Harangszó, 1930

1930-07-20 / 29. szám

1930 július 20.

HARANQSZÖ.

227

eégnek, az ember plusz értékének az elvesztése és lecsökkenése egy tulajdonképeni realizálható emberi erkölcsi értékre. Nem engedi ezt meg, hanem fenntartja szigorú következetességgel az egyetemes bűnösségnek egész jelentőségét, súlyát annak minden következményével együtt. Következik ebből, hogy szükségképen kell eljutnia a Krisztus váltságának a tulajdonképeni jelentőségéhez és ahhoz, hogy az ember vallásos életének a belső struktúrájában a bűn fogalma mellett a kegyelem valósága adja a legerősebb és leghatározóbb vonást. A megigazulás tanának centrális gondolata objektiv oldalról az igazság gyanánt való betudást jelenti, de subjektiv oldalról az Isten Ígéretébe vetett bizodalmát és a hitet jelenti. A kész kegyelem elfogadásával szemben egy új vallásélet alakul annak következtében, hogy a bűn úgy vissza felé, mint előre felé, úgy a múltra, mint a jövendőre vonatkozólag egy nagy követelést rejt magában: a bűnbánat követelését. A bűnbánat vissza felé bűntudatból eredő rettegés, megtérésre irányuló lelki folyamat. Az ember legbensőbb, legegyénibb, leglelkibb ügye. Ezt az ágostai hitvallás annyira egyéninek, lelkinek tekinti, hogy még csak nem is kapcsolja az egyházhoz, vagy az egyház valamely szervéhez.

A bűnbánat előre felé pedig Isten megigazító kegyelmébe vetett hit, amelynek alapján az ember meg van győződve arról, hogy a Krisztus érdeméért Isten az ő bűneit megbocsátja. Egy egységes, de két ágra ágazó folyam áll tehát előttünk, amely szükségképen elvezet a megtért ember új életéhez, az Istenben való gyümölcshozáshoz. Ez a nagy lelki katarzis Isten és ember egybe vetett munkája: az isteni kegyelemnek az emberi aktivitással való természetes folytatása, amely szerint az nem sakktáblára helyezett ide-oda tologatott élettelen csontbáb, avagy a szolgaság pórázán vezetett rabszolga. Isten elkészíti az ember számára a váltságot. Anyaszentegyházában Szendéikét állandó erővé teszi számára, Isten igéjét beállítja, mintegy új életteremtő hatalmat. De mindez nem érinti az ember szabad elhatározását, az isteni kegyelemmel szemben elfoglalt állásfoglalásának a szabadságát.

Az ágostai hitvallás által kialakult vallásos típusban felismerhetjük, hogy ez a vallásosság tele van aktualitással. Isten suverenitásának a centrális gondolata körül alakul ki ez a vallásosság. A Krisztusban megjelent kegyelem ennek a vallásosságnak a központja. És ez olyan erőteljesen nyilatkozik meg az ágostai hitvallásban a pozitív kifejezése mellett negativ oldalról egy tiltakozás, egy óvás egyszer smind az ellen a minden történelmi egyházban előbb utóbb jelentkező kisértés és veszedelem ellen, hogy a Krisztus centrális gondolata helyébe az egyházat állítsa oda, mint centrális gondolatot. Kialakul tehát egy olyan evangélikus vallási típus, amely nem az egyházat, hanem a Krisztus centrális gondolatát teszi központtá. Ez egy örök memento egyházunk számára, hogy ilyen vallásos típust termeljen ki és építsen ki.

A bűn halálos jelentőségét oda állítja az ágostai hitvallás, amely a bűnnek a fogalmán épül fel és prédikálja, a lelkekbe írja, hogy a bűn nem egy eset, hanem egy állapot, amelytől nem szabadulhat az ember a saját erejével, hanem csak az Isten kegyelméből. Tehát megrajzolja az egész bűn organikus világát és megrajzolja az alapbűnt az Istentől való elfogultságban. Ebbe a vallásos típusba beledolgozza a váltság-halálnak, az isteni kegyelemnek tulajdonképeni jelentőségét. Ez fontos aktualitás, mert a hangulat-vallásossággal szemben, a szertartás-vallásossággal szemben, vagy az emberi önmegváltó cselekedet-vallásossággal szemben a sola fidét prédikálja és a Krisztus örökkévaló kegyelmét állítja oda. De ugyanakkor feltárja a vele szemben támasztott követeléseknek az egész skáláját és a bűnbánatnak az egyházak életében, szószékek prédikálásában, a modern világnézetek áramlataiban kiszikkadó fogalmát megtölti olyan lelki tartalommal, amire a vallástörténet folyamán példa nem akadt.

Fontosnak tartom azt, hogy amikor a bűnbánat, illetőleg a hit fogalmát kidolgozza az ágostai hitvallás, valami finom érzéssel megérzi, hogy e hit kialakulásában az objectiv isteni kegyelem és a hit subjectiv, az emberi lélek elfogadó tényezője mellett fontossággal bír a közösségi tényező is. És utalja a hívő embert arra, hogy

az ő hitének kiépítését a hívők közösségében keresse: mert egyedül egy-magadban, magadra hagyatva nem tudod a te hitedet kidolgozni. Mert a hited kidolgozásához szükséges az egyház és a hívő lelkek közössége is. Aktuálisnak tartom a vallás eme rajzában azt is, hogy a személyes bizalom, az egyéni hozzájárulással, a felébresztett lelkiismeret bevonásával, aláhúzásával megadja a vallásos nagykorúságnak a bélyegét. így alakítja ki az ágostai hitvallás az evangélikus vallásosság típusát. És aki figyelemmel kisérte az eddig mondottakat, kénytelen elismerni, hogy ezeknek a vonásoknak a mi időnkben égő aktualitása van.

Ä soproni theologiai konferencia.

Július 1—4. 2

Dr. Kiss Jenő : „A szociális kérdés az újszövetségben“ című igazán korszerű kérdésről értekezett. Ha egyházunk nem foglalkozik e sürgős kérdéssel — mondotta

— el fogja veszteni befolyását. A szociális kérdést nem egy osztály szempontjából kell nézni, mint azt a szociáldemokraták teszik. Evangéliumtól távol áll a szociális forradalom. Nem nyúl hozzá az élet meglevő tényeihez, de megjelöli az eszményt s azon munkálkodik, hogy az élet hozzáérjen ehhez az eszményhez. Üdvösség kérdése a fő. — A jeruzsálemi gyülekezet vagyonközössége és a marxista kommunizmus közt ég és föld különbség van. Azok felebaráti szeretetből megosztották egymás közt a vagyont, de kényszerről ott szó sem volt, amint Anániás (Csel, 5, 4. v.) példája mutatja. — Még a rabszolga intézményt sem támadja meg az evangélium és mégis megoldja ezt a kérdést is, amikor a rabszolga Ouésiraust, mint Krisztusban hívő testvért, urával Filemonnal egy szintre emeli.

Ezt az előadást élénk eszmecsere követte, amelynek során Raffay püspök kijelentette, hogy a szociális kérdést nem gazdasági, hanem erkölcsi kérdésnek tekinti, mely az egymás iránt való szeretet viszonyán alapszik. Ezt a kérdést tehát a a szeretet fogja megoldani. — Nem tartja helyesnek, hogy jólétet ma még mindig örökölni lehet. Munkája után éljen mindenki, de munkája után mindenki megéljen 1

Stráner Vilmos professzor: „A vallás- oktatás korszerű kérdéseiről“ értekezvén, feltette a kérdést: Lehet-e vallást egyáltalán tanítani ? Vallást nem, — úgy mond

— de vallástant lehet, sőt kell is tanítani. Két főirány ma a valláslélektani "és gyakorlati irány. Utóbbinak az a veszedelme, hogy mivel nem a tanító, hanem a tanulók kérdezgetnek, felborul a fegyelem az iskolában. Ezután előadó a legújabb német szemléltető falitáblákat mutatta be.

A délutánokra két-két előadás esett. Kemény Lajos budapesti igazgató-lelkész:

,Egyházunk és az intelligencia“ címen tartott előadást. Idézte Ravasz L. egyik kijelentését, aki az evangélikusokat az intelligencia egyházának nevezte. Baj, hogy ma