Harangszó, 1930
1930-04-20 / 16. szám
122 HARANQSZÓ. 1930. április 20. Levél. Tisztelt Kiadóhivatal! Tisztelettel megküldöm 7 előfizető előfizetését 1930 IV-VI-ig. Egyben tiszteletteljesen kérem, amennyiben lehetne alapot vagy fedezetet találni valami úton-módon, minél több ingyenpéldányt küldeni. A három fegyenc előfizető is eltávozik a negyed végével s a rabok rettentően kínoznak a vHa- rangszóért*. Ügy várják, mint egy ünnepi ebédet. Kérésemet ismételve maradtam teljes tisztelettel Sopron-Kőhid, 1930 IV. 9. Kiss Ferenc ev. lelkész. tanítványokká tegyenek minden népet. A tanítványoknak ez a tapasztalata, hogy ők együtt élnek Jézussal, nemcsak az eszmék továbbélését jelenti. Az bizonyos, hogy a mult a történelem szénrétege, amely magába szívott minden napsugarat s eltemetett, hogy majd mint a szén fekete gyémántja kerüljön elő s belekerüljön az emberek leikébe, mint a szén a duruzsoló kályhába, vagy a száguldó mozdonyba s erőt, indítást adjon késő nemzedékek számára. Az is bizonyos azonban, hogy Jézus nemcsak úgy élt a tanítványok számára husvét után, mint a múltnak egy elkötelező darabja vagy a jelen számára indítás, hanem a Jézus velük való együttélése valódi, személyes együttélés volt. Enélkül lehetett volna gyönyörű prédikációkat mondani, sok fáradsággal gyülekezeteket szervezni, de szenvedéseket s vértanuságot vállalni... nem. Hiszed-e, vallód-e, tudod e, hogy Jézus veled van? Tudatában vagy-e annak, hogy az ember sohasem lehet egyedül, mert ha csak magam vagyok a szobában, akkor is ketten vagyunk: én és Jézus. Valóságnak érzed-e a jelenlétét a kisértések mámorosító óráiban is? Ne mondd: nem hiszem, mert nincs tapasztalatom róla. Sokkal több dolog van a világon, mit mi nem látunk, mint amit látunk. Ma már tudnia kell minden embernek f\z Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula. A kis falun kívül egy gyönyörű darab föld fekszik, Rudnai Béla birtoka. Kétszáz hold egy tagban. Nem nagy a birtok, de elég ahoz, hogy egy megelégedett család megtalálhassa rajt boldogságát. Csupa életet lehel dús növényzetével minden tábla. Olyan ez a tag, mint az égből aláhullott angyalarc, hogy örökös mosolyával gyönyörködtesse a felette elmerengő embert. Büszke is rá Rudnai uram. Most is ott jár-kel ifjú feleségével, a szépséges Ágnessel a már sárguló buzavetések között Gazdag áldás Ígérkezik és örömről suttognak egymás között. A mesgyén megállnak s nézik a szomszéd földjét. Szép darab ez is — mondja Ágnes. Szintén kétszáz hold. Egy tagban. — Válaszol Rudnai. Szép — mondja csak úgy magában az asszony. Mintha ide kívánkozna a mienkhez, nem gondolod Ágnes? Eladó — volt rá a gyorsan odavetett válasz. Szemük hirtelen egymásra fordul s kémlelik kölcsönösen gondolataikat. Mint azt, hogy milyen titokzatos hullámok vannak jelen a levegőben. Ki tudja, mi megy ebben a percben is rajtunk keresztül. Talán harangzúgást visznek rajtunk keresztül a rádióhullámok, vagy egy húsvéti igehirdetést, de lehet, hogy egy megátkozott ajak vörös propagandájának szavai lebegnek körülöttünk. Lehet, hogy egy jazz- band harsogja az élet ritmusát, de lehet, hogy egy süllyedő hajó segítségkiáltásai vannak itten mostan. Állítsd csak fel a lelkiismereted antennáját s kapcsold be a lelked készülékét, megtapasztalod, hogy Jézus velünk van! Nem is elméleti kifogásai vannak a legtöbb esetben ennek a húsvéti diadalmas hitnek. Azok csak ürügyek. Az igazi ok az, hogy kellemetlen sok embernek ez a gondolat: Velünk az Úr! összerezzensz-e a húsvéti üzenetere : Velünk az Úr! Oh borzalom ! Vagy boldogan zengi szíved s ajkad a megváltott lelkek himnuszát: Velünk az Úr! Hallelujah! a villám fut rajtuk valami végig s nagy tervek kergetik egymást a nyugalmából felkorbácsolt lelkűkben. Négyszáz hold egy tagban! Majd megőrjíti e gondolat Rudnait. Ágnes — suttogja lihegve — ez a föld a mienk lesz! Hogyan ? Megvesszük! Az asszony egyszerre magához tér. A férje szemében lobogó tűz megfélemlítette. Mérlegeli a helyzetet, vagyoni képességeiket s visszanyeri lelke nyugalmát. Csilla- pítőlag szól az urához: Nem bírjuk Béla. Nincs hozzá tőkénk s terheket a mai viszonyok között nem bir a föld. Talán később. A helyzet is változhat, mi is gyarapodunk, akkor lehet róla beszélni, de most... most lehetetlen! Nem lehetetlen. Olcsón jutunk hozzá. Nagyon eladó. Megvesszük! Dolgozunk, majd csak kifizetjük. Ágnes tudta, most hiába próbálja urát lebeszélni szándékáról, csak daccá növelné ellenkezésével meggondolatlan elhatározását. Egyet alszik rá s rájön maga is, hogy terve kivihetetlen. így szokott ez nála lenni. Ismerte természetét. Látszólag enged s helyesli ura szándékát. Próbáld meg, ha úgy gondolod. Nem bánom. A gyermek a Yilág legnagyobb felelőssége. Kapi Béla beszéde a Protestáns Árvaegylet hangversenyén. A Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter vezetése alatt álló Protestáns Országos Árvaegylet a múlt szombaton este a Zeneművészeti Főiskola nagytermében jól sikerült hangversenyt rendezett a Protestáns Országos Árvaház javára. Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök mondott megnyitó beszédet. „A gyermek a világ legnagyobb öröme, legégetőbb fájdalma és leggazdagabb Ígérete, — mondotta Kapi püspök — jön, mint az Isten misszionáriusa s csodálatos Ígéretek sugároznak róla. önálló világ és mégis érte, vele és miatta mások is megítéltetnek. Olyan, mint az égből földre szállott isteni üzenet. A gyermek a világ legnagyobb felelőssége. Társadalmi reformerek elméleteket eszelnek ki a gyermek megmentésére. Krisztus lehajol hozMeglesz kis feleségem, meglesz. Holnap átmegyek s megbeszélem a szomszéddal az ügyet Holnap vasárnap lesz, ráérek. Mintha fájó ütés érte volna Ágnes vallásos szívét urának e szavaira s egyszerre könyörgésre fogja a dolgot. Ne holnap menj Béla, ráérsz hétfőn is. Igaz embernek vasárnap templomban a helye. Hétfőn nem érek rá, az ügyet pedig minél előbb el kell intéznem. Nem akarok elesni a földtől. Holnap megyek. Csak úgy pattognak Rudnai szavai. Az asszony könyörgő szemekkel néz urára: Tedd meg a kedvemért s maradj holnap itthon. Nem lesz munkádon istenáldás, ha a vasái napot használod fel céljaid elérésére. Nem menj Béla ! Ez bűn. Rudnai felkacag. De szíveden viseled drága kis feleségem az én lelkem üdvösségét! Feleséged vagyok s e tekintetben féltlek. Van rá okom. Oly gonosz vagyok én? — kérdi öntelt mosolygással Rudnai — Kérdezd a falut! van e egy is, ki rosszat mondhatna reám ? Jót teszek mindenkivel. Mondj egyvalakit is, ki ne tartozna nekem hálával, mindenki szeret! Ez igaz. (Folyt. k3v.)
