Harangszó, 1930
1930-07-06 / 27. szám
21ü HARANOSZÓ. 1930. július 6 tyájának őrseregét a világ-protestantizmusnak is jelentékeny tényezőjévé tett minket. A magyar küldöttséget kitüntető Szívességgel fogadta a rendezőség s az ünnepségek után a magyarok elzarándokoltak a Lech-folyóhoz és a tragikus emlékű 965-iki augs- burgi ütközetben elesett honfoglaló magyarok iránt megható módon fejezték ki kegyeletüket: nemzetiszínű szalaggal átkötött és a nemzeti trikolór színeiből összeállított hatalmas virágcsokrot eresztettek le a folyóba, Bruckner dékán pedig lelkes beszéddel utalt az ezer év előtti történelem eseményére s az ifjúság végül a Szózatot énekelte el. A siociális probléma az Ágostai Hitvallás megvilágításában. Az Ágostai Hitvallás kifejezetten nem szól a szociális prdblé- máról. Ha olyan ember venné a kezébe az Ágostai Hitvallást, aki csak szocialista és semmi más, minden valószínűség szerint csalódottan tenné ,le e könyvecskét azzal, hogy az Ágostai Hitvallás szerzői nem tartották érdemesnek e problémával foglalkozni, pedig a szociális probléma már akkor is megvolt, aminthogy megvan azóta, amióta az ember szociális, társas együttélésben tölti napjait. Annál inkább csodálkoznék emberünk ezen a mulasztáson, mivel a szociális Az Isten népei. Irta: dr. Schlltt Gyula. 12 Rudnai önkéntelenül körülnéz, keresi az elrejtett fegyveres embereket, kik meg fogják védeni az atyát. Az atya elmosolyogja magát. Édes fiam az én fegyverem a jó Isten, ha ő velem van, nem félek semmitől. Ha a Krisztus van a mi oldalunkon, nem érhet semmi bántódás. S ha megölnének, akkor is csak úgy járnék, mint a Megváltó. Az utolsó órában is azt mondta Péternek : Rejtsd hüvelyedbe szablyádat. Rejtsük el s kezünkben villogtassuk a szeretetet s a megbocsátást. Rudnai fegyverét önkéntelen mozdulattal a sarokba állítja. Ennek az embernek minden szava parancs, minden gondolata igazság. Rudnai alig néhány perce van együtt a hittérítővel s már is rabszolgájává lett felfogásának s tökéletes világnézetének. Nem szól már egy szót sem, a félelem elülant leikéből, mint a pára. Fegyver nélkül is oly erősnek érezte magát a hittérítő oldalán. Hallgatta melegen folyó szavait, melyek égbe emelnek, egészen a jó Isten lábai elé. Feltűnt Rudnalnak, hogy a hittérítő úgy beszél munkálkodásáról, mintha az néki gyönyörűség lenne. Pedig tudta, hogy a legnehezebb szolgálatnak munkája probléma épen az Ágostai Hitvallás keletkezését közvetlenül megelőző években és évtizedekben Európa több országában is nagyon eruptiv módon robbant ki. Gondoljunk csak honi földön a Dózsa-féle lázadásra, német földön a parasztlázadásra stb. Úgy ezek, mint a többi lázadások és társadalmi forrongások nem azért keletkeztek-e, mert az illető ország társadalmi rétegei között olyan visszás helyzet alakult ki, amelynek nyomasztó terhét a kárvallott rétegek tovább hordozni nem bírták, hanem kísérletet tettek arra, hogyan tudnák az ellentéteket leküzdeni, kiküszöbölni és így a saját életüket elviselhetőbbé tenni? Hogyan van az, hogy a magát evangéliominak nevező keresztyén- ség lényegét összefoglaló ezen hitvallás nem vesz tudomást mindezekről és nem reflektál mindezekre? Onnan, hogy az Ágostai Hitvallás más világnézeti talajból fakadt, mint a merő szocializmus. Az Ágostai Hitvallás nem osztja és evan- geliomi alapon nem oszthatja a szocializmusnak azt a felfogását, amely szerint a szociális problémát egyoldalúan a gazdasági élet problémájának minősíti. A kér. felfogás, míg egyik oldalon a legteljesebb mértékben osztja a szocializmusnak azt a véleményét, hogy a szociális problémának nagyon fontos oldala a gazdasági vonatkozás, mivel az ember nemcsak spirituális, hanem ez. Minden más emberi tevékenység, bármilyen legyen is az, emellett csak alárendelt. Csak az tudja, ki szemeivel látja. Egy rossz világ helyén egy újat, jót alkotni, az a munka! A jó Isten segítse őt haza, tudni fogja, hogy a misszióval szemben mi a kötelessége. Rudnai lelkében a hatást még fokozzák az atyának további szavai: S látod fiam, mindezt nem én, hanem az Isten cselekedte az ő evangéliuma által. Ez az Istennek hozzánk való kegyelme, melyet az ő szent fiában, az Űr Jézus Krisztusban nyilatkoztatott ki az embereknek. Édes fiam mindennek ez a végpontja. Minden tudásnak, minden emberi bölcse- ségnek, ami ezen felül van, az hiúság, önzés és bűn. Egész lelke ott ül Rudnai szemében s úgy figyeli az igét. Szívébe hasítottak s az atya szavaira csak annyit mond: Ámén I Meg is feledkeztek már a gyilkos szándékú támadásról, mikor kint valami neszt hallottak. Az atya kitárja az ajtókat s kimegy. Rudnai aki nagyon jó ismeri a helyzetnek veszélyes voltát, fegyvere utón akar kapni, de eszébe jut neki valami hirtelenül s visszaül helyére. Vár, mi lesz ? Békesség néktek gyermekeim — szólal meg kint az atya. Rudnain a hideg fut végig. Gyertek csak édes gyermekeim. Váregyszersmind materiális lény is, másrészt a leghatározottabban vallja, hogy a szociális probléma nemcsak gazdasági, hanem ennél több, mindenek előtt lelki probléma és ezen az oldalon van á kérdés súlypontja. Hogy ez az állítás mennyire fedi a való igazságot, arra nézve szomorú bizonyságot nyújtanak a szociális probléma megoldási kísérletei közül a megvalósított szocializmus, a megvalósított kommunizmus. A keresztyénség a szociális kérdésnek nem az anyagi, gazdasági oldalát, hanem a lelki, szellemi térre tartozó oldalát ragadja meg s a probléma megoldását nem kívülről, hanem belülről alapozza meg. Me- lanchthon híres tudományos jelmondata itt is érvényben marad: „ Retro ad fontes!“ A szociális probléma megoldása csak akkor lehet eredményes, ha az belülről, a telkekből indul ki, mint ahogy a vadkörtefára is hasztalan kötözök minden ágra pompás császár-körtét, az mindaddig vadkörtét fog teremni, míg a fának a belseje meg nem változik, meg nem nemesedik. Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor már aztán találunk szociális vonatkozást az Ágostai Hitvallásban, megtaláljuk benne a legtisztább szociális szellemet, aminthogy az evangeliomnak is szociális mun- ka-programmja nincs, de szociális szelleme kimeríthetetlenül mély és gazdag. Az Ágostai Hitvallásnak falak benneteket, a jó Isten megüzente nékem, hogy jöttök, tehát vártam. Gyertek csak. Azért vagyok itt, hogy szeresselek és szolgáljak néktek. Gyertek csak. Ezzel az egyiket karon fogja s a szobába jön vele. A többi jön utánuk, de tőreiket leejtik már kint, hallani koppa- násukat a folyosón. Csupán az, kit az atya vezet, fogja még a gyilkot, nem tudja, hová rejtse? S mint egy tetten ért gyerek a földre csúsztatja, mintha nem látná senki. Az atya a földön fekvő tőrre mutat s szeretetteljes feddéssel szól a bűnöshöz: Édes fiam te is olyannak ismersz, kihez gyilokkal kell bemenni ? Te jobban ismerhetnél engem, hisz mennyit bajlódtam veled, hogy ember legyen belőled ? Csak emlékezzél 1 Mit mond az Űr ? Te tudod : aki kardot használ, kard által vész el. Emlékezz vissza, mi volt a te néped mikor még te faragtad néki bálványait s nézd meg most, mikor az Úr evangéliumát hallgatja s az szerint él. Ismered Judás történetét is ki elárulta az Urat. Fáj édes fiam, nagyon fáj, hogy ennek útjára léptél, pedig tudod, hogy mi lesz ennek a vége. Lásd társaidtól nem veszem rossz néven tettüket, nem tudják, mit cselekesz- nek s azért megbocsátok nékik. Te pedig térj magadba s kérd a jó Istent, ne tudja be tenéked nagy bűnödet. (Folyt, kív .
