Harangszó, 1930
1930-06-15 / 24. szám
1930. június 15 HARANQSZÓ. 187 nagybörzsönyi egyházfelügyelő, Mihalovics Samu nógrádi főesperes, Meskó Károly egyházmegyei főjző és Kirchner Rezső püspöki titkár kíséretében f. évi május hó 31-én és jún. 1-én meglátogatta a trianoni határmentén fekvő nagybörzsönyi egyházközséget. A szobi határállomáson Keve Károly szobi főszolgabíró és Dr. Karaffiát Jenő ország- gyűlési képviselővel az élén a képviselőtestület, határrendőrség, állomásfőnökség és folyamőrség fogadták a püspököt. A vámosmi- kolai járás határán Dr. Fodor Vilmos főszolgabíró és Rimély Dénes vármegyei tiszteletbeli főjegyző üdvözölték. Nagybörzsöny község határában lovasbandériutn és számos kocsi kíséretében vonult be a püspök a község szélén álló szent István korabeli kápolnáig, ahol a község lakossága nevében Lenkey Gyula községi jegyző és egy iskolás leányka köszöntötték a szép diadalkapu alatt. A paróchia előtt a presbitérium ólén Péter Henrik lelkész fogadta főpásztorát. Még az nap folytatta le a püspök a vizitálást. Megtekintette kíséretével a szép, gondozott temetőt, az egyház épületeit, a templomot, iskolákat s a késő esti órákig tartó presbyteri ülésen a vizitációs jegyzőkönyv olvasása kapcsán megtette főpásztori intézkedéseit. Június 1-én a zsúfolásig megtelt, szép rendben tartott templomban Péter Henrik lelkész János evangélioma 15. rész 1—11. versei alapján jól kidolgozott egyházi beszédet tartott. A püspök főpásztori szózatában megdicsérte a nagybörzsönyi evangélikusok példás áldozatkészségét, örömének adott kifejezést, hogy a különböző nagy tömegben felszáll a levegőbe s eltemeti a pihenő karavánt. Nehéz ellene védekezni, mert soha nem tudja az ember, hol ereszkedik váratlanul alá a homoktömeg. Átkeltek egy kis patakon, melynek kavicsos medrében itt-ott kis ércszemcsék csillogtak. A néger elmondta, hogy ez a patak egy gazdag hegyvidékről jön s aranyat hoz magával onnan. Rudnai meggyőződött róla, szinarany volt. Ez a felfedezés nem hagyott Rudnainak nyugtot. Megtudta a beszédes öregtől azt is, hogy a hegyeknek megközelítése nagyon veszélyes, emberevők lakják ott a vidéket. Sok évvel ezelőtt járt arra, de nem kívánkozik már oda s ha oly tömegben feküdne ott az arany, mint a sivatagban itt a homok. De Rudnai agyából már nem riaszthatta el semmi arany utáni vágyat. Ott meglehetne szerezni a pénzt, mivel otthon tisztázni tudná az ügyeit. Az óázison ép nagy ünnepség volt. Egy lobogó máglyát ugrált körül vad mozdulatokkal a fekete lakósság. Nagy kiáltásokkal hajlongtak a tűz előtt s meregették az ég felé fekete kezüket. Megtudták, hogy hálaadót tartanak a vadak a gyapotszüret után s míg az ünnepélynek nincs vége nem állanak szóba senkivel. Körülállták tehát az őrjöngő tömeget s vártak. Rudnai megfigyelte az istentiszteletnek mindegyes felekezetű lakosok szép békességben élnek és fájlalta, hogy Nagybörzsöny, amely egykor a nagy haza szíve közelében feküdt, ime a gyászos Trianon következményeként a megcsonkított magyar haza határán van. Intette, buzdította különösen az ifjúságot a magyar haza tántoríthatatlan szeretetére, a felnőtteket az összes erők tömörítésére, hogy mielőbb bekövetkezhessék a feltámadás ! A díszközgyűlésen jegyzőkönyv alakjában közöltette a főpásztor a vizitáció alkalmával tett intézkedéseiről a gyülekezetét. Az istentisztelet alkalmával, de a fogadtatásnál is, a Mercs Samu kántor által betanított férfi énekkar mutatta be, hogy ebben a németajkú evangélikus népben hazáját forrón szerető, vallásos szív dobog. Az istentisztelet a Hymnusz áhítatos el- éneklésével végződött. A parókián az evangélikus püspök előtt tisztelegtek a római katholikus egyházközség Lezsánszky József plébánossal az élén, a református egyház dr. Fodor Vilmos főszolgabíró és Kovács-Sebestyén József lelkész vezetésével, végül az izraelita hitközség. A közös ebédet barátságos hangulatban az iskolateremben fogyasztották el a pres- bytériummal együtt a hivatalosak és a vendégek. Ez alkalommal több szép toaszt hangzott el. A püspök a kormányzó úr őfőméltóságára mondotta az első magas- lendületü köszöntőt. A vizitáción megjelent előkelőségek közül megemlítjük dr. Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkárt, dr. Karaffiáth Jenő képviselőházi háznagyot, Pályi Pál nógrád- honti főispánt, Horváth Sándort, Balassagyarmat polgármesterét stb. Magvetés, aratás. Ne mondjuk az igehirdetést hiábavalónak, ha nem mutatkozik is mindjárt az eredmény. A vetést sem követi mindjárt az aratás, hanem először szél, vihar, eső, jégeső, mennydörgés és villámlás jön és csak azután az áldás. mozzanatát. Érdekelte az istenimádásnak e különös formája. A máglya mellett nagy gyorsasággal feláUítottak egy állványt Ez is hozzátartozott a szertartáshoz. Valaki egy fiatal leányt vezet fel az állványra s megmutatja a népnek. A tömeg szinte önkívületbe esik. Ordít, hogy Rudnai mellében megremeg a szív. Ez a valaki, a leány atyja volt. Egy durva lökéssel a máglya lángjai közé taszítja a szerencsétlen teremtést. Szegény fájdalmában feljajdul, a lángok húsába marnak s ég tetőtől talpig, mint egy nagy élő fáklya. Égő testével menekülni akar, de mindannyiszor az őrült tömeg visszadobja. Végül összerogy. Rudnaira rettentő hatással volt a jelenet. Ezek is imádkoznak. Micsoda érzelem lehet az, mely rá bír egy atyát arra, hogy megölje leányát. Undorító s mégis valami nagy. Szegények nem tudják, mit csele- kesznek. Egy nagy kényszernek hatása alatt teszik. Keresik az Istent s a keresés útján még csak itt tartanak. Szegények nem tehetnek róla. Érzik, hogy szolgálniok kell az Istent s ők így találják helyesnek. Az atya feláldozza leányát. Ez nem mesterségesen fejlesztett érzés. Ilyenre senkit nem lehet tanítani. A vallás érzelme más. A szív parancsára s ha őrült formában is, de előtör. Rudnaiban ez a gondolat mindinkább gyökeret ver. (Folyt, kor-? Felhívás a hittestvérekhez! Felhívjuk hittestvéreink szíves figyelmét a takácsi evangélikus hittesl- vérek nagy nyomorúságára, amelynek megpróbáltatását roskadozva hordozzák. Az a nagy tűzvész, amely végig- pusztitotta a virágzó veszprémmegyei falut, a legtöbb kárt evangélikus testvéreinknek okozta. 91 evangélikus család maradt hajléktalanul. A tűz olyan gyorsan szaladt végig a falun, hogy semmit nem tudtak megmenteni. Jószág, ruházat, élelem, pénz, minden benne égett a nagy pusztulásban. Mindenükből kifosztottan, ruha, ■ élelem, gazdasági eszközök és fedél nélkül az üszkös romokon siratják elpusztult reménységeiket. Nem maradhatnak ölbe tett kezekkel és tétlenül azok, akik az örök evangéliumból tanulták meg a szeretet nagy elkötelezését. Aki csak teheti, segítenie kell. Nem az a fontos, hogy mennyit adunk, hanem az, hogy jó szívvel és gyorsan segítsünk! Különösképpen pénzbeli adományra van szükség, munkaeszközöket, ruházatot, énekeskönyveket és bibliákat kell vennünk, hogy a mi testvéreink újra tudjanak dolgozni és vigasztalást találni. Adományokat a pápai evang. gyülekezet lelkészi hivatala fogad el és azokat a Harangszó útján is hálás szívvel nyugtázni fogja. „ Tegyetek jól mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünk cselédeivel!“ Apróságok az életből és a történetből. Közli: Kiss Samu. Egy elvetemült fiatalembert rablógyilkosság miatt halálra Ítéltek. Anyja a kivégzés előtti napon meglátogatta a börtönben, hogy búcsút vegyen tőle. De fia durván rári- vallt: „Maga az oka, hogy akasztófára jutok; az Isten előtt be is fogom érte vádolni.“ „Miért?“ — kérdi megdöbbenve az anya. „Mert mikor a szomszéd földjéről répát loptam és haza vittem, — felelt a fiú, — maga csak nevetett rajta és „ügyesfickónak“ nevezett; ahelyett hogy megbüntetett volna érte. így léptem ón a romlás útjára.“ * Csodaszép virágot látott álmában a lovag. Attól fogva nem volt nyugta: azt a kék virágot mindenáron meg akarta szerezni. Elindult a keresésére; éveken át vándorolt
