Harangszó, 1930
1930-06-15 / 24. szám
186 HARANQSZÓ. 1930. június 15. Rapos Viktor, mint az illetékes főesperes helyettesítője, a tiszavidéki egyházmegye, — Pályi Dénes lelkész, a három éve alakult komádi-i evang. egyház, — Balázs Géza csendőrszázados a római katholikus egyház és iskolaszék, — Bleuer Sándor izraelita hitközségi elnök az izraelita hitközség, — Papp Béni községi főjegyző Komádi község, — Balázs Géza csendőrszázados a csendőrség nevében üdvözölte a püspököt, ki válaszában a testvéri béke, a honpolgárt egyetértés, a vezetők iránti megbecsülés és bizalom ápolására buzdított, mert — mint mondá — a magyar haza széttört oltáránál csak az igazi hon- polgári kötelességek kultuszában egyesült lelkek áldozata lehet kedves az Úr előtt. Az ünnepi ülés után látogatásokat teljesített a püspök. Majd déli egy órakor közebéd volt a tiszteletére. Az ebéden az egyházközség földmíves népe részéről 320- an vettek részt, akik ez alkalommal is a szeretet kitörő jeleivel ünnepelték őt és a társaságban jelenvolt egyházkerületi és egyházmegyei vezérfórfiakat. Délután az ifjúsági Lutherszövetség rendezett komoly evangéliumi szellemű tartalommal telített programmu ünnepélyt. A látogatás befejeztével otthonába készülő püspököt a búcsú pillanataiban is a ragaszkodás feledhetetlen szép jeleivel özönlötte körül a hívek hálás serege s kocsikon, kerékpárokon és lovasbandériummal egész a harmadik község határáig kisérték el. Az új gyülekezetnek a Luther szellemében Krisztushoz való ragaszkodásában ez az alkalmas időben jött. lélekemelő püspöki egyházlátogatás mindenesetre igen értékes tényezőnek bizonyult és fog bizonyulni bizonyára a jövő szempontjából is. * A pestmegyei felső egyházmegyében megkezdett püspöki körútját D. Raffay Sándor püspök máj. 24 és 25-én folytatta és befejezte, amikor a fóti anyaegyházat és a mogyoródi leányegyházat látogatta meg. Kíséretében ugyanazok a hiAz Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula. 9 Kinyílik az ajtó s megjelenik Antónia. A szégyenpir szökik Rudnai arcába. Antónia nem mutat semmi megütközést, hanem hideg nyugalommal mondja: Megint elkésett, úgylátszik ön valóban ellensége az Istennek. Rolson ön művelt, okos ember, de nem tudja azt, hogy a legbecsületesebbnek látszó munka is isten- félelem nélkül kétes értékű. A vallástalan ember nem nyújt biztosítékot arra, hogy mindig tiszteséges maradjon, nincs célja, nincs erőskezü vezetője s így utjai mindig bizonytalanok. Arra kérem Rolson ur, ezt ne feledje, hanem gondolkodjon felőle 1 Többször ez ügyben már nem kellemetlenkedem. De ennyit kötelességem volt megmondani önnek, kit nagyrabecsülök. Ezzel elment. Kemény lecke volt, de Rudnai érezte, hogy megérdemelte. Ha- nauerrel elintézte dolgát s ment. Az isten- tiszteletnek hatása alól nem tudott szabadulni. Ott vibrált benne a kérdés : miért imádkozik két ily független ember? Gazdagok, meg van nekik minden, ami széppé teszi az életet, tisztelik, szeretik őket, miért imádkoznak ezek? Megfoghatatlan. vatalos személyek voltak, mint előző útján. Már a rákospalotai átszálló állomáson Kovácsi Kálmán lelkész üdvözölte az érkező főpásztort presbitériumának élén, a fóti állomáson pedig Horváth János főszolgabiró és Erdélyi Zoltán községi főjegyző. Bandérium vezetése mellett hosszú kocsi sorból álló menetben vonult be a püspök és kísérete a fellobogózott községbe. Szeberényi Zoltán lelkész a templom ajtóban várta és fogadta. A teljesen megtöltött templomban elmondott, szíveket megragadó ima és áldás után a püspök az egyházi épületeket, a temetőt tekintette meg s mindenütt teljes megelégedését fejezte ki. A lelkészi hivatalnak átvizsgálása után, ahol ugyancsak mindent rendben talált, a parochián ebéd volt, ebéd után az iskolát látogatta meg, 4 órakor presbiteri ülést tartott. Örömmel állapította meg, hogy az alig 808 lelket számláló fóti gyülekezet igen nagy áldozattal igyekezett egyházát fenntartani, úgy hogy ezen egyházszeretetükkel példát adtak. A házasságok többségben tiszta párok, áttérés ritkán fordul elő s így inkább a bevándoroltak soraiban. Dicsérettel emlékszik meg a püspök arról, hogy a házi istentiszteleteket a családok most is tartják. Presbiteri gyűlés után vallásos estély volt, amelyen Sárkány Béla főesperes hirdette az igét, Erhardt Józsefné a másodfelügyelő neje, Kerekes Pál ref. tanító szólót énekeltek. Este vacsora után a ref. énekkar lam- pionos szerenádot adott a püspök tiszteletére. Vasárnap reggel 1/slO órakor isten- tisztelet volt, melyen a gyülekezet apraja nagyja vett részt. Blatniczky főesperes oltári szolgálata után a helyi lelkész prédikált. Majd a püspök tartott beszédet és gyönyöOda ér a munkások kunyhói elé. Ezek is imádkoznak. Az egész család a földön hever s ütik, verik fejüket egy formátlan kődarab előtt. Valami állatias hangon morognak. Imádkoznak. Furcsán, de imádkoznak. Ez a földhöz ragadt rabszolga miért imádkozik ? Nincs semmije, amiért hálát kellene adnia s nem lehet reménye valamire, amiért könyörögne. Miért imádkozik? Nem tudja megérteni. Az egyik néger nagy átkozódások között egy követ dob ki sátrából. Dühöng, csattogtatja fehér fogait, mint aki ölni akar. Mi baj? — kérdi Rudnai érdeklődve. Fetiske rossz, — volt a válasz — ráesett a lábamra. Kidobtam. Ez jobb lesz, ez lesz a fetiske. S mutat egy másik darab követ. Rudnai elgondolkodott. Ez meg kidobta istenét, mert rossz volt. Eddig imádta a követ s most kidobta, számkivetette istenét. S Rudnai nem is mosolygott ezen, hanem komolyan kérdi a négertől: Mondd csak nekem te barátom, miért imádkozol te, ki mondja neked, hogy imádkozzál ? A néger a szívére mutat s csak annyit mond: ez. Rudnai komoly gondolatokba merül. rűen fejtette ki azon tételt: Maradjatok meg a szabadságban, melyre Krisztus hivott el minket. Az utána következő közgyűlésen dr. Szontágh Antal az esperesség nevében, dr. Szelényi Aladár felügyelő az egyház nevében, Erdélyi Zoltán községi főjegyző a község nevében, Székely Lajos az iparo- soh nevében, Vadady Albert a Jó szív egyesület nevében, Kovácsi Kálmán az egyházmegyei lelkészek nevében üdvözölték a püspököt. Ezen meleghangú üdvözletekre a püspök szívhez szólóan válaszolt s köszönte meg az üdvözléseket. Következett a közgyűlés tárgysorozata : Tárgyalás során a püspök az istentiszteleteket kiegészíttetni rendelte prédikáció utáni oltári szolgálattal. A mindennapi istentiszteleteket az iskolaév kezdetétől annak végéig tartandók. Dicsérettel emlékezik meg arról, bogy a gyermekágyas asszonyok az avatásban kivétel nélkül részt vesznek. Végül Blatnicky főesperes hálás köszönetét fejezi ki az egyház nevében' a püspök fáradhatatlan munkájáért Közebéd után mogyoródi leányegyházat látogatta meg a püspök, ahol Harsányi László főszolgabiró, Ekhardt József felügyelő, Varga Géza, Szlatényi Ernő főjegyző, a református egyház helyettes lelkésze, Kurucz Mihály presbiter és Blatniczky Pál főesperes köszöntötték a püspököt. Az iskolában kitűnő eredményt talált s nagy dicsérettel emlékezett meg Varga Géza levita tanító áldásos működéséről, aki a 147 tagból álló gyülekezetét hűséggel és odaadással gondozza; majd a hívekről, akik- nagy áldozatkészséggel tartják fenn egyházukat, a templomot és az iskolát. Örömmel veszi tudomásul, hogy e kis gyülekezetben a nőegylet is megvan szervezve. Meleg szavakkal buzdította végül a gyülekezetét, hogy mint eddig, úgy ezentúl is tartsanak ki hitükben és egyházuk szere- tetében. * Kiss István a dunáninneni ev. egyházker. püspöke, Sztranyavszky Sándor dr., nemrégen egyhangúlag megválasztott kerületi felügyelő és Mégis mélyebb gyökere lehet a vallásos érzésnek, mint ő 'gondolta. Ezt a négert bizony nem nevelte senkisem úgy, hogy imádkozzon. S ez mégis imádkozik. Miért? A szíve mondja, hogy imádkozzon. Nem lopta ide senki a vadak közé az Isten fogalmát, nem tanította őket senki arra, hogy van Isten s mégis van nekik. Nem tudja, hogy milyen, de tudja, hogy van, nem látja, tehát csinál magának. A szíve mondja, hogy csináljon. Rudnai érezte, hogy ennek az egyszerű négernek van igaza, mikor szíve parancsát követi s imádkozik, nem pedig neki, a művelt, az okos európainak. Ezek a gondolatok kitörölhetetlen barázdát vontak Rudnai belvilágában. Rudnai nagy útra készült. Egy karavánt kísért a kalahári sivatagban fekvő óázisra, hogy gyapotot cseréljen. Vitt mindenféle európai cikket, különösen csecsebecséket. Ezekért kapta cserébe a benszülöttek gyapottermését. A karaván vezetője tulajdonképpen egy öreg néger volt. Ő ismerte az út veszélyeit és szükség esetén tudott védekezni. Több napos útról vált szó. Rudnai azonban nem unatkozott. Az öreg néger tartotta bő beszédjével. Mesélt a sivatag sajátságairól s érdekességeiről. A futóhomokról, az utasok nagy ellenségéről, mely
