Harangszó, 1930
1930-08-17 / 32-33. szám
25Ó HARAN0S20. 1930. augusztus 17 hatalmas zuhatagként áradnának is széllyel, nem gyógyítják magát a betegséget, csak akadályozzák annak fenésedését. Az erkölcsi fejlődés terén azonban, ahol a meg- inerevedett társadalmi viszonyok beleütköznek az ember lelki nyugalmát és a társadalom békéjét biztosító erkölcsi törvényekbe, ahol az emberek érzülete, gondolkodása, cselekedetei homlokegyenest ellenkeznek a krisztusi szeretet törvényeivel, ezen a téren a protestáns lélekből fakadó hangok gyérebben és halkabban hallatszanak. Holott ezen a téren mi erősek vagyunk. A mi szegénységünkben és abban a tényben, hogy a mi életforrásunk nem földbirtokok terjedelméből, nem drágakövek szemkápráztató ragyogásából fakad, hanem híveink lelkületéből tör elő, ebben gyökerezik a mi életerőnk. És ennek természetszerű következménye, hogy az aranyborjú imádása s ennek a bálványnak telhetetlen uralomvágya ellen több joggal, az egyszerűségnek, alázatosságnak és emberszeretetnek, testvériségnek hatásosabb példaadásával senki nálunk nem léphet bátrabban a küzdelem terére, senki nem táplálhat dúsabb reményt a biztos siker iránt. Aztán a családi élet tisztaságára folytatott törekvésben, a családi erények ápolásában senki nálunk nem tanúsíthat célhoz vezetőbb tevékenységet, mint a protestáns hívő az ő saját példaadásával. Mert hiszen a családtalan életet mi nem Az Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula. 17 Egyszerre egy nagy csattanás s ti mind a földre buktatok. A villám belevágott ebbe a fába, melynek engem nekikötöztetek s pozdorjává törte. Elszakította kötelékeimet s én szabad voltam. Felétek mentem b ti térden csúszva jöttetek én felém. Imádkoztam, tiérettetek imádkoztam édes gyermekeim. Ép úgy mint most. Emlékeztek még? Az atya égnek emelte a szemét és imádkozott: Örökkévató, jó Isten I Szerető Atyánk 1 Te nagy vagy az ember sorsának intézésében. Csodálatosak a te útjaid s munkáid, de a mi szivünk mégis megérti azokat. Te voltál velem a munka kezdetén s kérlek, te folytasd ezután is! A te szent fiad evangéliuma tanított meg mindenre. Ezt ne vond meg mitőlünk, hanem áldj meg örökkévaló kegyelmeddel! Ámen. Néma csend, csak a szíveknek hangos dobogása jelzi, hogy Imádkoznak. Az atya töri meg a csendet: Lássátok édes gyermekeim, az az éjjeli imádság volt mindennek a kezdete. Abból fakadt minden, aminek ma annyira örütartjuk magasabb érdemnek, sőt mint a végeden bölcsességgel megalkotott örök természeti törvényekkel, valamint nemzeti hivatásunkkal is kiegyenlíthetlenül ellenkezőt, határozottan kárhoztatjuk. A társadalom erkölcsi világa a tömegek gondolkodásmódja, erkölcsi felfogása s erkölcsi elveinek állandósága vagy ingatagsága szerint fejlődik ki. A véges ember viszonya az örökkévaló tökéletességhez szüli, ápolja s neveli az egyesek viszonyát egymáshoz és a léleknek ez uton-módon kialakult jelleme határozza meg a társadalom erkölcsi levegőjét. A Krisztus evangéliumának szelleme szerint nevelkedett egyén keblében a mennyei Atyához közvetlen, bizalmas, gyermeki viszony él és ennek elhomályosulhatatlan tudata vezérli az ő gondolatait, érzelmeit és cselekedeteit. Töredelmes bűnbánatával nem gyarló földi teremtmény előtt hajt térdet, akitől a bűnbocsánat testi fáradalmakkal vagy anyagi javakkal is megvásárolható. A protestáns hívő nem a külvilággal, nem emberekkel, hanem mindenekelőtt a csalhatatlan lelkiismerettel óhajt benső barátságban élni, mivel önmagát Isten templomának hiszi s tekinti (I Kor. 3, 16.). Ahol ez az igyekezet a gondolatok és cselekedetek vezér- szövétneke, ott és egyedül ott tenyészhet igazi, tiszta erkölcs; önfeláldozó emberszeretet, kötelességtudás és megbízhatóság a nyugodt lünk. Imádkozzatok szüntelen! Most elmegyünk Sziklaihoz. Ott ül egész nap az orvossal az irodájában s számol. A zanzi- bári bank kezelés céljából egy nagy tőkét akar a rendelkezésünkre bocsátani. Ezen törik a fejüket. Hogy tudnának egy nagy tőkét gyümölcsözővé tenni ? Menjünk. Mert az éjfél is ott éri őket az Íróasztalnál, ha el nem huzzuk mellőle. Tönkre teszi magát. Nekünk pedig vigyázni kell egymásra. Szeressük egymást! Némán követik a lelkipásztort, szavalnak hatása alatt állnak még mindig. A központi épület felől Edit szalad feléjük. Szinte repül, mintha szárnya volna. Már messziről kiált: Én jó lisztelendő atyám panaszom van, nagy panaszom. No halljuk édes leányom, ha lehet segítünk. Sziklai nem jön velem teniszezni. Olyan jól játszik s nem jön velem, azt mondja, sok dolga van. Én pedig úgy szeretnék játszani. Ezzel olyan csengéssel nézett az atya szemébe, hogy még egy kő is meglágyult volna, nem pedig a jóságos atyának szíve. Jöjj csak édes leányom — nyugtatja meg az atya a boldog leányt — megmondjuk annak a Sziklainak, mi a kötelessége, lelkiismeret verőfényes melegében. Innen van, hogy a protestantizmus az emberiség előhaladásának magasabb fokát jelenti; következésképen a protestáns lélek, vagyis a protestantizmus élő példányképe s egyedüli vezére: a Krisztus lehet a társadalom betegségének leghatásosabb gyógyító mestere. (Ján. 5, 14.) Hithűséges örömmel üdvözli minden igaz keresztyén nőegyesöleteink szervezkedési törekvéseit. Hálás tisztelettel és elismeréssel kell kisérni az ő buzgó tevékenységüket a jótékonyság terén, az anyagi szegénység segélyezésében és a nyomor enyhítésében. E mellett azonban figyelembe kell venni a jólétnek azt a másik fene ellenségét: a bűnözésnek szerfelett gyakori s idegrázó eseteit, valamint a lelki erők végzetes elernyedésének jelenségeit. Szembe kell szállani nyíltan és határozottan az aranyborjú imádásának minden emberi érzést levetkezett lelketlenségével és határtalan zsarnokoskodásával. Fel kell emelni a józan gondolkodás és becsületérzés tiltakozó szavát ama rabszolgaság ellen, mely az egészségnek, jóizlésnek, szemér- metességnek és gazdálkodásnak minden érdekeit könnyelműen mellőzve hódol az öltözködés nyerészkedő mesterei előtt. Tiltakozzanak a mi hivatásérzékkel teljes szívű asszonyaink fenszóval a házastársi, • háziasszonyi s családalapítási tevékenység lekicsinylése, lebecsülése ha a mi kis Editünk játszani akar. Ha a mi kis madarunk unatkozik, akkor hagyjon mindent s menjen. Gyere csak madaram, ezt megmondjuk neki. Edit a hittérítő nyakába csimpaszkodik s csókolja jobról-balról. Sziklai meg ment Edittel teniszezni. Velük ment az egész társaság. Edit úgy vonszolta maga után, mint egy bárányt szoktak a vágóhidra. Oda áll eléje s édesen megfenyegeti piciny ujjával: Most már tudja, ha a kis madarunk unatkozik, akkor maga ott fog hagyni mindent s jön velem játszani. Most tudja. Megértette ? Szegény Sziklainak még a számok kavarogtak a fejében, de azért engedelmesen intett, hogy megértette. A társaság hangos kacagásban tört ki. Legjobban nevetett Lajos. Mint a fehér bárányfelhők az égen, úgy szálldosott a kacagás a tiszta levegőben, édesen, boldogan. Alkonyatig játszottak, a társaság meg hűségesen nézte őket. Sziklai kikapott. Edit boldog volt. S az ő boldogságának úgy örültek mint a gyermekek. Az áldozat Is, a jó Sziklai. Megkondult a harang. Estimára figyelmeztetett. Lágyan suhan tova az alkonyat csendjében, mint egy angyali melódia. A társaság égnek emeli fejét.
