Harangszó, 1929

1929-01-06 / 2. szám

XX. évfolyam. Wnuár 6. 2. szám. k Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: i Danántflll Utber-SiOveUli, Íz Országot Lath«r-8z#f(st- ság hivatalos lapja. Kéziratok, elóflzotlal díjak 6a reklamációk a HARANGSZÓ izerkeaaté­kl adó hír aulának Szentgotthárdra (Vaara.) küldendők. nOfisetáat aiforad minden erang. lelkéss és tanító. tfHJtlsill midéi vasárna». Jézus, add, hogy igyekeztünk mi is ismerv ^ Örök javakat szerezzünk s éljünk tiszteletedr*. 8s*rkmt4-kt*d6hlratal I SZENTOOTTHÁRD. Vas tArm «gye. n<UI*«Uratal ■ ,I.uU»r-Tárias*g‘ kömyr- kenakadéae Budapnt, vm., S*entklrilyi-u. SÍ /a. 1 „B1EANMSZ0“ alSflietéal ára nrfT«dirre 1 P 2» f. Fálárra IMII. Caoportoa ktldánaal 10>/«-oa kadraamtay. áaiarftáha agáaa árra 1 dollár ; aa utódállamokba Mgyedárra 1 P 08 1DL I Megnyilatkozott egek... Máté ev. 3.1*. „És Jézus megkereszlelkedvén azonnal kijőve a vízből; és íme az egek megnyilatkozának neki.“ M ilyen nagy ajándék számunkra, hogy a Jézus felett megnyílt egek nem zárultak be azóta sem, hanem nyitva maradtak mindazok számára, akik a Jézus Krisztus nevére megkeresztelkednek ! . . . Azóta minden keresztelés alkal­mával megnyilatkozott ég hajol a gyermek feje fölé és újra hang­zik a megtartó Isten szava: „Ez is az én szerelmes fiam, akit meg­váltott, akinek lelkét fehérre mosta az én egyszülött fiamnak vére... ez is az ón szeretetemnek, kegyel­memnek gyermeke I . . . így lesz a szent keresztség a megtisztulásnak fürdője. Leveszi lelkűnkről azt, ami bezárja előttünk a mennyet, t. i. a bűnt, és közli velünk azt, ami Isten országába vezet, t. i. a Szentlelket. Oh igen, ennek a gazdag ke­gyelemnek vize a szent kereszt­ség, amelynek értékét, áldását alig- alig tudjuk elmagyarázni. Ennek a földi életnek értelmét, célját, ren­deltetését csak a keresztség által érthetjük meg, amikor Isten szere- tetének fénye beragyogja azt; az örök élet csak ekkor lesz Isten gyermekeinek drága öröksége; a bűn eltöröltetik, a halál nem ret­tent többé, az örök nagy Isten szerető mennyei Atyánkká lesz, Megtartónkká lesz, Vigasztalónkká lesz I ő ajándékoz nékünk minde­neket a keresztség által nyújtott kegyelemből ... el tudod-e hát mondani szent dicsekedéssel, nagy örömmel: Megkeresztelkedtem, a Krisztus híve vagyok, az Isten gyermeke 1... Az Isten felettünk... a Krisztus velünk... a Szentlélek bennünk 1... Nagy örömmel ör­vendezz óh keresztyénség! „A keresztvízzel szállá rám A te kegyes szerelmed ; Én szívemet néked ódám S újjászülettem benned. A földtől elszakasztottál. Örökre hozzád kapcsoltál, így tettél gyermekeddé. És én sajátod maradok ; Orcád elől ne vess el; Bár gyarlóságaim nagyok, Tisztára moss véreddel, Te azt meg nem tagadhatod Vesztére jutni nem hagyod, Aki tebenned bízik. Oh áldj meg, védj meg Jézusom, Hogy bűnbe én ne essem, t Virágos és rögös utón Törvényedet kövessem. Ki annyi jót tettél vélem. Oh add, hogy minden csepp vérem Szerelmedtől buzogjon." Ámen Levágott fejek. Vizkereszt ünnepére, a külmisszióra emlékezés alkalmával. □ z olyan embert, aki nem akarja ** elhinni, hogy a pogány világ kimondhatatlan nyomorúságban, mélységes sülyedtségben él, jó volna pár hétre elküldeni Borneo szigetére, a dajakok közé. Ott ha­marosan épen eleget látna. Lépjünk csak be egy ilyen da- jak faluba 1 Néhány kunyhót nem számítva, amelyek szétszórva áll­nak a környékén, tulajdonképen egyetlen, körülbelül 600 láb hosz- szú, szörnyű nagy ház az egész falu vagy 400 lakóval. Az egész épületet körülvevő széles folyosón egy egész állatseregletre való disz­nó, majom, tyúk s egyéb négylábú és szárnyas röfög, gágog, kotko- dácsol, visít. A falon pedig — oh borzalom 1 — hosszú sor füstölt emberfej függ, a dajakok rettene­tes győzelmi jelei. Ellenség-fejre szert tenni — férfi- vagy női fej legyen az, egyre megy — ez a becsvágya, a szenvedélye ezeknek az embereknek. Nem akad lány, amelyik feleségül volna hajlandó menni olyan emberhez, aki leg­alább egy ilyen lakásdíszt ne szer­zett volna jövendő otthonuk szá­mára. A holtakért való gyász sem eshetik meg fejlevágás nélkül, sem egy-egy új vállalkozás, amelytől szükségesnek látják elhessegetni a gonosz szellemeket. Egy-egy sze­retett törzsfőnökük halála alkalmá­ból megesküsznek némelyek, hogy az elhunyt tiszteletére leütik a legelső ember fejét, akivel találkoz­nak. Fogadásukat még akkor sem szegik meg, ha tisztára a legjobb barátjuk kerül elébük. Mielőtt a holland uralom jóté­kony hatása s a keresztyén misszió buzgólkodása következtében leg­alább az úgynevezett kis dajakok- nál kissé nem szelídültek az er­kölcsök, napirenden volt az ilyen fejlenyisszentés. Sőt istentisztele­tüknek egy részét alkotta ez a vérengzés. A nagy dajakoknál bi­zony még manapság is ilyenformán van. Amikor 1841-ban a Rajnai Misszió kiküldöttei a Kahajan fo­lyóhoz érkeztek, egy ottani törzs­főnök azzal dicsekedett, hogy há­zának cölöpéit csupa merő véres holttest tetejébe rakatta. Ruhaneműk, vastárgyak készí­tésében, különösen pedig a fegy- vercsinálásban s hajózási kellékek előállításában igen ügyesek a da­jakok. S ami jellemüket illeti, ha becsületesség és jó erkölcs dolgá­ban nem is igen lehet róluk semmi jót mondani, szorgalmuk és barát-

Next

/
Thumbnails
Contents