Harangszó, 1930
1930-08-03 / 31. szám
244 HARANQSZO 1930 augusztus 3 kájában rejlő igazság megítélésére. A hitvallásnak az egyházról szóló része fenséges erővel érvényesíti az egyház ökonomikus jellegét. Mikor mindenki harcol és mindenkinek a velejét, szívét a tűz szenvedelme hatja át, akkor az ágostai hitvallás bizonyságot tesz arról, hogy ő az egyetemes keresztyén egyháznak a tagja. Akkor felemelkedik az anathémát kiáltok tábora fölé és megmondja azt, hogy a pápás egyházból való kiválása a pápa egyházkormányzása alól való felszabadulását jelenti; de nem érinti a lelki egyházhoz, az egyetemes keresztyénséghez és a Krisztushoz, mint a láthatatlan egyház fejéhez való viszonyát. Felemelkedik az egyetemes kér. egyház Isten leikétől beragyogott bércormára és bizonyságot tesz, hogy elválaszthatja más meggyőződésüektől szertartás, forma, kultusz, kormányzat, de mindig összeköti a lelki egyház tagjaival az ige és a szentség. A szellem egységét vallja, mondja az Apológia, amely nélkül a szívnek igazsága Isten előtt nem létezhetik: mert amint nem sérti az egyház «gységét a napok és éjszakák kü- lömböző terjedelme, époly kevéssé az emberek által létesített szertartások külömbözősége. Az ágostai hitvallás egyetemes felfogása a felekezetközi viszonyban megadja testvériség alapját. Annak elismerésével, hogy az egyetemes bér. egyházak lehetnek ugyanazon evangélium ágazatai, megadja egykezükkel Edit s Lajos ruhájába kapaszkodnak. A telepen Rudnaival találkoznak, ki a nagy szorgalommal folyó villanyszerelést figyeli. Rudnai kedvesen -megfenyegeti a mérnököt: Szerencséd Lajos, hogy kis leányunk társaságában látlak, mert komolyan megfednélek. A villanyhoz te értesz s nekem kell a munkára figyelnem. Ez a te munkád. Rolson bácsi — könyörög a leány — ne pirongassa Lajost, én megsúgom magának, hasznos munkával töltötte idejét. Rudnai felnevet: Az igaz, ki egy angyal társaságában tölti idejét, az . . . Rudnai nem tudta befejezni, mert Edit lefogta száját, átkapta nyakát s homlokon csókolta. Nagy nevetve elszalad, s visszakiáltja : Várjon csak Rolson bácsi, ezért még kikap tólem. Rolson s Jajos boldogan néznek a leány után. Örül mindkettő. Az egyik azért, mert szeret, a másik azért, mert boldognak látja embertársait. Mikorára fogsz világítani ? — kérdi Rudnai. Két héten belül elkészülök — volt a büszke válasz. any cím __ ü é anyám, neked nem t>ell semmi bűnöd, Oly liszla oell' a lelked, mini a hé... A jé Isién közénk csak azérl küldell, Ipegy megmulassad mi nemes és jé ... <Jé anyám, m«sl is a szenoedel oédem, lpelyelied is, — hegy nem nagy löbbé ill... üé anyám, mindig áldé kezed érzem, ipa felszántom mások könnyei!! ifj. Krug Lajos. házunk felekezetközi viszonyban a testvéri közösségnek a szándékait és -vonásait. Ugyanakkor a más egyházak tanítása, élete, munkája értékének a megállapításául és a saját testvéri viszonyának a mértékéül és korlátául oda állítja az igét, mint örökkévaló mértéket. És az ige mértékével méri le, hogy más egyház mily mértékben, mily joggal nevezi magát a Krisztus anyaszentegyházának; a tanítása, lényegmegnyilatkozása, és a munkája mennyiben helyezkedik az ige tisztán és igazán hirdetésének és a szentségek helyes kiszolgáltatásának a mérő vesszeje alá. A felekezetközi viszonyra nézve tehát abban áll az ágostai hitvallás aktualitása, hogy két sarkalatos alapigazságot állít az egyházunk elé az egyház egyetemes jellégében és az ige mértékül alkalmazásában. A két elv együttes alkalmazása dolgozza ki a lulajdonképeni egészséges felekezetközi viszonyt. De boldog lesz ez a nép! sóhajt fel Rudnai. Elmennek a gyárba. Most állítják fel a dinamót. Waldner ingujjra vetkőzve forgolódik a munkások között. Dolgozik. Vezeti a nehéz gépdarabok emelését. Ez szenvedélye neki. Ne merje senki se mondani, hogy már neki nem való a munka, Örömteli büszkeséggel mutatja Rudnainak s a mérnöknek, hogy mit végeztek már ma. Csak úgy szakad a munkásokról a verejték, de ott van mindegyiknek arcán az örök mosolygás, mely hírt ad a szív kimondhatatlan öröméről. Jön a hittérítő is. Eléje sietnek. Legelői Waldauer. Karonfogja az atyát s bevezeti a gépházba. A munkások oda rohannak hozzá. Mindegyik a kezét keresi. Jó van fiaim — mondja remegő hangon, miközben könnyben lábad a szeme — csak szeressetek ! Míg szeretni tudtok, addig jó dolgotok lesz. Az Istent ne féledjétek soha! Látjátok a mi szép telepünket. Ti tudjátok, mi volt itt harminc évvel ezelőtt. Ott a templom helyén volt az oltártok, melyen megöltétek gyermekeiteket. Itt ezen a helyen állt egy magas fa, egy pálma, s mikor megjelentem köztetek, ide kötöttetek a fához, hogy másnap végezzetek velem. Előbb gyönyörködni akartatok szenvedéOLVASSUK A BIBLIÁT! Megigazulásunk. Aug. 4. Hitből van. Róm. 1, 17. Hogy az ember Isten előtt megállhasson, igazságra van szüksége. Ámde ezt az igazságot önmagától soha meg nem szerezheti. Meg nem szerezheti, de hitével elfogadhatja azt, amit az Isten kegyelemből készített a számára. Ezt jelenti a hit által való meg- igazulás. Alázatosságában is boldog, bizo- dalmas hittel való megragadása annak a csodálatos ténynek, hogy nem az ember megy fel a mennybe megérdemelt üdvösségre, hanem az Isten jött le erre a földre és hozta nékünk az üdvösséget kegyelemből. Aug. 5. Békességet ad. Róm. 5, 1. A megigazulás első következménye az, hogy helyreáll Isten és ember között a megzavart jóviszony. Eddig az ember bűnei tudatában nem mert közeledni az Istenhez. Ámde a megigazulás kiűzi a szívből ezt a félelmet. Isten nem ellenségünk többé, nem is szigorú bíránk, hanem bűnöket elfedező, kegyelmes Atyánk. Innen áradhat béke az emberi élet összes többi viszonylataira is. Ez a háborgó nyugtalan emberiség a maga belső és külső életében, akkor találja majd meg a békességet, ha megbékél előbb azzal, akit olyan sokszor megbántott: Istenével. Aug. 6. Megnyitja az ég kapuját. Róm. 5, 2. Ä megigazult ember számára Isten nem elérhetetlen márványpalotában lakozik, amelyet testőrök serege zár körül: az ő kezében drága kiváltságlevél van, amelyre a Krisztus a szíve vérével vezette rá a drága igéket: „Mindenkor menetele van a kegyelemhez.“ Ha kihallgatáson fogadna egyszer az ország királya, még az unokádnak is büszkén emlegetnéd ; gondold meg, mit jelent az, hogy a királyok Királyához van szüntelenül bemeneteled. Aug. 7. Dicsőséggel megkoronáz. Jelenések 7, 14—17. Milyen csodálatos színekkel rajzolja az apostol azoknak az égi dicsőségét, akik fehérre mosták ruháikat a Bárány vérében, vagyis akik megigazultak. seimen. Kiáltozva körültáncoltatok engem s én imádkoztam. Ti értetek imádkoztam édes gyermekeim. Azután jött az éjszaka. Ti kunyhóitokba mentetek s én magamra maradtam. Egészen egyedül voltam, csak a jó Isten virrasztott mellettem. Emlékeztek még arra az éjszakára gyermekeim ? A feketék fejlehajtva állnak s törlik szemeiket. Még emlékeznek. S éjjel — folytatja az atya — jött egy borzasztó vihar. Szakadt az eső, csattogott a villám, mintha a végítélet harsonája kiáltotta volna alá a világra. Ti reszketve kunyhóitokba bujtatok s én magamra ha- gyatottan a viharban imádkoztam. Ti érettetek imádkoztam édes gyermekeim. Emlékeztek még? A munkások hangosan zokognak. A vihar nem akart szűnni. Egyszerre csak észreveszem, hogy a sötétben megelevenedik a kunyhók előtti tér. Nagy csoportba verődve az oltárhoz siettettek s tűzet próbáltatok gerjeszteni. Felém jöttetek. Éreztem, hogy fel akartok áldozni engem, hogy kiengeszteljétek haragvó isteneiteket. Én meg imádkoztam. Tiérettetek imádkoztam édes gyermekeim. Emlékeztek még ? A munkások térdre rogynak. (Folytatjuk.)
