Harangszó, 1930

1930-04-27 / 17. szám

1930. április 27. HARANQSZO. 131 Máj. 1. Az Írást magyarázzuk félre. Csel. 10. 43. Az írás világosan megmondja, hogy bűnbocsánatot egyedül Jézus által nyerünk, megigazulást egyedül Jézus sze­rez, tehát nem a cselekedeteink tesznek igazakká. Az írás pedig Isten beszéde. Tehát ha cselekedeteinknek bűnbocsánatot, kegyelmet eszközlő erőt tulajdonítunk. Isten beszédét hazudtoljuk meg. Isten beszéde pedig szent és igaz 1 Tőle eltérnünk, emberi tanítással elhomályosítanunk nem szabad I Máj. 2. Lelkiismeretünk nyugtalanít. Róm. 5, 1. Az ember sokféleképpen igyek­szik lelkiismeretét megnyugtatni, ez azon­ban sohasem sikerül addig, míg békessége nincs az Istennel. Lelkiismeretünk nyugal­mát az Istennel való békesség adja meg. Az Istennel való békességet pedig csele­kedeteink képzelt érdeme nem biztosítja. Gondolj Lutherre 1 Ó igyekezett ily módon megnyugtatni lelkiismeretét — hiába volt. A gyötrődések mélységeiben vergődött, míg el nem jutott egy szilárd hitbeli meggyő­ződésre, aminek benned is élni kell I Máj. 3. Egyedül hit által I Hab. 2, 4. Róm. 1,17; 3, 28. Isten bűnbocsátó ke­gyelmét úgy nyerjük el, ha hiszünk Jézus­ban s hisszük azt, hogy ő érettünk halt meg a kereszten, támadt fel a halálból s lett Közbenjárónk Istennél, Aki az ő érde­méért minden bűneinket megbocsátja, gyer­mekeivé fogad, lelki békességet, üdvösséget ad. Ez a hit egyrészt megóv a rettegéstől, másrészt erőt ad a bűn elleni küzdelemre, mert Jézushoz, életünk Urához kapcsol. Máj. 4. A sócselekedetek a hitnek gyü­mölcsei. Jakab 2, 17—18. Róm. 3, 31. Ha elvetjük is azt a tant, hogy a jócselekede­tekkel érdemet szerzünk Istennél, ezzel nem mondjuk azt, hogy nem kell jót tenni. A jó tett a hit gyümölcse. Ahol van hit, ott ez a hit megtermi, mint fa a gyümöl­csöt, a jó tettet. Ott nem kell külön meg­parancsolni — mint Luther mondja — ennek a hitnek, hogy ezt, vagy azt tegye, hanem mielőtt megparancsolnék már meg is cselekedte azt. Ezért hangsúlyozza hit­vallásunk annyira a hitnek jelentőségét s nekünk ezért kell vigyáznunk a hitünkre, hogy az élő kriszlushit legyen. Uyen-e a te hited ? Mert csak akkor vagy evangéli­kus ha ilyen hited van 1 Lukács István. tása rimánkodott: jó uram maradj ma itthon s jöjj velem Isten házába. Szegény­nek úgy vert a szíve, mikor megkondultak a harangok. Mi lesz most? Még mindig remélt. Hisz oly hivogatólag szóltak azok a harangok. Rudnai azonban másként dön­tött. Megmaradt elhatározása mellett. El­megy Dalaihoz s megveszi a földet. Ked­vesen szól feleségéhez: Ágnes én megyek. Nem hagy nekem nyugtot az a föld. Ha lehet megveszem. Az asszony összetett kezekkel könyörög: Béla maradj, ne menj! baj lesz a dolog­ból, én érzem. Nézd ami szép otthonunkat, nem elég ez a boldogsághoz ? A meglevő­höz a jő Isten áldását kérjük s tudom nem lesz hiányunk semmiben. ügy van kis feleségem ; én megszerzem a földieket, te meg Isten áldását kéred reá. így van ez rendjén. Eleget teszünk minden irányban. Te menj a templomba ha szükségét érzed s én meg földet me­gyek venni. Ezzel ott hagyta Ágnest s a szomszéd falu felé vette útját, Dalaihoz. Ágnes a templomba sietett. Nem érezte még eny- nyire soha, hogy mennyire van szüksége az embernek Isten igéjére. (Folytatjuk.) Gondolatok. — Vannak pillanatok az ember életében, — amikor azt hisszük már, hogy minden pillér ledül lelkünk temp­lomában s maga alá temeti egész jövőnket és minden boldogságunkat. ... Ilyenkor a sátán haladt el mel­lettünk. — De vannak életünknek olyan pilanatai is, amikor oltárok épülnek a szentek-szentjében! ... Ilyenkor a jó Isten közelében jártunk! * Csak az lehet megelégedett és iga­zán boldog e Földön, aki az élettől semmit sem vár; — aki tudja már, hogy mindaz, amit az élet ad: aján­dék J * Önzetlenség a legszebb emberi tu­lajdonság, — és a szeretet mindig önzetlen. * A szeretet nem ismer távolságot! — A szeretet az Eget köti össze a Földdel. * Az emberi lélek mélységes, mint a tenger s felszínén visszatűkiöződik az Ég­He Szép dolog az, ha valaki gondol­kozni tud! — Akaiatlanul is köze­lebb jut Istenhez. * A legtávolabbi múlt is közelebb áll hozzánk emberekhez, mint a legkö­zelebbi jövő! * Sokszor kérdik ki volt az Ember fia ? Ember volt! — aki tudta, hogy a bűn és a bűnös nem egy fogalom. Isten volt! — aki a bűnt korbá­csolta és a bűnösnek megbocsátott. ifj. Krug Lajos. Irodalmi est a Győri Ey. Ifjúsági Egyesület rendezésében. A Győri Evang. Ifjúsági Egyesület prog- rammjába vette, hogy időnként irodalmi estéket rendez, hogy azokon bemutassa tagjainak s az egyesület működése iránt érdeklődő közönségnek azon dicső szellemi nagyokat, akik kiváló művelői voltak iro­dalmunknak. Eddigelé vagy nyolc írói nagy­ság emlékének hódolt, értékes tanulmá­nyokban idézvén fel azoknak szellemét. Sorozatos előadásainak egyikét e hó 6-án, vasárnap délután 6 órakor tartotta meg a Kálvin-kullurházban nagyszámú közönség előtt. Vélsz Aladár dr. elnök hangulatos meg­nyitója után Kuszák István, a győri közön­ség előtt előnyösen ismert szavalóművész lépett a pódiumra s „Ady Endre bibliája" címen tartott különös érdeklődéssel várt előadást. Kuszák Istvánt eddigelé mint jeles szavaló-előadót ismerte a közönség ; érthető tehát, hogy most fokozott várako­zást támasztott Adyról szóló előadáséval szemben. Nem volt számára könnyű fel­adat Ady lelki konstrukciójának analizá­lása, de elismerés jár neki azért, hogy be­ható tanulmányozás alapján az istentkereső Adynak olyan irodalmi értékű portréját adta. amellyel a hányatott életű költő-zseni szomorú sorsa iránt nemcsak meleg rokon- szenvet ébresztett, hanem a költő lelki vi­lágába is bepillantást engedett. Előadása nagyon alkalmas volt arra, hogy az Adyval szemben többek által táplált balvéleményt helyes vágányra terelje. A halhatatlanná lett költő lelki küzdel­mének illusztrálására néhány költeményét is bemutatta Adynak, amelyeket meghatott lélekkel hallgatott meg a közönség. Az egész előadást lélekzetvisszafojtva élvezte mindenki, de különösen azok, akik Ady szellemalakja köré mér régebben glóriát fontak. Előadó vállalkozását lelkes tapsok jutalmazták. Kuszák István előadása után Szijj Jolán Ady-verseket szavalt. A „Föl föl dobott kő", „Imádság háború után" és „Az Úr érke­zése“ címűeket adta elő meleg érzéssel, a költemények szellemének megfelelő hang­hordozással. A második előadó l’só Pál volt, aki „Találkozás a Balaton partján" címen egy naplótöredéket olvasott föl. Munkájának mindjárt a bevezetése is frappánsan hatolt. Azzal kezdte, hogy felolvasott egy lexikon szöveget, amely a Balaton geográfiai meg­határozását adja. Mosolyogva jelentette ki azonban a szellemességéről ismert előadó, hogy t. Hallgatóság, nem ám ez az igazi Balaton; az igazi Balaton egészen más. Azért ő nem is geográfiai meghatározással köztudatban szereplő Balatonról akar be­szélni, hanem arról a bűbájosán szép viz- tükörről, melynek kerete, mosolygása, ha­ragja, fodrozása, színjátéka lenyűgözi az ember lelkét. Nos, beszélt is róla színesen, kedvesen teljes egy óráig, igaz írói rutinnal festvén meg találkozását a bűbájos tó partján egy széplelkű leánnyal, aki ideául állít minden idők férjhezmenésre megérett leányának. Hangulatos előadásához meg­felelő miliőt is készített, a terem világítá­sának halkitásával jelképezvén a balatoni esték mámorba ringató csendességét. A csupa bájos, meleg hangulatú napló- töredéket oly finoman és naiv művészettel írta meg a szerzője, hogy az bármely ma­gasabb igényű publikum tetszését is meg­nyerné. A nyelvezet, a szavak játékos kedve külön színt adott a kis írásmflnek, amelyet mosolytól derűs arccal hallgattak meg mindvégig a jelenvoltak. A hallgatóság nagyon hálás is volt, mert szűnni nem akaró tapsokkal köszönte meg a rutinos szerző által nyújtott szellemi élvezetet. Végül Puxbaum Eta Soós Gyula költő­nek, a Balaton rajongó szerelmesének „Az én kívánságom" és „Álmodik a szép Ba­laton" címet viselő költeményeit szavalta el bájosan, szin én élénk tetszést váltva ki a fölajzott lelkekből. (b—e) Adakozzunk a Harangszó terjesztésére.

Next

/
Thumbnails
Contents