Harangszó, 1930
1930-04-20 / 16. szám
1930. április 20. HARANQSZÖ. 123 zájuk és megcsókolja őket. A szeretet génusza ma is itt van közöttük. Ne maradjunk süketek az égi szózattal szemben.“ A püspök beszéde után megkezdődött a tulajdonképpeni hangverseny. Az árvaház gyermekkara Mendöl Ernő vezetésével énekelt, Szath- máry Margit, Leheti Ferenc, gróf Hugonnai Kálmán és báró Mans- berg Arvéd Volkmann G moll vonósnégyesét adták elő, Palló Imre, az Operaház tagja és Auer Kató áriákkal és dalokkal, Dömötör Ilona verseivel, Varin Irma és Hegyi Emánuel zeneakadémiai tanár két- zongorás szerzeményeikkel szerepeltek, az énekszámok zongorakíséretét Mikus-Csák István látta el. „Én vagyok az út, az igazság és az élet...“ F ölkelt a nap... és csudálatos fényesség ömlött el az égen és a földön. .. magasan az égen, a kék, tiszta égen apró, kis piszkos felhők úsztak. . mint az örök igazságon a kis, piszkos akarások. És ez a nap Jézus napja volt: az erős, az örök, a felejthetetlen, az égi.. . és a felhők voltak az emberek, akik el szerették volna homályosí- tani a napot . . .. .és elindult a menet... hosz- szu, fáradságos utakon föl a Gol- gotháig, amelyet neveztek vala a Koponyák hegyének .. a nagy fájdalmak, a nagy szenvedések vérbefagyott útja volt... Beteg emberek üvöltése közt. . Jézus, a názárethi; aki cipelte vala az emberiség örök keresztjét, mig eljut a fájdalmakon, a szenvedéseken át .. az áhitat, az áldott szeretet országába .. ... és elindult a menet, a Koponyák hegyére... a fájdalom utján a megváltás felé... és ment, ment a szomorú menet... A nép üvöltött .. És állt a három kereszt a délutáni nap fényességében... a két szélső, a két latoré és a középső Jézusé, akit neveztek Krisztusnak is . . .. .és felzengett a tömeg üvöltő kardala és szájukon a kacaj bőgött, szitok káromkodás olvadtegydurva, brutális ordítássá... Az ember keresztre feszítette az Igazságot! * Harmad napra föltámadott... és felszállt a mennybe... feltámadott, ezt hirdeti most szerte a világon a harangok nyelve: érces, igaz bugással. .. feltámadott az igazság, a keresztrefeszített Igazság .. * Lehajtom lázadó fejem megbékélve ... Keresztre feszítették Magyarországot is, megcsonkították az örök kételkedők, irigykedők...; de feltámadunk, mert él még a teremtő erő, mert minden feltámad, ami igaz és örök .. A szeretet országa, az igazi, az egyetlen jézusi elgondolása, a kék ég mosolygása, a szó tiszta színe..., a száj szelídsége az Én megbecsülése. ., a kereszt tövéből felfakadt szeretet.. . elmerült azon a napon, amikor felfeszítették Krisztust, a durva kezekkel ácsolt keresztfára... de a szívünkben, a lelkűnkben él a hit, mert föltámadott, mert eljön még a mi föltámadásunk is, amikor leomlanak a trianoni határok és diadalmas öröm és hála szál fel ajkunkról, mert hittünk és hiszünk és hinni fogunk, mert irva vagyon : „Én vagyok az út, igazság és az élet. . . “ Pálmai Lenke. A Kormányzó úr Ofőméltósága legfelsőbb elismerésével tüntetett ki egy magyar asszonyt, a leánynevelés gazdaglelkű munkását, az ifjúság melegszívű, önfeláldozó barátját. Kolozsvárról jött. Erdély földjéről űzték el a bitorlók. Még sírt lelkében a megalázás minden kínja, a hontalanság keserű szenvedése, amikor bekopogtatott a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége ajtaján, hogy felajánlja munkáját, lázadó, keserű magyarságát segíteni akaró készségét. Azóta sokszor láttam úgy, mint legelőször, sokszor láttam fájdalomtól vonagló ajakát, hazáját örökké sirató könnyes szemét. A szövetség sok-sok munkájából a legnehezebbet választotta: A Horthy Miklós kollégium ifjúságának lett gondviselő anyja. Ezt a munkát egész lélekkel végezte. Nem ismert fáradtságot, hóban, esőben járta a messze útat, hogy fiain segítsen, hogy enyhülést hozó adományokat gyűjtsön. Száz és száz élet köszönheti az ő jóságának, hogy nem torpant meg a fele úton, de célhoz érhetett. A legkisebb adománynak is hű sáfára volt. Segítő keze mindenüvé elért, ahol legkiáltóbb volt a nyomor. A hálátlanságot megbocsátotta megértő lelke, az akadályokat leküzdötte áldozatos kitartása. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége hálás szeretettel és megbecsüléssel kisérte a nehéz úton. Most elbúcsúzott a Horthy Kollégiumtól és eredményekben gazdag, önfeláldozó munkáját a legfelsőbb elismerés koszoruzza. De árvák a sorompók Erdély felé, még ápolnunk kell a feltámadás örök vágyát és hitét, még szüksége van a nemzetnek áldozathozó asszonyaira. A Kollégium elbúcsúzhatott Pálmai Lenkétől, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége azonban új munkára hívja felszabadult erejét. Ágoston Gézáné. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Szenzációs tudományos eset színhelye a jaegendorfi kórház. Ennek a kórháznak a szemészeti osztályán váratlanul látó lett egy 44 éves ember. aki vakon született. Ez az ember zenész es mindkét szemén szürke hályog volt, amikor a világra jött. 44 éves koráig vakon kereste a kenyerét, most azután valami kisebb szembaj miatt elment a kórházba s ott megoperálták. Az operáció óta tökéletesen lát, de egyelőre ez nem érinti valami kellemesen. A legérdekesebb pszichológiai megfigyeléseket végzik most rajta az orvosok. A 44 éves ember most egész nap csodálkozik. Eddig fogalma sem volt a színekről és a dolgok formáját is természetesen csak plasztikai utón ismét te. Az első nap, ahogy látott, bevezették egy szobába, ahol a terített asztalon tányér és evőeszközök voltak. A hirtelen látóvá vált ember nem értette ezeket a különös szerszámokat s nem tudta, hogy kell velük bánni. Végül azután úgy segített magán, hogy becsukta a szemét. Attól a pillanattól kezdve, hogy megint nem látott, teljesen biztos, határozott mozdulatokkal leült az asztalhoz és szépen, szabályosan megebédelt a késsel és a villával. Most majd fokozatosan akarják hozzászoktatni ahhoz, hogy nyitott szemmel is lásson.