Harangszó, 1930
1930-07-13 / 28. szám
218 HARANQSZÓ. 1930. július 13 A Harangszó Nagytiszt Szerkesztőségének Szombathely. Arra kérem a Ha/angszó mélyen tisztelt Szerkesztőségét, hogy az apám nevére járó lapot, ha lehet, továbbra is megküldeni szíveskedjék. Most végeztem tanulmányaimat s Isten segítségével talán szeptemberben állást kaphatok. Első kötelességemnek fogom tekinteni a hátrálékok rendezését. Kérésem ismételve vagyok tisztelettel egy a Ha/angszó minden betűjét kedvelő olvadó. E. V. megállapítja a mi egyházunk alapelveit és megadja egyházunk számára azokat az aktuális szempontokat is, amelyek nélkül evang. egyházunk nem maradhat. Ezeket az aktuális szempontokat négy pontban állítom a konferencia szemei elé. Első jelentőségét az aktualitás szempontjából abban látom, hogy biztos vonásokkal megrajzolja az evangélikus ember vallásosságának a belső struktúráját. A második jelentőségét abban látom, hogy megállapítja az egyház tulajdonké- peni megmaradó egyházi programját. Ez a kettő az ágostai hitvallásnak befelé érvényesülő aktualitását képezi. A harmadik jelentőségét abban látom, hogy megállapítja az evangélikus egyháznak egyházközi álláspontját és más felekezetekkel szemben érvényesített szempontjait. A negyediket pedig abban, hogy megállapítja az államhoz való viszonyát ; azt, hogy az államtól követel és vár és amit az államnak felkínál. A harmadik és negyedik szempont kifelé való aktualitását mutatja. Bonni orvos meg akart operálni egy egyszerű polgárgyermeket, akinek a nyelvét rákbetegség támadta meg. De mielőtt megkezdte volna a műtétet, őszintén tudtára adta a betegnek, hogy az operáció után néma lesz: most szóljon, ha valamit mondani akar. Erre így szólt: Áldassék az Úr Jézus szent neve! Az Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula. 13 A szerencsétlen néger térdre rogyott s csókolgatta az atya kezét, ruháját, a hol csak érte. Szólni nem tudott, de rimán- kodó szemei elbeszélték szíve fájdalmát. Két társa, mikor ezt látta, kiosont. Még a tőreiket is ott hagyták a folyósón. A másik térdein vergődött s könyörgő szemét az atya arcára függeszti Szavát akarja hallani, mely megbocsát. Az atya a néger hóna alá nyúl, felveszi s homlokon csókolja. Csak annyit mond: Édes fiam nagyon fáj, a mit tettél, de megbocsátok. Menj békességgel és légy az én gyermekem. Ragyogó arccal távozott a néger. Rud- nai sirt, nem különbözött ő sem sokban e négertől. Elárulta az Urat, nem követte annak parancsait, pedig ismerte. De van az ő számára is kegyelem, van megbocsátás. Minden gondolatát erre a kegyelemre irányította. Előtte volt a példa, hogy nem üres szó a kegyelem, hanem élet, mely még ma is csodákat tesz a földön. Látta, hogy ez a kegyelem őt is meg tudja menteni. Ez a bizonyosság boldoggá tette. A mai este felejthetetlen élménye volt A szociális probléma az Ágostai Hitvallás megvilágításában. 2 Iria : Scherer József. Ahol a Szentlélek munkálkodik, ott az igazság és szeretet életvalósággá válik, minek folytán a szoc. probléma magától megoldódik. A Szentlélek mindenek előtt figyelmeztet arra, hogy az emberi életnek főproblémája nem a szoc. kérdés, hanem az, hogy az Ítélet napján hol fogunk állani: az örök üdvösségre; vagy az örök kárhozatra indulók között-e? (17. c.) Istennek megváltó kegyelme pedig minden emberre kiterjed, nemcsak a tőke uraira, hanem ép úgy, ha nem még inkább a nincstelen szegényekre. Az ítélet napján pedig nem azt fogják kérdezni: harcoltál-e a szociális Programm megvalósításán, részt- vettél-e a sztrájkban, tüntetésben, lázításban, forradalomban, hanem azt: mit hoztál magaddal a lelked- ben: elégedetlenséget, gyűlölködő bosszuvágyat-e, vagy pedig kegyelemmel, bűnbocsánattal és megíga- zítással megelégített lelki tartalmat? Az atya semmikép sem akarta már az éjjel útra engedni. Rudnai azonban nem maradhatott. Társa várja s nagyon aggódna, ha nem találna haza jönni. Úgy is volt. Rudnai még ébren találta társát, ki már arra is gondolt, hogy Rudnai a pénzzel megszökött. Ez a gyanúsítás kellemetlenül érintette Rudnait. Észre vette ezt a társ is és igazolni akarta magát. S elmeséli életének egy érdekes mozzanatát. Barátom ne vedd rossz néven, hogy gyanúba fogtalak s ilyen gondolataim támadtak. Egyrészt megkéstél, már a délutáni órákban kellett volna itt lenned, másrészt pénz dolgában gyanús előttem minden ember. Van rá okom. Én ilyen pénzdolognak vagyok az áldozata. Ha nem mutatkoztál volna együttlótünk alatt olyan hűségesnek nem engedlek egyedül erre az útra. Hallgasd meg az esetemet s tudom, megbocsátasz. Egy hat esztendővel ezelőtt elvesztettem sok pénzt, száz darab ezrest. A takarék megbízásából az árvaszéknak kellett volna vinnem. Az árváké volt a pénz. Tudtam határozottan, hogy kinek kellett megtalálnia a pénzt s még is én lettem a vesztes. Rudnait a hideg lelte. Az az illető — folytatja Sziklai, hisz Ily módon az Ágostai Hitvallás az egész szoc. problémát az igazságnak megfelelő helyre állítja és az álproblémát a főprobléma mögé helyezve a megoldást is a főprobléma megoldásában adja meg. Ami már most magának a szoc. problémának a megoldását illeti, nevezetesen a társadalmi és vagyoni ellentétek kiegyenlítését, erre nézve az Ágostai Hitvallás az isteni igazság és szeretet elvének egységét jelöli meg a megoldás alapjának. Áz Isten igazsága nem ismer társadalmi osztályt, Isten előtt nincsenek kiváltságos és elnyomott egyének. A kiváltságban Isten mindeneket kegyelmével ajándékoz meg és fiává fogadja nemcsak az uralkodóház, hanem a vályogvető gyermekét is egyenlő szeretettel (9. c.). Az istenországa polgárainak földi gyűjtőjébe, az egyházba a verejté- kes munka gyermekei ép úgy beletartoznak, nekik az evangélium ép úgy hirdettetik, a szentségek ép úgy szolgáltatnak ki, mint a tőke birtokosainak. A kegyelem zsámolyánál egymás mellett térdel munkaadó és munkás teljes egyenlőségő volt — kijátszotta a csendőröket s a folyóba ugrott. Én pörrel akartam megvenni az összeget az öngyilkos családján, mert vagyonos ember volt, de nem lehetett. Volt ugyan tanú, ki látta, hogy az illető az utón felvett valamit s az erdőbe ment vele, de a bíróság nem látta beiga- zoltnak azt, hogy a pénzt találta meg. A falu népe meg kedvezően nyilatkozott az illető jelleme felöl s kizárt dolognak tartották, hogy ilyenre vetemedjék. Mintha tőrt szúrtak volna Rudnai szívébe. Öngyilkosságát úgy magyarázták, hogy a meggyanusítás miatti szégyenében tette. Szóval a pört elvesztettem. A takarék rajtam követelte az összeget. Szegény ember voltam, fizetni nem tudtam s hogy elkerüljem a börtönt, megszöktem. Fiúmén keresztül Afrika nyugati partja mellett Jóremény- ség-ig mentem. így kerültem a sivatagba. A többit tudod. Egy vágyam van, megszerezni a pénzt s haza menni. Azért féltettem pénzemet, habár nem szolgáltattál rá okot. Ügye megbocsátasz ? Nevem Sziklai, most már megtudhatod ezt is. Megbocsátok Sziklai, megbocsátok barátom — szól gyorsan Rudnai — én meg Rolson vagyok. De mondd csak, mi lett az illetőnek családjával? (Folyt. kOv.)
