Harangszó, 1930
1930-08-03 / 31. szám
1930 augusztus 3. HARANQSZO 245 Lenni örökké az ő boldog gondviseltje, legelőjének juha, drága kezének báránya, állani dicső királyi széke körül: lehet-e ennél nagyobb dicsőség. Pedig amit az apostol a megigazultak dicsőségéből meglátott az még bizonnyal nem minden. Most érzem, hogy milyen veszendő semmiség e világ minden dicsősége. Aug. 8. Szenvedések közölt megtart. Rém. 5, 3. A megigazult ember sem kap felmentést a szenvedések kemény tornája alól. A különbség csak az, hogy ő nemcsak kereszteket kap, hanem erőt is azoknak elviselésére. Érzi, hogy szenvedéseiben az Úr lép hozzá közel. Ezért tud, fájdalmain keresztül is „dicsekedni“. Megigazító hitével megfogódzik az Isten erejében, mint a hajóhorgony a kemény sziklaszirtben, ezért nem sodródik soha a kétségbeesés reménytelen sötét vizeire. Szenvedéseid közötti viselkedésed hitedről állít ki bizonyítványt. Aug. 9. Másokat is megtérésre visz. Róm. 1, 17. „Hitből hitbe.“ Isten igazságának e földön való terjedési közege a hit által megigazult ember. Az evangéliom az emberek szívéhez az én megigazult életemen keresztül találja meg az utat. Isten országának elsősorban nem nagy tudósokra, szónokokra, kiváló egyházkormányzókra van szüksége, hanem sokkal inkább megigazult emberekre. Mert a megigazult embereknek áldott gyümölcstermő élete a maga csendes bizonyságtevésével több embert vezet Istenhez, mint akármilyen zengzetes szónoklatok sokasága. Aug. 10. Ez bizonnyal igaz! Róm. 8, 38—39. Amilyen alázatos tud lenni a megigazult ember, ha a saját erejére gondol, annyira bizakodó itud lenni |ha az Isten erejére tekint. A megigazult emberek szívében, diadalmas bizakodó hitvallások fakadnak. Hogyne, hiszen az Isten szerelme tartja őket. Ez a megtapasztalt kegyelmes szeretet képezi drága biztosítékát az Isten Ígéreteinek. Járhat fájó mélységet, dider- gető magasságot, jöhet hatalmasság, jöhet halál, a megigazult ember „meg van győződve“, hogy az Istenben nem hitt hiába. Szabó József KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Szomorú eseményekről olvasunk a szamarkandi misszió utolsó beszámolójában. A visszamaradt hadifoglyok közül sokan átmentek Turkesztánba itt a külföldi telepesek között feltűnően sok elmebetegség fordul elő. Ennek a jelenségnek a magyarázata az, hogy a világháború embereinek amúgy is roncsolt idegzete nem bírja elviselni a szovjeturalom vigalmait és szüntelen borzalmait. A jelentés százötven elmebetegről emlékezik névszerint, kik között minden nemxetbeliek vannak, természetes, ezek közül már egy sem fogja hazáját viszontlátni sohasem Lapunk legközelebbi száma nyomdatechnikai okokból 1930. augusztus 17-én jelenik meg. Koldusok. Az egyik mögül zárul az ajtó — A másik már fogja a kilincset, így ömlik az Elet szürke árja És eszelősen várja a kincset. Szivemre, lelkemre abroncs szorul, Mindenki baját ón külön érzem. Üres, gondteljes, kifosztott Lelkek, Lassanként adom értök a vérem. Ványadtkópü, borongós öregek Nyújtják felém reszkető karjukat. Bús, fiatal anya kisdedével Esdeklő szemével Égre mutat. És előttem áll a bátor Ifjú, Kinek erős izma munkát kíván, Tétován kéri, adjak egy helyet, Hogy ne legyen többé munka hijján. Foszlányok jutnak csak egynek-egynek, Kikre bőség szaruját ontanám ; Röstelve nyújtom az alamizsnát: Hisz koldus vagyok én is, jó Atyám ! Horusitzkyné Barthel Hermin. A soproni felső e?. egyházmegye ezévi közgyűlését július hó 13-án délután tartotta Ag- falván igen élénk érdeklődés mellett. A közgyűlést megnyitó gyámintézeti istentiszteleten Hanzmann Károly soproni lelkész hirdette az igét, a zsidókhoz írt levél XII. 1—2/a verse alapján, hangsúlyozván, hogy egész életünk a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtevés legyen> Az esperességi közgyűlést dr. Schindler Endre egyházmegyei felügyelő nyitotta meg. Emlékeztetett a 9 év előtti ágfalvi csata tényére, amely az első lépést jelentette a trianoni bilincs széttörésére s mindannyiunkat szüntelen való hűségre, lelkes, áldozatos munkára kötelez; mintahogy egyebek mellett különösen az Augustana Confessio 400 éves ünnepe is a hála mellett a hűség gondolatát domborítja ki. Tőlünk is azt kívánja az Úr, hogy hívek legyünk mennyei és földi hazánkhoz. Ezután az egyhangúlag újból megválasztott esperes, Scholtz Ödön tartotta meg évi jelentését, amelynek keretében híven beszámolt az elmúlt esztendő mozzanatairól. Becsületes, kitartó munka folyik a nyugati végeken. Ezt bizonyítja a tanügyi bizottság jelentése is, amelyet Ziermann Lajos egyházmegyei főjegyző referált; de ugyanez tükröződik vissza a többi bizottsági jelentésekből is. Az esperességi közgyűlés után az egyház- megyei gyámintézet tartotta közgyűlését Danielisz Róbert harkai lelkész és Klausz Lajos soproni nagykereskedő elnöklete alatt és diszponált az egész évi tekintélyes bevétel felett. A gyámintézeti isten- tiszteleti offertóriutn 50 P volt. A zalai egyházmegye közgyűlése Keszthelyen. 1930. július hó 8. Első alkalommal látta vendégül az egyházmegyei közgyűlést Keszthely, annál nagyobb örömmel készült hozzá. Nagy Lajos esperes már előző nap érkezett egyházmegyéje legfiatalabb s így legféltettebb gyülekezetébe, ahol az állomáson Menyhár István lelkész és Pósch Zsigmond ny. tanár, a presbiterek nestora fogadták. A gyűlés tagjai vidékről aznap érkeztek meg, akiket Oppel Ödön gyülekezeti gondnok fogadott és vezérelt a lelkészlakhoz és az új templomhoz, hol 9 órakor megkezdődött a gyámintézeti istentisztelet. A 10. sz. ének után Novak Elek lelkész végezte az oltári szolgálatot, majd a 275. ének után Fenyves Ede tb. esperes tartotta meg szószéki beszédét I. Thessalonika I. 2—3. alapján, nagy hatást gyakorolva a jelenlévőkre, különösen a keszthelyi gyülekezet tagjaira, rámutatva az új templomra, mint a hitnek, szeretetnek és reménységnek élő bizonyságaira. — Offertorium a Gyámintézet javára 45 P volt. — A közgyűlést Fáber Sándor akadémiai tanár, a keszthelyi gyülekezet felügyelője nyitotta meg és elnökölt azon az Ésperessel, mivel dr. Berzsenyi Jenő egyházmegyei felügyelő betegsége miatt kénytelen volt távolmaradni. — Fáber Sándor köszöntötte a keszthelyi gyülekezet nevében az egyházmegyét, majd Halka Sándor, a belsősomogyi nagy református egyházmegye esperese üdvözölte a testvér egyházmegyét, kifejezve testvéri szeretetét és együttérzését azzal, hogy Erdőcsokonyáról, székhelyéről eljött ez elkalommal Keszthelyre, utána Németh Károly keszthelyi ref. lelkész köszöntötte a közgyűlést meleg szavakkal, az üdvözlésekre Nagy Lajos esperes válaszolt szerettettél. — A tárgysorozat legkiemelkedőbb pontja volt a nagy gonddal összeállított esperesi jelentés, mely egy közigazgatási év fáradságot nem ismerő áldozatos buzgó munkájának bizonysága. A jelentést Menyhár István lelkész indítványára teljes egészében magáévá tette a közgyűlés és köszönetét szavazott az esperes nagy és fáradságos munkájáért. Ezután néhány percre felfüggesztették a közgyűlést, amikor is a keszthelyi ev. Nőegylet látta tízóraira vendégül a gyűlés tagjait a lelkészlakáson. Majd a különböző bizottságok terjesztették elő jelentéseiket és a programm többi pontjait tárgyalták le. A közgyűlés után társas ebéd volt a Hungária nagytermében, belső baiátság jegyében. Délután a közgyűlés tagjai kirándultak Hévíz-fürdőre, majd a Balaton part remek partjára s este egy kellemes nap emlékeivel távoztak el Keszthelyről. Lapunk legközelebbi száma nyomdatechnikai okokból 1930. augusztus 17-én jelenik meg.
