evangélikus egyház által képviselt vallásos egyéniség­nek még csak nagy alapvonalait sem mondhatja magáénak. Az ágos­tai hitvallásba való elmerülés alkal­mas arra, hogy az evang. embernek vallási öntudatát határozott hittar­tatommal töltse meg. Alkalmas azon követelés erőteljes hangoztatására, hogy csak a határozott hitvallással biró egyháznak van létjogosultsága. És csak a hitéről vallást tenni tudó és vallást tenni akaró egyháztag élő tagja az anyaszentegyháznak. Legyen hát prédikáló bizonyság ez a csendes óra az ágostai hitvallás megmaradó aktualitása mellett. Ziermann Lajos kormányfőtaná­csos előadása a szektákról és a nők egyházi szolgálatáról. Az ev. theológiai konferencián Ziermann Lajos kormányfőtanácsos, soproni lelkész tartotta nívós elő­adását „Egyházunk és a szekta­mozgalom“ címen. Szekta minden olyan vallási kö­zösség, — mondta Ziermann Lajos — mely nem tartozik a törvénye­sen bevett és törvényesen elismert vallásfelekezetek közé, hanem csak törvényesen el nem ismert vallási közösség. Az egyház szempontjából szekta mindazon vallási gyülekezet, mely az elkülönítés miatt megza­varja az egyház békéjét, mely az elkülönítés folytán egyházellenes szellem. Ezután részletesen foglalkozott az egyes keresztény elkülönések- kel, melyeknek elválását és életét történelmi példákkal támasztotta alá. Konklúzióképpen fejtette ki, hogy az egyes szekták megalapítói, illetve vezérei, egyéni és önző. legnagyobbrészt anyagi érdekeiket vették elsősorban tekintetbe elsza­kadásuk alkalmával. Sopronban is vannak szekták, — folytatta Ziermann Lajos kormány­főtanácsos, — negyedszázaddal ez­előtt segédlelkészkedésem alatt az egyik, ma megszállt területbeli fa­luban is fellépett egy lelkipásztor, aki magánházakban tartott biblia­magyarázatokat. Ilyen volt Feinsilber is, akit ké­sőbb Róbert bácsi néven lepleztek le Budapesten és aki jótékonysági akció révén sok pénzt szerzett

Next

/
Thumbnails
Contents