Harangszó, 1930
1930-04-13 / 15. szám
XXi. évfaiyaa. 1930, április 13. IS. Mást Alapította K A Pl Bß LA 1910-bML Laptulajdonol: OaDántfiU Lntber-SsOTatstg. ti Omigoi Lother-SiÖTit' lé* hlfttaln lapja. Kéilrato», elófiutéll dijat 6» reklamációk a HARANGSZO uerkeaald kladóhlTatalának Szombathelyre (Vasvm.) küldendők, j ■lOfixetiat alíoaad minden erana. lukén éa tanii«. ■Bgjeioalk mlsdei nilmi. Virág fakadjon az utón, Melyen hozzám jön Jézusom. ÍMrkMitAaklBélAlllvaUl SZOMBATHELY Vm varmegye. nókkladóhlratal i .Luthor-Táraaaág' kSnye keraakediaa Budapail, vm., SzentUrályl-u. fi/a. 1 „HAB1N88Z0“ ilOüietéal ára nesyadérre i P 28 f. Félém IP 40 I. CáopoHot küldéaael i. kedraamény. hioOttt qén érre l dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P ti IU A szerencsétlen... Máté ev. 27, 5. „Judás pedig eldobván az ezüstpénzeket a templomban, eltávozék; és elmen vén felakasztá magát.“ A ki előtt a reménységnek csak egy parányi csillaga is világít... s ez a reménység azt súgja néki, hogy egyszer eljut majd a nyomorúság völgyéből az örökkévalóság békés nyugodalmába... az ilyen embert sohasem lehet nyomorultnak, szerencsétlennek nevezni. De akinek ellobogott a szívéből az erőt adó reménység utolsó lángocskája is, aki már a kegyelemben sem tud reménykedni, aki csak a lelkiismeret mardosását érzi, aki önmagáról suttogja a szomorú jósszavakat: Engem már úgysem lehet megmenteni !.. . az ilyen ember igazán szerencsétlen!.. . „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is az ő lelkeben pedig kárt vall!“ Legyen hát gondod a telkedre . . és különösen legyen gondod arra, aki egyedül tudja a te lelkedet megtartani : legyen gondod a megfeszített Jézus Krisztusra I Őt keressed mindenekelőtt... hozzá szálljon a sóhajod... őt hívja minden imádságod 1 Míg ő velünk van, menjünk bár a Jób szenvedéseinek göröngyös utján, mégsem nevezhetjük magunkat szerencsétleneknek, mert akivel ő jár, az még mindig tud reménykedni s tudja mondani: „Tudom, hogy az én Megváltóm él!“... Míg ő velünk van, ránk szakadhat az a fájdalom, amit a tékozló fiú atyja érezhetett. .. mégsem állunk a szerencsétlen kétségbeesettek sorába — van s lesz vigasztalásunk mindaddig, amíg reménykedni és imádkozni tudunk!... Míg ő velünk van, megtelhetik a lelkünk fájdalommal, a szemünk forró könnyel — de nem estink kétségbe mindaddig, amig hinni tudunk, amig hinni tudjuk, hogy a Krisztus érettünk is meghalt és feltámadott... Ám akinél összetörött a hit... akinél kiszikkadt minden szeretet... akinél kialudt a reménység utolsó sugara is... az ilyen ember szomorú előjoga, hogy szerencsétlennek nevezze magát az Isten szép világában!... Ilyen ember volt Judás... az áruló. . Megtartó Krisztusunk! légy kegyelmes hozzánk. .. Örök Istenünk! tarts meg minket az igaz hitben, hogy legyen mindenkor vigasztalásunk!... „Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt! Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen. * Igaz bűnbánattal kesergek Az én nagy vétkeim felett. Vessződdel oh Atyám ne verj meg, Megtér tékozló gyermeked. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen. * Ne büntess, mint megérdemelném, S amint kívánna sok bűnöm. Hisz a bűnösnek megtérésén Az égben is nagy az öröm. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen !“... Amen. * Az igazság a keresztfán. Irta: Dr. Schlltt Gyula. E z az igazság a Krisztus. Miért volt Krisztus az igazság? Mert minden szava igaz volt s mindig úgy cselekedett, amint beszélt. így volt az ő élete a megtestesült igazság. Ezt az ő életét akarta megvalósítani itt lent a földön a népek között, hogy az igazság napja alatt éljenek az emberek. Mit jelentene ez a világ számára? Mindenek előtt békét, a lelkek békéjét, mely a nemes törekvések ambícióját építi ki a társadalomban s kiárad a közösség életébe, hol erkölcsöt teremt s megteremti az Isten országát. Az igazság pártatlan szemlélője az emberi tetteknek s munkájával harmóniába akarja állítani az egyesek életét. Tehát azt akarja megvalósítani, ami nincs meg a népek között s a mire pedig oly nagy szükség van. A boldog élet ott kezdődik, hol az emberek között meg van a kölcsönös bizalom s mindenki meg van róla győződve, hogy a másik cselekvéseiben az igazság alapján áll s ez szerint intézi az Istentől reábizott munkáját. Ily viszonyok között a szív nincs tele aggodalommal, nem néznek egymásra ferdén az emberek, de van béke 8 mindenki nyugodtan nézi a jövőjét. Ezt az igazságot akarta közénk hozni Jézus, de a setéiben élő emberek szemének nagyon nagy volt a fényessége, s nagyon nagy világosság ömlött belőle a nagyok bűnös üzelmeire. Ebben a fényben egyszerre megváltozott az egész világ s az erkölcsi értékek hihetetlen módon eltolódtak. A tökéletesnek hitt farizeust a bűnök mesz- telenségébe állította ez a világosság s a legbünösebbnek gondolt publikánust igaznak jelentette ki Isten és ember előtt. Micsoda felfordulást okozhatott e fény az akkori igazaknak a tanácsában ?! Olyan lehetett a hatása, mint a barlangok setétségében lógó denevérekre a lámpa fénye. Az első gondolatuk az volt, eltávolítani ezt a nagy fényességet, hogy ne bántsa a homályt, mely
