Harangszó, 1930
1930-04-20 / 16. szám
XXI. évfoiyaw. 1930, április 20. 16. szám. Alapítóin KAPI BÉLA 1 (10-boo. Laptulajdonol: DonántfiU Lnt&er-SxflTBUíOii Orazágos Lnther-8i0r*l- itg hlrauloa lapja. Kéziratok, »lóflietéil dijak éa reklamációk a HARANG.SZÓ aserkeaató kladóhlratalának Szombathelyre (Vaarm.) küldendők. . Klóüaatiat elfogad Bünden «rang, Iáikén éa tanító. ■eoJelBDlk mindéi minő. HARANGSZÚ Föltetszett gyönyörű napunk, Melyen méltán vigadhatunk. foerkeea ló-kiad Okiratai SZOMBATHELY Vas vármegye. Plókkladóhlratal: .Luther-Táraaaág* kflnyr karaakedéaa Budapaat, Vffl., SzentUrályl-u. kl/a. I „HARANHSZO“ alOSzeléal ára negyadérra 1 P 28 I. Félérre IP 40I. Ceoporto« küldéaaal llP/.-oa kadraamény. aMerikába agéaa érre I dollár ; az utódállamokba negyadérra 1 P M (11 Elvétetett a kő ... János ev. 20,1. „A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, oda méné Mária Magdaléna a sírhoz és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.“ H usvét reggelére Arimathiai József kertjében nyitott sírt találnak a kegyes asszonyok... Abból az üres nyitott sírból szárnyra kel a mi nagy reménységünk, hogy egykor minden sír megnyittatik s felpattan a koporsók zárja !... De ugyanekkor megbizonyosodunk arról is, hogy egykor minden kő el- hengeríttetik! Akik a Jézus Krisztusban hisznek, azoknak tudniok kell, hogy a bűn sziklája nem örökké nehezedik lelkünkre... elhengerít- tetik a bocsánat erejével; a világ, amely most aggodalommal szórja tele életünket . . egykor legyőzetik; a gondokat, amelyeknek nyomasztó súlya ránkszakadt, felveszi egykor maga az Úr... azután minden mást, ami most aggaszt és gyötör... elfordít az Isten... elhengeríti a követ előbb, hpgy sem mi gondolnék. .. Él az Úr!. . . higyjünk hát őbenne... Vagy talán nem erre int minket a húsvéti, örök evan- géliom, amikor megemlékezik a kegyes szívű asszonyokról, akiknek a lelke tele volt aggodalommal, kétséggel, könnyel és szomorúsággal, de akik álmélkodva látták, hogy elvétetett a kő a sírról. . “ elvétetett a lelkűnkről is, akit sirattak ... él... örökké! .. Él a te számodra is, meg az én számomra is! Gondunk, törődésünk, szükségünk és nyomorúságunk tengerén ma is végigmegy, mint egykor a Genezáreth taván, és szól a biztatás beszédével: „íme én tive- letek vagyok mindennapon..." És ha te ezt egészen hiszed, akkor könnyűi sorsod terhe rajtad — s imádságra nyílik ajkad, . . Nem azt jelenti ez, hogy egyszerre megszűnik minden nyomorúságunk, és eltűnik, mint a pára, minden mi bajunk, de igen is jelenti azt, hogy a keserűség fulánkja, mérges fu- lánkja összetörik és nem árthat minékünk! Nem lész többé egyedül, fájdalmadat, forró könnyeidet, keserű bánatodat nem őrződ magad kínzó árvaságban, hanem feltárhatod vérző szívedet a te hűséges Urad előtt... és meglátod, csodákM ikor az első keresztyének közül két ember husvét után találkozott, így köszöntötte egymást: Feltámadott az Úr! És a felelet ez volt: Bizonnyal feltámadott! A húsvéti „Harangszó“ is ezt csengi most felétek: Feltámadott az Úr! Tudod-e, mered-e azt felelni rá: Bizonnyal feltámadott! ? A diadalmas húsvéti bizonyosságnak azonban nem ez az egyetlen kifejezési formája. Van hely a bibliában, ahol így fogalmazza meg az ember: Jézus él! Es van hely, ahol így írja le: Velünk van Jézus! A három különböző kifejezés, három különböző érzést fejez ki. Az első a történelmi tényt szögezi le, a második a történelmi ténynek általános következményét, a harmadik a személyes következményét, a husvét gyakorlati jelentőségét. Az elsőnek csak az emlékezetben, a másodiknak csak az elméletben, a harmadiknak azonban valósággal van husvétja. A tanítványok számára az volt a húsvéti tapasztalat igazi kifejezése: Az Úr él és itt van közötcsodája, a fájdalmak köve elvétetik. . . „Ki fordítja el a követ Az én terhelt szívemről ? Ki adhat nekem jó kedvet, Ki tesz betegségemről ? Találok-e oltalmat, Nyerhetek-e irgalmat ? Oh ki vesz ki e kétségből, E nyomasztó nagy ínségből? Törődött szív meg ne csüggedj, Mert Jézus feltámadott; Csak Jézusnak higyj és engedj, Úgy üdvödet várhatod : Mert téged halálával Megmentett váltságával És boldogít érdemével, Megsegítő kegyelmével.“ Amen. * tünk! Jézus nem akkor volt közel hozzánk, amikor itt élt testben a földön, hanem akkor jött hozzánk a legközelebb, amikor kilépett e világból. Mig itt járt, ő is helyhez s időhöz volt kötve, egyszerre csak egy helyen lehetett, de amióta kilépett az idő és a tér korlátáiból, játszi könnyűséggel jelenik meg ott és akkor, amikor és ahol jelenlétére szükség van. A tanítványoknak ez a tapasztalata, hogy ők együtt élnek Jézussal, nem a képzelet játéka volt. Vannak emberek, akiknek a képzelete oly megjelenítő erővel bír, hogy a szó szoros értelmében együtt élnek elhunyt kedvesükkel. Körülveszik magukat az elhunyt emlékeivel. De aki így él, annak az élete tele van valami fájdalmas melanchóliával. Az apostolok élete pedig tele van ragyogó örömmel. Velünk az Úr! Ezenkívül az emlékeinek és emlékeiben élő ember elveszíti az érzékét a jelen világgal szemben, elzárkózik előle. A tanítványokat pedig a Jézussal való együttélés kiküldi a világba, hogy Velünk az Úr! Hallelujah! Irta: Turóczy Zoltán.
