Harangszó, 1930
1930-08-17 / 32-33. szám
XXI. évfriyf. 1930. augusztus 17. 32—33. szám. AlaptMta KAPI BELA 1910-baa. Laptulajdonot: DuiiDtill Litter-SxflTBtsAi. la Onxágoa Latker-SaSral- lig UratalM lapja. Kéilratok, •ldfiieltel dija» 6a reldapáclók a HARANGSZO (»rkaait« kiadóhír aulának Saombathelyre (Vasvm.) küldendők. Kldfiaeteat aUogad minden (Tana. láttán 6a tanító. lioliliilk nliHii Tiiirui # Áldott Isten áldott napja, Melyen nyáját hívogatja boldogságra. lierkiuM-kU46fcfnUI SZOMBATHELY Vu fármegya. nókkladóklratal I .Luther-Táriuáf * könjr karaakedóaa Budapaal, VE, Saantklrilyl-u. Il/a. á „H1RAMSSZO« alOOaetóal ára negyadlrta írni. raiám s r «i. Caoportoa küldáaaal 10*/«-u kadranmány. »■erikába áfáéi árra I dollár; aa utódállamok» ■ •íegyedávra 1 t M ml. Mit cselekedjem? Apóst, cselek. 16, 30. Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözöljek . . M indenki tudhatja, hogy az a kérdés, amit a fenti igében egy szegény börtönőr vet fel, a keresztyének előtt minden időben a kérdések-kérdése volt. Most azonban azért vetjük fel, hogy a te életednek is ez a kérdés legyen a főkérdése : Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözöljek?... Kérdezd csak meg magadtól: csakugyan ez a te életednek is legnagyobb kérdése ?.. . Legnagyobb!... ami mellett minden más eltörpül és mellékessé válik?... Vagy a te ajakodon is azok a kérdések élnek, amelyek a nagy tömegek szívét mozgatják és ekként beszélnek: Mit kell nékem cselekednem, hogy gazdag legyek, hogy jó sorom legyen e világon, hogy szerencsés és irigyelt ember legyek ?... Ha a te szívedet is ezek a kérdések izgatják: vedd eszedbe, hogy egyszer ennek a földi életnek vége szakad... Lehet ugyan, hogy hetven, nyolcvan évig is elélsz, de az is lehet, hogy már a holnapi nap elszólít innét... és hát mi lesz akkor, ha te sohasem gondoltál a nagy kérdésre: Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözöljek ?!... Jól figyeld meg az igét, mely egyenesen hozzád beszél: mit kell nekem cselekedni, hogy én üdvösséget nyerjek! íme elutasíthatatlan, személyes ügyeddé teszi az üdvösségkeresést. Az emberek sokszor olyan szívesen előretolják a maguk személyét olyan ügyekben is, amelyekhez semmi közük, — de amikor életükről, üdvösségük legszemélyesebb dolgáról van szó, akkor félrevonulnak, süketek, vakok lesznek, mintha egy cseppet sem tartoznék az ügy reájuk!... Tua rés agitur = Rólad van szó! — mondja egy régi, latin közmondás. Ne feledd el ezt te sem. Valahányszor templomba mégy, valahányszor prédikációt hallgatsz vagy Bibliát olvasol, jusson mindig eszedbe: rólad van szó, érted történik minden... hogy üdvösséget nyerj. Uram, Jézusom! te vagy az út, az igazság és az élet. Tőled senki, semmi el nem szakaszt! Segíts, hogy mindig éber legyek, imádkozzak, és törekedjem a mennyország ajándéka: az üdvösség után... H mikor a hajós bizonytalan vizekre vetődik, fokozott éberséggel és acélosabb bátorsággal figyeli a tengernek minden élet- jelenségeit, amelyek az ő előhala- dása elé gátot vethetnének, vagy azt elősegíthetnék. A protestantizmus várfalai — oh nem mondom, nem mondhatom, hogy valamiféle veszéllyel fenyegető bizonytalanságot árulnának el'; mert ezek a falak gránitsziklában gyökereznek; (I. Kor. 3, 11.) — de az tagadhatlanul bizonyos, hogy égboltozatunkon gyanús föllegek vonulnak föl. A keresztyén társadalom határozottan beteg. Fékevesztett indulatok uralkodnak elernyedt lelkületén. Komoly meggondolás helyett határtalan könnyelműség csalóka lidérc- fénye vezérel ingatag akaraterőt. Ennek folytán bűnözések, szertelen merényletek tömeges jelenségei, meghasonlás és lelkiösszeroppanások napról-napra szaporodó tünetei merülnek föl szemünk előtt a tár„Szegény bűnös embereknek Egyetlen reménysége És minden igaz híveknek Öröme, üdvösségei Jövel, jövel hozzánk, kérünk, Mindenkoron légy mi vélünk; Te vagy a mi Krisztusunk És kegyelmes Jézusunk. * Zörgetőknek megnyittatik A mennyország ajtaja, Nekünk is ott megadatik, Amit szívünk óhajta. Jövel — én Uram — tenálad, Hadd nyerjem meg koronámat. Idvezits, óh Jézusunk, Mi kegyelmes Krisztusunk.“ Amen. * sadalmi élet változatos hullámaiból. Kóranyag hatalmasodott el az emberek lelki életében és e betegségnek gyógyító balzsamát hasztalan keresnénk egyebütt, mint csak ott, ahonnan „minden jó adomány és tökéletes ajándék származik“. Mi protestánsok a mi létjogosultságunkat alapítjuk arra a tényre, hogy Krisztus Urunk hamisíthatlan beszédeinek hűséges követői vagyunk. Lehetetlen ennélfogva, hogy föl ne ébredjen szívünkben a beteg társadalom gyógyításának hivatás- szerű kötelességérzete. Mégis úgy látszik — de talán csak látszik — mintha a társadalmi kérdések tüzetes tárgyalásától bizonyos vonakodás, tartózkodás volna észlelhető a protestáns világ életműködésében. Igaz, hogy a nyomor elleni küzdelem, a jótékonyság terén, ahol fájdalom a mi erőink nagyon fogyatékosak, nem csekély tevékenységet tanúsítunk és számot tevő áldozatainkra mutathatunk. Ezek az áldozatok azonban bárha Jöjjön el Isten országa. Irta : Sasa János.
