Harangszó, 1930
1930-07-20 / 29. szám
228 HARANOSZÖ 1930 július 20 a szószéken a világnézeti kérdések ritkán kerülnek szóba. A művelt ember u. i. nem nyer helyes világnézeti irányítást. A szószéki igehirdetés az elérhető legmagasabb pozíció. A hozzászólások kapcsán Kapi püspök rámutatott arra, miszerint az igehirdetés célja, hogy bűnbánatit ébresszen és ezáltal a kegyelem keresztjéhez vezessen. Nem híve annak, hogy az intelligencia miatt az egyszerűbb templomlátogató, legyen az bár csak egy bekötött fejű öregasszony is, megkárosodjék, valamint, hogy a világnézetek harcát a szószékre vigyék. Pröhle professzor a vallásos irodalom fontosságára mutatott rá. Ezután Turóczy Zoltán győri lelkész : „Egyházunk és az ifjúság“ címen szólott a konferenciához. Számos bibliai hellyel igazolta, hogy Krisztus igényt tart az ifjúságra, tanítványokká akarja tenni őket. Tanuljunk meg — mondta — az ifjúságra Krisztus szemével nézni. Az ifjúság nem egy életkor, hanem lelkűiét. A magyar ifjúsági munkák között legmélyebbek a C. E. és a Fébe munkája. Emberre van szükség, aki életét teszi erre a munkára. Érdekes előadást hallottunk Ziermann Lajos soproni lelkésztől: „Egyházunk és a szektamozgalom“ címen. A szekta fogalmát meghatározni nehéz. Talán az lenne a legtalálóbb jellemzése : Szekta az egyház testéről hamis tan alapján levált kisebb közösség. Főoka a szekták terjedésének, hogy lelkészeink a felhalmozódó irodai munka miatt, elhanyagolják a hívek látogatását. — Orvosság: Az Ige lelkiismeretes hirdetése, Biblia-körök tartása és a cura pasto- ralis. — Be kell bizonyítanunk, hogy az egyházunk ellen felhozott kifogások tévesek. Bácsi Sándor győri vallástanár jó orvosságnak találja, ha munkát bízunk a dolgozni kész, buzgó egyháztagokra. „A magyar evangélikusság föld és néprajza“ címen Dr. Kovács Sándor profesz- szor tartott élcekkel bőven fűszerezett előadást. Ahol tömegben él a lutheránusság, ott gyarapodó népesedést mutat, szórványban levő híveink azonban elkallódnak. Scholtz Ödön ágfalvai esperes lelkész az augsburgi ünnepségek friss tapasztala- latairól számolt be. Ágosta városában, melyről nevünket vettük, ma csupán 35,000 evangélikus él 165,000 r. kath.-sal szemben. De a két felekezet viszonya példás. Minden évben közösen ünnepük meg az 1555-iki augsburgi béke évfordulóját s ebből a felekezeti megértés számára drága virágok nyílnak. (Folytatjuk.) Kérjétek az aratásnak Urát I Irta: Gerencsér Zsigmond. Az Úr Jézus munkálkodik, szorgalma- toskodik, mint a legnagyobb dologidőben : aratáskor szoktak az emberek; körüljárja a városokat és falvakat és mindenütt tanít, hirdeti Isten országának evangéliomát, gyógyít mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép között. Nemes szíve megtelik szeretettel, szánó, könyörülő szeretettel a sokaság iránt. Látja, mennyire szeretnék az igazságot elsajátítani és követni, de nincs, aki jó útra vezesse s azon megtartsa őket, nincs, aki állandóan jó példával szolgáljon nekik ; olyanok, mint a pásztor nélkül való juhok: szétszóródnak, lelkűket a gyötrelem emészti. Szeretne velük minél több jót tenni, szeretné őket minél inkább tanítani, Az élet. Fukar kalmár — hidd el nekem — az élet... Ingyen, bizony, soha semmit nem ád. Becsalogat unszolva sátorába, És ránktukmálja silány áruját. Bizalomért csalódást ad cserébe, Hamis bárcát arany pénzed helyett, Csalafinta, furfangos cselvetéssel Velünk minden gazságot elkövet. íme — üvegből volt a gyöngyfüzér, Mit vásárolni kisértetbe vitt, S kilopta orvul, gyáván a szívedből Az ifjúságod drága álmait. Szinehagyó a hűség, amit árul, Silány, kopott a portékája mind, Nagynéha egy örömfoszlányt ha ád, Vissza is veszi csakhamar megint. Kölcsönadja csupán a boldogságot, S az adós érte nagy árat fizet — Olthatlan vágyat, örök rettegést, A szívnek vérét s hulló könnyeket. Mikor pedig, kifosztva mindenedből, Esengve kérsz ezer sebedre írt, Csufondárosan ajtót tár előtted, S békességes lakást ajánl — a sírt. Farkas Mihályné. gyógyítani, vigasztalni, de tudja, hogy földi szemekkel látható alakban nem lehet mindig az emberek közt; azért választja maga mellé a tanítványokat, hogy ők isteni tudományát elsajátítsák, nemes példáját állandóan maguk előtt lássák, megismerhessék Őt mint Isten Fiát s a Benne való hittel, az Ő nyomdokán járva, másokat is hozzá vezessenek. E célból van szüksége még több hű munkásra, ezért mondja tanítványainak, hogy — amint ő bizonyára igen gyakran tette, — kérjék ők is az aratásnak Urát, küldjön munkásokat az ő aratásába. Elérkezett az aratás ideje. Folyik a munka nagy sietséggel, teljes odaadással. Isten országa szempontjából is itt az aratás ideje. Avagy talán ma nincs arra szükség ? Nincs sok beteg, aki gyógyulás után eped? Nincs sok erőtelen, gyenge, aki támaszra, segítségre szorul? Nincsenek szomorkodók, akiknek vigasztalás kellene? Nincs sok tudatlan, aki az igaz tudomány után sóvárog ? Nem érezzük a bűn súlyát s nem éhezünk és szomjúhozzunk az igazság, a szebb, jobb, boldogabb állapot, a tökéletesség után? Mindenütt elterjedt már evangéliom ? Az emberiségnek kétharmad része még bálványoknak hódol, imádja a teremtett dolgokat a Teremtő helyett, nem ismeri az egy igaz Istent, rabja az anyagnak. És a megkeresztelt egyharmad rész egészen a Krisztusé ? De hiszen mennyi itt is a hitetlenség és erkölcstelenség 1 Mennyi az irigykedés, civakodás, mennyi a haragtartás és gyűlölködés! Mindez azt mutatja, hogy igen sok a tennivaló önmagunkban s a keresztyén egyházon belül is. Az aratnivaló sok, de mily kevés az aratás fontosságának és sürgősségének tudatától áthatott, önzetlen munkás ! Pedig Krisztus minden tanítványának ott kellene lenni a munkások közt. Isten országa érdekében mindenegyes keresztyénnek teljes hűséggel kell végeznie azt a feladatot, amelyet az Úr reábizott. A lelkészek, tanítók, tanárok a szószékről és kathedráról, alkalomadtán máshol is hirdetik az Isten országába hívogató igét; a jó keresztyének, kiki a maga körében, végzik a mentő munkát: becsülettel, megbízhatósággal, józan, mértékletes, takarékos, szorgalmas élettel, keresztyénhez illő beszéddel, tiszta erkölccsel, ember szeretette], mindenek felett pedig istenfélő, hívő élettel szolgálják itthon a nagy ügyet. De mindez nem elég; hiszen az egész világ minden népéhez el kell vinni a Krisztusról szóló örömhírt. Hogy az evangéliom s vele az igazság, béke, szeretet országa mindenütt elterjedjen, kérjük az aratásnak Urát, a mindenható Istent : küldjön minél több hű munkást az ő aratásába 1 KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Finnországban az antibolsevista mozgalom az utóbbi hetekben egyre erősödött. Pár napja a vidéki finn parasztság Vihtori Kosola földbirtokos vezetése alatt mintegy 15.000 főnyi fegyveres sereggé tömörülve, bevonult Helsinkibe, az ország fővárosába, megbuktatta a Kallio- kormányt és kompromisszumot kötött az fij Svinhufvad-kormánnyal a bolsevizmus teljes letörésére. A finn parlament, amelynek 25 kommunista képviselő tagját a kormány letartóztatta, bizalmat szavazott Svinhufvud miniszterelnöknek. Köztudomású dolog, a finnek 800 ember kivételével mind ág. hitv. evang. keresztyének. Meg is látszik rajtuk Luther bátor lelke! A fejér-komáromi eyaűg. egyházmegye közgyűlése. A fejér-komáromi evang. egyházmegye Balogh István esperes és dr. Händel Béla egyházmegyei felügyelő elnökletével június hó 27-én tartotta Bokodon ez évi rendes közgyűlését. Napirend előtt a bokodi református gyülekezet nevében Barsy Sándor üdvözölte a közgyűlést, munkájára Isten áldását kérve. Űgyancsak napirend előtt Hoffmann Ernő pusztavámi lelkész deklarációt terjesztett elő az ágostai hitvallás 400-ik évfordulója alkalmából, Podhradszky János alesperes bejelentette, hogy az egyházmegyei elnökségre leadott szavazatok újra Balogh István esperest és dr. Händel Béla egyházmegyei felügyelőt állították az egyházmegye élére. Ézután az általános tisztújítás következett, amely nagyjában a régi tisztikart választotta meg közfelkiáltással. Mint újjak, a következők kerültek a tisztikar közé: Győry Vilmos világi jegyző, Dr. Farkas Béla egyhm. ügyész, Dr. Belcsák Sándor és Csengey Gyula egyhm. törvényszéki bírák, Kerber János és Pataki Ernő egyhm. törvényszéki jegyzők. A jogügyi bizottságba mint új tagok Draskóczy Lajos, Nedeczky Griebsch Viktor, Dr. Teutsch József, Öhlschläger István, Pataky Endre, Dr. Horváth Kornél és Selmeczy Miklós, az iskolaügyi bizottságba pedig Görög Ernő lelkész, Böngérffy Géza, Kerber János és Tollner Károly ke
