Harangszó, 1929
1929-03-24 / 13. szám
1929. mércius 24. HARANQSZO. 99 Károly orsz. ref. titkárt, akik fáradhatallan buzgóséggal dolgoztak ennek a tanfolyamnak a létrejöttén és semmi fáradtságtól nem rettentek vissza, hogy az minden tekintetben a lehető legjobbat és legtöbbet nyújtsa mindenkinek. Nem mulaszthatjuk el külön is kiemelni Antretler Ede K1E. irodavezetőnek fáradhatatlan törekvését, amellyel a tanfolyam adminisztratív ügyeit vezette és irányította, valamint gondoskodott arról, hogv az összes előadók előadásait a tanfolyam hallgatói nyomban az előadások után gépírásos sokszorosításban kézhez vegyék. Hisszük és reméljük, hogy a tanfolyamnak maradandó hatásai lesznek hazánk és egyházaink életében. F. j. Morzsák. Irta : Gyűrik György. A szokatlanul nagy tél, társas összejöveteleken gyakran arra indította a falusi embereket, hogy természettudományi problémákkal foglalkozzanak. Nagyon helyes és kívánatos volna ez, ha nem téves felfogásból kiindulva, szőnék a beszélgetés fonalát. Legtöbbször azonban, a természettudományok ismerete hiányában, azt hiszik el legszívesebben, ami a valóságnak merő ellentéte. Szinte hihetetlennek látszik, hogy egy-egy kósza rémhír, avagy téves világnézet, milyen könnyen talál még ma is hívőkre, könnyebben, mint a valóságot hirdető komoly szó. Szerelném ha ezek az apró morzsák megtennék hatásukat és minden komoly tudást nélkülöző szavaknak, nem ülne fel senki. Hallottam szavakat, hogy a föld eltért volna rendes pályájától, — sőt azt is, hogy visszafelé forog, azért olyan hideg a tél. Öreg emberek sem emlékeznek ilyen nagy télre. Ami a telet illeti: bizonyára mire e sorokat olvassák enyhül az idő és itt lesz már a tavasz... Mi egy emberöltő a világmindenség életében? Annyi, mint a tengerbe hulló esőcsepp. Volt már és lesz még nagy tél, mert semmi sem új a nap alatt. A világmindenségben sokkal nagyobb rend uralkodik, mint az emberek közöttt. A bolygók híven futják évmilliók óta pályájukat, kilengéseket nem ismernek se jobbra, se balra és épen ezért nem ütköznek össze, mint az emberek. Szokatlanul furcsa jelenség lenne, ha földünk vissza felé kezdene forogni. Vissza fordulva pályáján, mégegyszer bele rohanna a téli évszakba, abból az őszibe és így tovább. Nyugaton látnánk felkelni, keleten pedig lenyugodni a napot. Ilyen feneketlen rend lehet egyes emberek fantáziájában, — de a természetben soha 1 * A nap télen nagyon távol van tőlünk, azért nem képes annyi hőt sugározni, mint nyáron, — mondják sokan. Téves felfogás. Tudjuk, hogy földünk télen közelebb van a naphóra, hol az ebéd főtt. Midőn a másodikat clharangoztúk, a templomba indultak. A templom megtelt óhitatos hívőkkel, pedig még be sem harangoztak. Az asszonyok a templom baloldalán, a férfiak a jobboldalon foglaltak helyet s amig beharangoztak, halk suttogás töltötte be az Istennek házát. Itt-ott egy koppanás, az énekmutató táblák zörrenése, az egyházfi motoszkálása zavarta meg az ünnepi csendet. A lelkész úr soká jött; a hívek kifogytak a témából, elővették tehát az énekes könyvet s egy érces torok rákezdett egy ünnepi énekre. Az ének hangjai csendesen mormolva hullámzottak végig a templomon. Erre aztán csakhamar beharangoztak s hosszú sorban igyekeztek be a kisebb-na- gyobb lányok teljesen ünneplő díszben, hosszú, szines, virágos párllika-hajfonaItal a fejen, a fonat felett merészen szétólló maslival, a haj simára lefésülve a fej közepén s a fülek felett mindkétfelől szétválasztva. Az énekeskönyvet mindegyik illően maga előtt tartva s felette ugyancsak maga előtt háromszor behajtva szép fehér díszzsebkendővel, széles horgolással s ke- reszthimzésü szívvel. Lábukon kivétel nélkül csizma és nem cipő ; mert a paraszt csizmát hord kapcával és nem cipőt harisnyával. A harang eláll s a tisztelendő úr lép be, oldalán a kurátorral. Élete párja s gyermekei mór előbb jöttek s helyet foglaltak a papék padjában. A morajlás, éneklés végkép megszűnik s a tanító úr kezdi meg a szerepét. Szép praeludiumot játszva az orgonán s intőnél a bekezdő énekre. A tisztelendő úr az oltár elé lép ; fohászkodik, majd letérdel s megkezdi a rendes bekezdő éneket: „Jövel Szentlélek Úr Isten“. Az egész gyülekezet feláll s érces, vékonyabb és vastagabb hangon zúg, egy tenger zúgása : „Töltsd be szíveinket híven“. A gyülekezet teli szívből s teli tüdőből fakadó éneke túlharsogja az orgona pedélbrúgóit. Két-hórom ének eléneklése után a tisztelendő úr fölment a szószékre. A szokásos köhintések, krókogások után a hívek is elcsendesednek s áhítattal hallgatják meg a Szent Írás mai ünnepnapi tanítását s a tisztelendő úr magyarázatát és intelmeit. „Legyen ez a mai nap lelketek igaz ünnepnapja. Jobban viseljétek gondját halhatatlan lelketeknek, táplálván azt Istennek örök igéjével; mely világosság az élet sötét napjaiban, lelketek vigasztalása, midőn bú és bánat ér, lelketek ereje, ha a küzdelem erős és erőtök lankad!“ Az Úr szolgájának szavai nem harsogtak, de utat találtak minden ember szívébe s némán hallgatták a szónokot. — „Ne legyen a mai nap mulatozások, világi szórakozások, a végnélküli eszem- iszomok napja. Ne építsetek a testre, mert hoz, mint nyáron. De télen vízszintesebb irányban érik sugarai a földet és nem képesek annyi hőt sugározni, mint nyáron a függőlegesebben érkező sugarak. Napközelség: december 21-én, naptávolság, június 20-án . . . * Sokaktól hallani: nem a föld forog a nap körül, hanem ellenkezőleg . . . Ugyanazok megrémülnének, ha a nap kedvet kapna és megkerülné földünket, azután elvágtatna, hogy a többi nagy bolygóját is megkerülje. A Marsot. Jupitert, Saturnust, Uranust, Neptunust, Merkust és a Vénuszt. Így csak minden nyolcadik napon kerülne sor a földünkre és százhatvannyolc óráig tartana egy-egy éjszaka, amelyhez még hozzá kell számítani jelenlegi éjszakáink időtartalmát. Száznyolcvan órás éjjel és tizenkét órás nappal . . . Megtudnánk élni ? . . . Képtelenség 1 . . . Központi test a Nap és bolygói keringik körül. így tudjuk Kopernikusz óta . . . aki a testre épít, a testből arat veszedelmet. Hanem keressétek ma is mindenekelőtt Istennek országát és annak igazságait." A szent beszéd nagy hatást tett s valaki épen Istenesnek említette templom után, hogy neki a tisztelendő úr egyszer azt mondta, hogy az ünnepnapi dőzsöléssel duplán vét az ember: tékozolja Isten adományait s aláássa teste egészségét. Eltekintve más egyebektől is. Ami igaz is. — Istenes azonban nem szólt semmit, mert ő a mai napra nézve egészen másképen intézkedett. Alighogy letették a templomból jövet a felesleges ruhafélét, meg se volt még jóformán terítve, nyílik az utcaajtó s hangos tere-fere hallik. — Gyünnek má 1 Csak gyorsan, fiam, Panni, szaporán terítselek. Hát csakugyan gyűltek. Jött a csizmadia feleségével s két gyerekével. Jött Károly, a segéd, ki szerényen meghúzódott hátul s jött a csizmadia sógora, a nővére és még két gyerek. Szíttá is a fogát Istenes, midőn a szives „Isten hozott minálunk" után kiszólt a feleségéhez : — Gyere már örzsi, itt vannak a vfen- dégek 1 A főhelyre került a tejs asszony, a csizmadia felesége s tőle jobbra-balra a többi vendégek. A nagy családi asztal tele Flattich adománya. Flattich lelkipásztor egyszer legjobb pár harisnyáját adta oda egy vándorló legénynek. „Miért nem adtál neki rosszabbat?“ — zsörtölődött élete párja. — „Mert rossz harisnyája neki magának is volt.“
