Harangszó, 1930

1930-06-15 / 24. szám

186 HARANQSZÓ. 1930. június 15. Rapos Viktor, mint az illetékes főesperes helyettesítője, a tiszavidéki egyházmegye, — Pályi Dénes lelkész, a három éve ala­kult komádi-i evang. egyház, — Balázs Géza csendőrszázados a római katholikus egyház és iskolaszék, — Bleuer Sándor izraelita hitközségi elnök az izraelita hit­község, — Papp Béni községi főjegyző Komádi község, — Balázs Géza csendőr­százados a csendőrség nevében üdvözölte a püspököt, ki válaszában a testvéri béke, a honpolgárt egyetértés, a vezetők iránti megbecsülés és bizalom ápolására buzdí­tott, mert — mint mondá — a magyar haza széttört oltáránál csak az igazi hon- polgári kötelességek kultuszában egyesült lelkek áldozata lehet kedves az Úr előtt. Az ünnepi ülés után látogatásokat tel­jesített a püspök. Majd déli egy órakor közebéd volt a tiszteletére. Az ebéden az egyházközség földmíves népe részéről 320- an vettek részt, akik ez alkalommal is a szeretet kitörő jeleivel ünnepelték őt és a társaságban jelenvolt egyházkerületi és egyházmegyei vezérfórfiakat. Délután az ifjúsági Lutherszövetség rendezett komoly evangéliumi szellemű tartalommal telített programmu ünnepélyt. A látogatás befejez­tével otthonába készülő püspököt a búcsú pillanataiban is a ragaszkodás feledhetetlen szép jeleivel özönlötte körül a hívek hálás serege s kocsikon, kerékpárokon és lovas­bandériummal egész a harmadik község határáig kisérték el. Az új gyülekezetnek a Luther szellemében Krisztushoz való ragaszkodásában ez az alkalmas időben jött. lélekemelő püspöki egyházlátogatás mindenesetre igen értékes tényezőnek bi­zonyult és fog bizonyulni bizonyára a jövő szempontjából is. * A pestmegyei felső egyházme­gyében megkezdett püspöki körút­ját D. Raffay Sándor püspök máj. 24 és 25-én folytatta és befejezte, amikor a fóti anyaegyházat és a mogyoródi leányegyházat látogatta meg. Kíséretében ugyanazok a hi­Az Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula. 9 Kinyílik az ajtó s megjelenik Antónia. A szégyenpir szökik Rudnai arcába. An­tónia nem mutat semmi megütközést, ha­nem hideg nyugalommal mondja: Megint elkésett, úgylátszik ön valóban ellensége az Istennek. Rolson ön művelt, okos ember, de nem tudja azt, hogy a legbecsületesebbnek látszó munka is isten- félelem nélkül kétes értékű. A vallástalan ember nem nyújt biztosítékot arra, hogy mindig tiszteséges maradjon, nincs célja, nincs erőskezü vezetője s így utjai min­dig bizonytalanok. Arra kérem Rolson ur, ezt ne feledje, hanem gondolkodjon felőle 1 Többször ez ügyben már nem kellemetlen­kedem. De ennyit kötelességem volt meg­mondani önnek, kit nagyrabecsülök. Ezzel elment. Kemény lecke volt, de Rudnai érezte, hogy megérdemelte. Ha- nauerrel elintézte dolgát s ment. Az isten- tiszteletnek hatása alól nem tudott sza­badulni. Ott vibrált benne a kérdés : miért imádkozik két ily független ember? Gaz­dagok, meg van nekik minden, ami széppé teszi az életet, tisztelik, szeretik őket, miért imádkoznak ezek? Megfoghatatlan. vatalos személyek voltak, mint előző útján. Már a rákospalotai átszálló állo­máson Kovácsi Kálmán lelkész üd­vözölte az érkező főpásztort pres­bitériumának élén, a fóti állomáson pedig Horváth János főszolgabiró és Erdélyi Zoltán községi főjegyző. Bandérium vezetése mellett hosszú kocsi sorból álló menetben vonult be a püspök és kísérete a fellobo­gózott községbe. Szeberényi Zoltán lelkész a templom ajtóban várta és fogadta. A teljesen megtöltött temp­lomban elmondott, szíveket meg­ragadó ima és áldás után a püspök az egyházi épületeket, a temetőt tekintette meg s mindenütt teljes megelégedését fejezte ki. A lelkészi hivatalnak átvizsgálása után, ahol ugyancsak mindent rendben talált, a parochián ebéd volt, ebéd után az iskolát látogatta meg, 4 órakor presbiteri ülést tartott. Örömmel állapította meg, hogy az alig 808 lelket számláló fóti gyülekezet igen nagy áldozattal igyekezett egyházát fenn­tartani, úgy hogy ezen egyházszeretetükkel példát adtak. A házasságok többségben tiszta párok, áttérés ritkán fordul elő s így inkább a bevándoroltak soraiban. Dicsérettel em­lékszik meg a püspök arról, hogy a házi istentiszteleteket a családok most is tartják. Presbiteri gyűlés után vallásos estély volt, amelyen Sárkány Béla főesperes hirdette az igét, Erhardt Józsefné a másodfelügyelő neje, Kerekes Pál ref. tanító szólót énekel­tek. Este vacsora után a ref. énekkar lam- pionos szerenádot adott a püspök tisztele­tére. Vasárnap reggel 1/slO órakor isten- tisztelet volt, melyen a gyülekezet apraja nagyja vett részt. Blatniczky főesperes oltári szolgálata után a helyi lelkész prédikált. Majd a püspök tartott beszédet és gyönyö­Oda ér a munkások kunyhói elé. Ezek is imádkoznak. Az egész család a földön he­ver s ütik, verik fejüket egy formátlan kődarab előtt. Valami állatias hangon morognak. Imádkoznak. Furcsán, de imád­koznak. Ez a földhöz ragadt rabszolga miért imádkozik ? Nincs semmije, amiért hálát kellene adnia s nem lehet reménye valamire, amiért könyörögne. Miért imád­kozik? Nem tudja megérteni. Az egyik néger nagy átkozódások kö­zött egy követ dob ki sátrából. Dühöng, csattogtatja fehér fogait, mint aki ölni akar. Mi baj? — kérdi Rudnai érdeklődve. Fetiske rossz, — volt a válasz — rá­esett a lábamra. Kidobtam. Ez jobb lesz, ez lesz a fetiske. S mutat egy másik darab követ. Rudnai elgondolkodott. Ez meg kidobta istenét, mert rossz volt. Eddig imádta a követ s most kidobta, számkivetette istenét. S Rudnai nem is mosolygott ezen, hanem komolyan kérdi a négertől: Mondd csak nekem te barátom, miért imádkozol te, ki mondja neked, hogy imádkozzál ? A néger a szívére mutat s csak annyit mond: ez. Rudnai komoly gondolatokba merül. rűen fejtette ki azon tételt: Maradjatok meg a szabadságban, melyre Krisztus hivott el minket. Az utána következő közgyűlésen dr. Szontágh Antal az esperesség nevében, dr. Szelényi Aladár felügyelő az egyház nevében, Erdélyi Zoltán községi főjegyző a község nevében, Székely Lajos az iparo- soh nevében, Vadady Albert a Jó szív egyesület nevében, Kovácsi Kálmán az egyházmegyei lelkészek nevében üdvözöl­ték a püspököt. Ezen meleghangú üdvöz­letekre a püspök szívhez szólóan válaszolt s köszönte meg az üdvözléseket. Követke­zett a közgyűlés tárgysorozata : Tárgyalás során a püspök az istentiszteleteket kiegé­szíttetni rendelte prédikáció utáni oltári szolgálattal. A mindennapi istentiszteleteket az iskolaév kezdetétől annak végéig tar­tandók. Dicsérettel emlékezik meg arról, bogy a gyermekágyas asszonyok az avatás­ban kivétel nélkül részt vesznek. Végül Blatnicky főesperes hálás köszönetét fejezi ki az egyház nevében' a püspök fáradha­tatlan munkájáért Közebéd után mogyoródi leányegyházat látogatta meg a püspök, ahol Harsányi László főszolgabiró, Ekhardt Jó­zsef felügyelő, Varga Géza, Szlatényi Ernő főjegyző, a református egyház helyettes lelkésze, Kurucz Mihály presbiter és Blat­niczky Pál főesperes köszöntötték a püspö­köt. Az iskolában kitűnő eredményt talált s nagy dicsérettel emlékezett meg Varga Géza levita tanító áldásos működéséről, aki a 147 tagból álló gyülekezetét hűséggel és odaadással gondozza; majd a hívekről, akik- nagy áldozatkészséggel tartják fenn egyházukat, a templomot és az iskolát. Örömmel veszi tudomásul, hogy e kis gyü­lekezetben a nőegylet is megvan szervezve. Meleg szavakkal buzdította végül a gyüle­kezetét, hogy mint eddig, úgy ezentúl is tartsanak ki hitükben és egyházuk szere- tetében. * Kiss István a dunáninneni ev. egyházker. püspöke, Sztranyavszky Sándor dr., nemrégen egyhangúlag megválasztott kerületi felügyelő és Mégis mélyebb gyökere lehet a vallásos érzésnek, mint ő 'gondolta. Ezt a négert bizony nem nevelte senkisem úgy, hogy imádkozzon. S ez mégis imádkozik. Miért? A szíve mondja, hogy imádkozzon. Nem lopta ide senki a vadak közé az Isten fo­galmát, nem tanította őket senki arra, hogy van Isten s mégis van nekik. Nem tudja, hogy milyen, de tudja, hogy van, nem látja, tehát csinál magának. A szíve mondja, hogy csináljon. Rudnai érezte, hogy ennek az egyszerű négernek van igaza, mikor szíve parancsát követi s imád­kozik, nem pedig neki, a művelt, az okos európainak. Ezek a gondolatok kitörölhe­tetlen barázdát vontak Rudnai belvilágá­ban. Rudnai nagy útra készült. Egy karavánt kísért a kalahári sivatagban fekvő óázisra, hogy gyapotot cseréljen. Vitt mindenféle európai cikket, különösen csecsebecséket. Ezekért kapta cserébe a benszülöttek gya­pottermését. A karaván vezetője tulajdon­képpen egy öreg néger volt. Ő ismerte az út veszélyeit és szükség esetén tudott vé­dekezni. Több napos útról vált szó. Rud­nai azonban nem unatkozott. Az öreg né­ger tartotta bő beszédjével. Mesélt a sivatag sajátságairól s érdekességeiről. A futóho­mokról, az utasok nagy ellenségéről, mely

Next

/
Thumbnails
Contents