Harangszó, 1930
1930-04-27 / 17. szám
130 HARANQSZÖ. 1930. április 27 És ilyen hazug látszat sok más öröm és mosoly is, amely az élet arcán van. Öröm nem terem e földön. Igazi öröm, a „szívöröm“ máshol terem. Annál, aki azt mondta: „azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak jegyezve a mennyben!“ (Lukács ev. 10. r. 20. v.). Ez az igazi öröm forrása: az üdvtudat. Érzése, tudása annak, hogy a Krisztus Urunk érdeméért nekünk, egyébként elkárhozott halálfiaknak örök életünk van az Istenben, érzése, tudása annak, hogy mienk az üdv, a menny örökre, érzése annak, hogy az Isten végtelen irgalma folyton szeret minket, — ez az üdvtudat. Ebből ered, ebből árad minden életöröm. Olyan öröm, amelyen nem fog a gond, nem fog a bánat, nem fog a betegség, a gyász, a halál. Öröm marad mindig, mert forrása, tartalma végtelen és örök. Földi eredetű legszebb örömeink nem ilyenek. Múló jellegűek. Rajtuk a halál árnyéka. A legszebb családi boldogság felett is ott lebeg a halál réme, az elválás biztos tudata, a boldogságot sugárzó bölcső felett a mosolygó édesanya szívét a féltés marcangolja, sok egyéb örömünk megölője pedig a megszokás unalma. De akinek a lelkében tiszta napként ragyog az üdvtudat, akinek a lelke belekapcsolódott örökre az Égbe, akinek a lelke az Istennel él közösségben, annak a lelkére harmatként száll alá a legkülönbözőbb, kimondhatatlan tiszta életöröm, aAz Isten népei. Irta: dr. Scfclitt Gyula 2 Es . . . hogy nem járok templomba ! ? Több jóval szolgálok én' a világnak két kezemmel, mint szolgálhatnék az imádkozással. Ha van mennyország a jók számára, én ott leszek. Ez az én vallásom ! Nem vallás ez, hanem önteltség Béla. S mennyire fáj ez nékem ! Te azt hiszed, hogy én vagyok a legboldogabb feleség, mert van jó férjem, kit mindenki szeret, kit mindenki tisztel és becsül s én mégis — most megmondom neked — nagyon boldogtalan vagyok. Ágnes! — kiált fel Rudnai. Igen. Nem panaszkodtam ugyan még senkinek, de én boldogtalan vagyok, mert az én jó férjemnek nincs Istene. Ha csak ezért vagy boldogtalan, ez nem fáj nekem. Asszony vagy s nem gondolkodhatsz másként, mint asszony. Ez megbocsátható. De ha életedben többet láttál és tanultál volna, akkor más fogalmaid volnának Istenről. Ti Isten segítségével akartok jók lenni, én jó vagyok a nélkül. Nincs szükségem gyámolításra. Ez az, ami fáj, — igyekzik Ágnes Rudnai lelkére beszólni — ezer veszély fenyemely szépséges fényével megnemesíti, bearanyozza a földi hervadó örömvirágokat is, mint felkelő nap az ég felhőit. A mi vallásunk az életöröm vallása. Nem a világkerülésé, nem az önsanyargatásé, nem a búbánaté, hanem az égi örömé. Örömhír, vagyis „eü-angélion“ az alapja a mi „evangélikus“ vallásunknak. Mi „örömhírt“ hirdetők vagyunk, az „örök öröm“ fiai. Ezért mosolyognak oly otthonias, bensőséges, meleg fénnyel a mi evangélikus templomaink belül, ezért oly tiszta, oly derült a mi életfelfogásunk és szellemünk. Örömhírt hirdető szenthelyek a mi templomaink, örömhírt hirdetünk mi is, örömhír az egész vallásunk. Ezért természetes, hogy a mi evangélikus vallásunk az igazi, a tiszta életöröm boldogító vallása. Mi érezzük és tudjuk azt, amit Krisztus Urunk idézett szavában mond s amit oly hatalmas, magával ragadó erővel hirdet a mi evangélikus Himnuszunk: „mienk a menny örökre!“ Szomorú evangélikus, meghason- lott evangélikus, öngyilkos evangélikus : önmagában való ellentmondás, fából vaskarika. Kevesen vagyunk, igaz, de mérhetetlen erőfölénnyel rendelkezünk másokkal szemben abban a tényben, hogy a mi nevünk Krisztus Urunk szavai szerint fel van jegyezve a mennyben, az örök élet könyvében. Ennél nagyobb örömre nincs szükségünk, mert ennél nagyobb, ennél tartósabb geti annak lelkét, kinek nincs Istene. Maga a jóság nem biztosít senkit a bűn ellen. Egyedül az, hogy Isten igéjének kenyerével tápláljuk lelkünket. S te ezt nem teszed. Azért aggódom. Az önmagára támaszkodó lélek előtt ott van a szakadék s nincs hang, mely visszahívná, nincs kéz, mely visszarántaná. Ezért féltlek. Egy csepp méreg ez, mely megkeserítené a boldogság tengerét is. Rudnait nem nagyon hatották meg felesége szavai. Nem vette komolyan s tréfás hangon akarta elütni az egészet: Jó van Ágnes, csak oktasd ki uradat, de mondd meg legalább, milyen veszély fenyegethet engem ? Hadd tudjak védekezni ! Béla ne csufolódj! ha tudnád, mily közel áll az elbizakodott ember az eleséshez, akkor magadba szállnál s könyörögnél a jó Isten irgalmáért. A mily jó vagy, oly gyenge. Úgy játszanak veled a szenvedélyek, mint a szellő a nádszállal. Egy hirtelen vágy úrrá lesz lelkivilágod felett s átgázol természetes jóérzéseiden. Vakká tesz s magával ragadhat a bűn végzetes utjain. Tapasztalhattad már. Miért? Mert nincs Istened. Az ő segítsége nélkül pedig a bűnnek szomorú ajtaja mindig nyitva előttünk. Ezért félek s intelek. öröm nem volt, nincs és nem lesz e földön sohasem! Ebben az örömben van a mi szebb, diadalmas jövőnk biztosítéka is, az Erő. OLVASSUK A BIBLIÁT! Az Ágostai Hitvallás a Bibliában. XX. cikk : A jó cselekedetekről. Ápr. 28. Nem ezek által igazulunk meg! Efez. 2, 8—9. Hitvallásunk álláspontja n iádig nyílt és határozott. Itt ismét látjuk. Elveti a jócselekedetek érdemszerző voltának a hangsúlyozását, ami a katholikusok- nál annyira otthonos, hogy t. i. cselekedetek által lehet érdemet szerezni Isten előtt (búcsujárás, szerzetesi élet slb). Cselekedeteinkből nem kovácsolhatunk érdemet, általuk nem nyerhetjük el Isten kegyelmét, nem igazulhatunk meg. Más, egészen más az, ami Isten előtt igazzá tesz s biztosítja az üdvösséget. Míg ezt nem hisszük, téves utón járunk. Ápr. 29. Mert az igazságot kárhoztatjuk. Róm, 3. 20—27. Lukács 17, 10. Az igazság pedig az, hogy mi bűnösök vagyunk, akik naponként vétkezünk Isten ellen, elkövetett vétkeinket növeljük kötelességünk elmulasztásával s bűnt bűnre halmozunk. Azt se tudjuk tenni, amit kellene ; naponként rábukkanunk gyengeségeinkre. Tudunk-e hát mindent tenni, minden kötelességünket tudjuk-e teljesíteni? Bizony nem 1 S ha mindent meg is tudnánk tenni, akkor is csak azt tettük, amit kell. Hol itt az érdem ? Ápr. 30. Krisztus váltságmunkáját vetjük meg. I. Tim. 2, 5—6. Aki cselekedetei által keres megigezulást, az annak adja bizonyságét, hogy saját emberi erejével „keres utat Istenhez“, tehát hiábavalónak Ítéli Jézus váltságmunkáját: szent, bűnte- len életét, tanítását, ártailan, kínos szenvedését és borzasztó halálát. Annak életéből kiesett a kereszt s elveszett ennek jelentősége. Keresztyénségünk középpontjában pedig ennek kell lenni: Krisztus keresztjének. Rudnai maga elé néz és hallgat. Karon fogja Ágnest s szótlanul, megindulnak a ház felé. Az asszony azért nem szól, mert örül, hogy urát egy lépéssel közelebb hozta a megtéréshez, Rudnai meg azért hallgat, mert nem akarja már bántani feleségét. Az út mentén árnyas park susog. Öreg fáival a lakóház fölé hajol, takarja, védi mint lomb a madárfészket, rejtegeti a külvilág szeme elöl a családi élet szentélyét, mint a hajadon szíve első szerelmének álmait. Kedves hely, meghitt és csendes. Nyugtatólag hat a felcsigázott kedélyekre is. Talán azért siet úgy ide, Ágnes és Béla. Mari néni, Rudnai anyja kitárt karokkal tipeg eléjük. Mily büszke ő fiára s mennyire szereti menyét. Ő nagyon boldog, mert boldogoknak véli gyermekeit. A történtekről nem szólnak neki semmit. Nem akarják zavarni álmában az anyai szeretetet, mely fehérnek látja a fekete bánatot is. Ágnes egy könyvet vesz elő és olvas. Rudnai a zongorához ül s egy csendes melódiával szövi tovább nagy tervét. Nehéz reggel volt Ágnes számára a vasárnap reggele. Könyörgő szemével figyeli urát, mit határozott, mit fog csinálni ? Szólni nem mert, de minden szempillanI 1 f I !
