Harangszó, 1930
1930-05-18 / 20. szám
1930 május 18 HARANOSZO. Apróságok az életből és a történetből. Közli: Kiss Samu. Ben Ezra zsidó Írástudóról beszélik, hogy annyira járatos volt az Ótestamentomban, hogyha az első lapon keresztülszurtak egy tűt, megmondta: melyik lapon melyik betűt szúrta az át. Mindez azonban csak gépies, léleknélküli tudás volt megfelelő érzület és cselekedet nélkül. Azérlis mondja Jézus: „Ha a ti igazságtok nem több az Írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a meny- nyeknek országába.“ (Máté 5, 20.) A keresztyén világban is akadtak olyanok, akik abban keresték a hiú és kétes dicsőséget, hogy összeszámolták : hány vers, hány szó, hány betű, hány „és“ kötőszócska, hány vessző, és pont stb. van a Bibliában; hogy hol van az Óteslamentom közepe, hol az Új- testamentomé, s hol az együttes teljes Bibliáé. Egy alkalommal Her- berger Walér mély kedélyű poseni prédikátor jelenlétében esett egy ilyen unotkozó „tudós“ számításairól a szó. Mire Herberger csak annyit mondott: „Az illető is okosabb és hasznosabb dolgot cselekedett volna, ha míg a Bibliát centiméterrel mérte és rajta számtani gyakorlatokat végzett, addig inkább fát vágott, vagy ásott, kapált volna.“ * Ugyancsak Herberger Walérról jegyezték fel, hogy nősülésekor a lakodalmi előkészületek alkalmával csendben fohászkodó aggodalom. A munka hiába való s a várakozásban remegő szívek imádkoznak. Rettentő percek dübörögnek el Rudnai felett. A végítélet kérlelhetetlen ökle döngeti odúját, úgy zuhog a vizeknek kemény ütése rejtekhelyének falára. Háttal egy sarokba húzódik ijedten s kapaszkodik, mint aki lázálrnában rémeket lát. Nehéz órák. Ami rossz érzés csak ínegkörnyé- kezheti az embert, az vasmarkával mind Rudnai szívébe nyúl s darabokra szedi széjjel egész lelkierejét. Széjjelesett erkölcsi mivolta ott fekszik szerte dobva szemei előtt a legkisebb részletéig. Kgy láthatatlan kézírás betűi rajzolódnak eléje: Mene Fékéi Ufarsin. Borzalom futja át bensejét. Meg vannak számlálva bűneid! Iszonyú szúrást érez szívén. Családja széjjelosztatott. Ő a tengerfenéken, felesége gyermekével földönfutó, kiűzték házából s anyja lent a sírba*. Könnyűnek találtatik. S mindennek ő az oka. De miért ? Nem volt-e ő jó ember mindig? Mindenkin segített s mindenki szerette. De most látta és vallotta be magának legelőször, hogy csak azért, mert meg akarta mutatni, hogy neki nincs szüksége Istenre, ő anélkül is jó tud lenni. Nála a jócselekedet lázongás volt Isten édesanyjának ama kérdésére, hogy kiket szándékozik meghívni a meny- nyekzőjére, azt felelte: „írd édesanyám, vendégeim élére legelsőnek is Jézust.“ * Egy mohamedán legenda szerint: Mikor Nőé elültette a venyigét, a sátán egy páva vérével kente be; mikor a fürtök megjelentek rajta, a sátán egy oroszlán vérével locsolta le s mikor a szőllő megérett, egy disznó vérével öntözte meg. Ennélfogva a szőllő mindörökre magán viseli e három állat vérét s a hatásában megmutatkozik az ő jellemük. Aki az első pohárt felhajtja, annak a vére megpezsdül, elevenebbé lesz, az arca kiszínesedik ; hasonlatos a pávához. Majd a bor gőze elhomályosítja az agyát, nemsokára már ura sem magának; dühöng, ordít, mint az oroszlán. Végül az ittasság a tetőfokra hág, a részeg már mozdolni sem tud, lebukik a földre, a sárba és ott fetreng, mint a disznó. Tiltakozó nagygyűlés a szovjet vallásűfdözése ellen. A magyar Kálvin-szövetség kezdeményezésére a társadalmi egyesületek szövetsége hétfőn nagygyűlést tartott a régi képviselőházban, hogy tiltakozzék a szovjet vallás- és egyházüldöző rémtettei ellen. A nagygyűlésen Szontagh Tamás, a TESz elnöke, D. Kapi Béla ev. püspök, Wolff Károly országgyűlési képviselő, Ravasz László dr. püspök és Kontra Aladár országgyűlési képviselő mondott beszédet. ellen. Mily különös, csak egy szócska választja el a rossztól a jót. Igaz, ez a szó : Isten. A hajó hirtelenül *lökést kap, nekivágódik a partnak s áll. Rudnai homlokát viz veri ki. Egy fekete kezet lát belenyúlni lelkivilágába, mely végigtörli az önteltség emlékképeit. A jó tettek hamis betűi eltűnnek onnan, nincs emlékezetében már semmi, az egész egy nagy üres, kétségbeejtő feketeség; bűn... és bűn. Összeroskad s élettelenül végigterül odúja szemetjén. A hajót szerencsésen ki tudták vezetni a partra s ha sérülten is, de megmenekült utasaival. A hajó valószínűleg léket kapott, ezt keresik. Róbert tudta, hogy ilyenkor átkutatnak minden zeg-zugot s lerohan elrejtett pajtásához. Ijedten felkapja, kelte- geti s igyekszik talpra állítani. Sikerül. Beszélni nem tud, még mindig nincs eszméletén. Kivezeti a partra. A nagy zűrzavarban, az éj Betétjében nem látja senki. A parttól jó távol, egy pálmaerdő szóién lefekteti s visszasiet a hajóra. Nagy kő esett le Róbert szívéről, hogy ily könnyen megszabadult a kellemetlenné lett baráttól. A vihar elült, rendbehozták hamarosan a hajót s tovább hajóztak dél felé. (Folyt. kOr.) 155 Protestáns egyházakról szóló törvény Jugoszláviában^ Teljes vallásszabadságot és államsegélyt biztosít az egyhazaknak az új törvény. A jugoszláv király: „Törvény a Jugoszláv királyság evangeli- kus-kereszlény egyházairól és re- formált-keresztény egyházairól“ című törvényt adott ki. A törvényt főbb kivonataiban leközöljük a következőkben: Az ág. hitv. evangélikusok (lutheránusok) két külön, egymástól független egyházat alkotnak, egy szlovákot és egy németet. Külön egyházat alkotnak a református felekezet hívei (kálvinisták). A szlovák és német egyházak egymás közt megalakíthatják az evangelikus- keresztény egyházak jugoszláviai szövetségét, az együttes egyházi érdekek előmozdítására. A protestáns egyházak teljes vallásszabadságot élveznek, összes vallási, vallásoktatási, jótékonysági, kulturális és vagyoni ügyeiket az állam ellénőrzése mellett önállóan intézik. A protestáns egyházak, valamint önkormányzati testületek jogi személy számba mennek. Vagyonuk kizárólag egyházi célokat szolgál és semmiféle cím alatt sem vehető el tőlük, kivéve a kisajátítás eseteit. Az egyházak vagyoni kezelése fölött az állami főszámvevőszók ellenőrzést gyakorolhat az igazságügyminiszter, vagy az egyházi hatóságok felszólítására. Az egyházak jövedelmei: vagyonuk jövedelme, egyházi illetékek és járulékok, ajándék és alapítványok jövedelme, a politikai községek esetleges hozzájárulásai, állandó államsegély és egyházi pótadók. (Az állandó államsegélyt az igazságügyminiszter külön rendelettel fogja elrendelni a pénzügyminiszterrel egyetértőén és a legfőbb egyh. hatóságok meghallgatásával s az összeg is ezek utján fizettetik ki az egyes egyházközségeknek, a hívők számarányához képest.) A protestáns hívők, nemre való tekintet nélkül, viselni kötelesek illetékes egyházi autonom intézményeik és testületeik terheit. Az egyházi pótadót az állami egyenes adó után az egyházi alkotmányban erre felhatalmazott autonom egyházi testületek vetik ki. Ezen pótadó kivetését a pénzügy
