Harangszó, 1930

1930-08-03 / 31. szám

1930 augusztus 3.

HARANQSZÓ.

243

— Bár azt mondta az Úr: „Aki inkább szereti anyját és apját, nem méltó hozzám“, a családi élet nincs ellentétben Isten országával. A szociális problémák megoldása éppen azért várat oly soká magára, mert a családi viszony valláserkölcsi szeretet állal való irányítását nem veszik figyelembe.

Beszélt még az előadó a gyengébbek iránti köteles elnézésről, megállapítva az Újszövetség ide vonatkozó utasításait: A szeretet parancsszava szerint kell eljárni felebarátainkkal.

— A szeretet az a kulcs, — mondja — mellyel a szociális kérdés nehézségeit meg kell oldani. Ha az evangéliumi szeretetből csak egy keveset vettek volna át a szociológusok, másként állna a szociális ügy.

Foglalkozott még az előadó a keresztyénségnek az államban való helyzetére hivatkozva az idézetekre: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré“, „A felsőbbség Istennél van.“ A keresztyénség nincs államformához kötve, de aszerint kell élnie a hívőnek, amilyen államban van, amig az állam az evangéliummal nem kerül ellentétbe.

Megemlékezett végül Kiss Jenő dr. az őskeresztyének sokat emlegetett kommunizmusáról. Az őskeresztyének sem éltek, mondta, teljes vagyonközösségben, volt köztük szegény, gazdag. A felebaráti szeretet megnyilvánulásáról lehetalált s 6 úgy hiszi, hogy melegvizü forrást lehetne ott nyitni. Ezt szemléli és kutatja már hetek éta. Vizsgálja a talajt s mind jobban meggyőződik feltevése igazáról. Editnek nagyon tetszik a felfedezés. Tudja, mire gondol a mérnök s mit forgat agyában. Fürdőhelyet akar létesíteni.

Mutassa csak meg azt a helyet — fordul a mérnökhöz — engem nagyon érdekel a terve. Milyen jó is volna egy szép fürdőhely a telep mellett.

Meg lesz, mondja lelkesen Lajos — gyönyörű hely s ha számításaimban nem csalatkozom, olyan fürdőhely lesz telepünkön, melyet messze vidékről fognak felkeresni. Jöjjön Edit mondja meg maga is véleményét. De egy szót se róla senkinek. Sokat adok ízlésére, azért is avatom titkomba.

Edit alig tudja bevárni, hogy helyre érjenek. Egy széles völgykatlan tárja eléjük pazar szépségeit, önkéntelenül megállnak s áladják magukat a szótlan csodálkozásnak. Ilyen lehetett az édenkertje.

Lajos figyeli a leányt s örrömmel látja, hogy a hely megnyerte tetszését.

Ügy-e szép — kérdi Lajos némi büszkeséggel.

Csodaszép — suttogta áhítattal Edit.

A mérnök elmondja egész tervét s oly

tett csak szó. A vallásszeretet kommunizmusa volt az a kezdetben.

Az Újszövetségnek a rabszolgaságról való felfogásának tükrözésére felemlíti az előadó, hogy Pál visszaküldte ugyan urához a szökött rabszolgát, de „immár nem mint rabszolgát, hanem mint szeretett atyafit az Urban.“ Itt a megoldás Spartacus-lázadás nélkül.

— Az evangélium tanítás szerint — fejezte be előadását Kiss Jenő dr. — a földi élet előiskolája az örök életnek. Az evangélium a földi élet ellentéteit is meg akarja oldani a szeretet mindent lebiró hatalmával, amely alatt omlanak össze a régi világ falai, de törvényei az új világra is érvényesek.

Christananda kedélyessége.

Akik Christananda igehirdetéseit hallották, egyetértőén vallják, hogy ezek a bibliából táplálkozó, gyermeki lélek, hitvalláshű egyéniség erőteljes megnyilvánulásai. Kevesen tudják azonban, milyen kristálytiszta, egészséges kedélye van ennek az Ízig-vérig lutheri meggyőződésű, keresztyén léleknek. Társaságban, fehér asztal mellett ez a lutheri lélek pazar pompában nyilatkozik meg. Aki találkozik vele, kedves emléke marad az a derűs arc, intelligens, jóságos tekintet, amely a sötétszínű, szinte fekete testvér szeméből sugárzik. Az első szavai mindjárt megnyerik az embert. Széleskörű tapasztalata igen

szemléltetően, hogy Edit benépesedni látja az egész völgyet.

Ott lent, a középen — magyarázza Lajos — lesz a kút.

Hadd lássuk — mondja a leány —. Megfogja a mérnök kezét s szinte húzza maga után a megjelölt hely felé. Nagy örömében olyan, mint egy gyermek, kinek szép játékszereket mutogatnak messziről, ő pedig közelről szeretné azokat látni.

A buja fű között víz szivárog elő, kellemesen langyos. Edit felkiált:

De jó volna itt lakni!

Itt a domboldalban lesz az atya lakása. Itt fog ő pihenni a nagy munka után.

S én hol leszek ? — kérdi sértődötten Edit — én ott akarok lenni atya közelében. Magára nem hagyhatjuk.

Én ott a szikla alatt lakom. Ott építek magamnak hajlékot. — mondja Lajos, mintha nem is hallotta volna Edit kérdését.

Maga önző — mondja a leány — csak magáról gondoskodik. Azt kérdezem, én hol lakom ?

Lajos a leányra néz, hogy az belepirul. Olyan volt az arca, mint az égbolton a hajnalhasadás. Egy szép gondolatra irányult e pillanatban vágyuk, de maguknak sem mertek róla beszélni.

Edit másra akarja terelni a szót:

változatossá teszi beszélgetéseit. Mikor az ózdi parochia udvarán egész leánysereg fogadta, Christananda mosolygó arccal magyarul üdvözölte a társaságot: jó napot kívánok. Mikor belépett a lelkészi irodába, követte a leánysereg a sok emlékkönyvvel, amelyekbe rövid, kedves tiltakozás után beírta a nevét. A vacsoránál mindenkit elragadott egészséges humorával. Ha valami különösen tetszett neki, ami igen gyakori volt, akkor élénk szemcsillogással, eredeti taglejtéssel és jól begyakorolt magyar szóval jegyezte meg: pompás, pompás 1 Ózdi látogatása mindazok számára, akik látták, hallották, megismerték, feledhetetlen és kedves marad. Bizonyára minden látogatására örömmel és hálával emlékeznek meg a meglátogatott gyülekezetek.

D. Kapi Béla püspök-az ágostai hitvallás aktualitásáról.

m.

A harmadik szempontot az aktualitás megítélésében abban látom, hogy a felekezetközi viszony megállapítására megadja a helyes szempontot és pedig abban, hogy az egyház Ökonom jellegét hangsúlyozza és a külső külömbözőségek fölé emelkedő lelki egység jelentkezését kifejezésre juttatja. Másodszor pedig abban, hogy mértéket állít a saját igazsága megítélésére és a más egyházak életében, munMit szól majd hozzá Rolson s Sziklai ? Van-e pénz ?

Olyan emberek azok Editke, hogy caak örülni fognak a tervnek. S ha csak pénzről van szó, akkor azok előtt nincsen lehetetlenség.

Sokszor tudom sajnálni szegény Rolsont

— vágja közbe a leány.

Miért — üti fel fejét a mérnök — nincs nagyobb boldogság, mint dolgozni azért, hogy mások örüljenek s Rolson ennek a bogságnak legteljesebb mértékben részese. Miért kell őt sajnálni? Én hála a jó Istennek

— boldognak látom, mint mindenkit a telepen.

Igaz, de vannak percek mikor nem ezt látom rajta — mondja Edit — Sokszor elmereng s olyankor mintha rejtett bánat lopódzana arcába s azt oly szomorúvá teszi. Még nem vette észre Lajos ? Én gyakran tapasztaltam.

Nem Editke. Amit maga lát, az a gond mely meg-megszállja lelkét, ha eléje áll nagy felelősége. Ily hatalmas szervezetnek vezetésével ez együtt jár. Ezen ne csodálkozzon 1

Edit csóválja fejét Nem hiszi. Eközben oda értek a játszadozó gyermekekhez. A gyereksereg eléjük rohan. Örömükben majd a földre húzzák őket, amint kis fekete