Harangszó, 1929
1929-01-06 / 2. szám
Gondolatok. Az egyházak nem igazaik vitatásával, hanem a szeretet áldást hintő munkáival emelkedhetnek csak egymás fölé s első csak az lehet, amely minél többeknek szolgál erősítő támaszul. Mert igazsággal igaz' ságot helyezhetnek szembe s ebből harc támad, nem ritkán véres és embertelen, míg a szeretet intézményei meghódolást követelő erővel vonzanak. — Minden elavul ezen a világon ■' ember, igazság, bölcse- ség, nagyság, hatalom, erő, — csak a szeretet marad örök forrása minden jónak, mert általa a benső emberben gazdag lélek munkálkodik. Dr. Raffay Sándor ev. püspök. * Ha mi magyarországi evangélikusok és reformátusok nem tudunk egyesülni sok ok miatt oly alakban, mint egyesültek a német protestánsok, de egyesülhetünk összeolvadás nélkül is a célokban, a célok elérésére szolgáló eszközök előteremtésében s egymás törekvéseinek kölcsönös támogatásában; egyesülhetünk abban, hogy egymás iránt mindig türelemmel, jóakarattal viseltetünk. Legyen köztünk a lényegesekben egység, a mellékesekben szabadság, mindenekben pedig kölcsönös szeretet. f Dr. Antal Gábor rét. püspök. * A vallásban nem az egyházi organizáció a fődolog, mégha a legjobb volna is, hanem az Istenből és Istennel való élet, amely életmunkánk megszentelésében, a hitben, reményben és szeretelben nyilatkozik meg. Dr. Balthazár Dezső rét. püspök. Közli: Zemann Zoltán. HARANQSZÖ. _____________ _______ 1929. január 6. 1 0 ságos természetük dicséretet érdemel. Fájdalom, épen a vallásuk alacsonyítja le őket olyan mélyen. Templomaik, papjaik, bálványké- peik, szent irataik nincsenek. A legmagasabb lényen kívül (eltorzult egy-isten-imádás) egész sereg jó és gonosz szellemet tisztelnek, még pedig a hírhedt bliánok, erkölcstelen nők közvetítésével. Minden folyónak, minden fának, hegynek megvan a maga — legtöbb- nyire gonosz — szelleme. Úgyhogy a szegény dajak valóságos rabszolgája szellemektől való rettegésnek. Imádkozni nem tud. Rizst szórni szét bizonyos meghatározott módon, azokkal a fölavatott erkölcstelen nőkkel táncot járatni, énekeltetni, doboltatni, a varázslók parancsolta sok hókusz-pókuszt végigcsinálni, enni, inni, dőzsölni, ^koli lármát csapni, paráználkodni, — emberfejeket levágni: ebből áll a vallása 1 (Hajnal.) R tánc,* A mai fiatalságnak, csekély kivétellel, valóságos mágnese. Nem is csoda. A tánc valahogyan hozzátartozik az ifjúság élettavaszához. A fiatal élet kedvessége, játszi jókedve nevet elő a lábak kecses mozgásából, a törzs ritmikus haj- lásábol. A tánc nem egyes társadalmi osztályok kiváltsága, nem is egy bizonyos életkorhoz van kötve, * Mutatóba vitéz Magassy Sándornak a Harangszó-Könyvtér 10—11. számában Az ifjúság a jövő c. alatt megjelent értékes munkájából Krisztus a gyárban. Irta : Gáncs Aladár. 3. IV. Hosszabb ideig hideg volt a viszony. Újabb események nem történtek. A házban kimért egyhangúságban éltek egymás mellett az emberek. Mindenki igyekezett kerülni a nagyobb témákat. Dömölky Gábor, a fiatal gyáros egy uzsonna után mégis jónak látta feleségével folytatni a múltkor megkezdett beszélgetést. — Apukénak dolga van 1 Most nem játszhatik veletek. — Mondta gyermekeinek, kik egy idő óta megszokták, hogy uzsonna utón apukájukkal játsszanak. — El tetszik menni hazulról? — Szólalt meg a kis Öcsike. — Nem, itthon maradok. — Be tetszik menni az irodába ? — Szólalt meg a nagyobb lányka. — Nem. Itt maradok a szobában. — Kivel van hét apukának dolga ? — Anyukával I Ezt nem szokták meg a gyerekek. S nagy szenzációval újságolták épen belépő hanem mindenki kedvét leli benne, akinek megvan még a lelki rugé- konysága. Meglett férfiak, családapák, család-anyák, sőt még öregek is kiállanak néha a középre és eljárják a maguk módja szerint. Olyanok is vannak, akik, — bár maguk nem értenek hozzá, — mégis szívesen nézik, ha valaki ügyesen és szépen táncol. „Ámde itt a mi korunkban egy óriási lecsúszás állott be. Nagyapáink még a tipegőben, a lassúmagyarban, a palotásban lelték anyjuknak, hogy kivel lesz most apukának dolga. A gyerekek kimentek, csend lett. Az asszony valami kézimunkáért akart menni, de Dömölky Gábor szelíden leintette. „Most ne 1“ — hogy nyugodtabban tudjanak beszélni. Hiszen az a kifejezés, amelyet használt : „Apukának ma anyukával lesz a dolga“, — nagyon visszhangzott a lelkében. Valóban ő tartozik valamivel a feleségének egy idő óta. És ezt a tartozást letörleszteni nem kis dolgot ad. Hiszen arról van szó, hogy ép úgy, ahogy őt valaki, ő is megnyerje feleségét egy felsőbb élet számára, mely Jézusból árad. — Ügy érzem, hogy folytatni kell a múltkori beszélgetést. Az asszony nézett, mintha nem tudná, miről van szó. De Dömölky Gábor nem zavartatta magát. — Igazad van. Én sem szeretem ezt a szót: „látások“. Valami különcködés, valami misztikus, valami bizonytalan van benne. Azaz, hogy nem is benne 1 Hanem abban a visszhangban, melyet az emberekben kelt. Én magam már szabad vagyok tőle. És hiszem, hogy az emberek meg fogják szokni. Ha jobban elfog terjedni kedvüket. Ők még lábujjaikon táncoltak és pontosan betartották a két-két kar-távolságot. Hátravetett fejőkben, csípőre tett kezükben nemzetünk méltóságát hordozták. Apáink már bostonnal és a sebei sebb walzerrel kezdtek száguldozni a sima parketten. És mikor a fő- kötős nagyanyák ezt látták, rossza- lólag csóválták fejüket:... Ej, ej... a mi korunkban mégis csak szebb volt.“ (Kapi püspök előadása az „élvezetek filozófiájáéról). A mái kor táncosai pedig vagy a „majom nálunk is, művelt körökben is, a biblia- olvasás, nem fognak majd úgy idegenkedni tőle. Hiszen én nem is használtam volna ezt a szót, de egy darabig, amíg a „díszkiadás“ címlapján láttátok: „Látások utján!“ — nektek is tetszett. Nem emlékszem, hogy akár Te, akár más a családból, valami kritikát alkalmazott volna e kifejezésre. Azt hiszem, hogy az én számból nem is hallottátok annyit emlegetni, mint egymásotokéból, valahányszor rajtam élcelődtetek. — Nem is a szón fordul meg a dologi Az bánt minket, hogy, ha valamit olvassz, mindig arra gondolsz. Csak Te vagy olyan bolond a világon, azt gondolod, hogy amit az ember olvas, azt meg is kell valósítani. Pedig talán az illető írónak esze ágában sem volt, hogy ezt, vagy azt, most valaki meg is próbálja átültetni a valóságba 1 Lásd, itt van a különbség I Nem is volnánk mi messze egymástól. Mert hiszen: olvasni látod, mi is szeretünk ilyesmit. De megvalósítani, azt nem tudjuk feladatunknak. Dömölky Gábor elmosolyodott. Felesége úgy tett, mintha nem venné észre. Vagy nem értené. Várta, hogy a férje szóljon valamit. Mert, amit még ő mondani akart, attól maga is nagyon félt. Dömölky Gábor
