Harangszó, 1929
1929-03-03 / 10. szám
74 HARANC1SZÖ. 1929. március 3. Evangélikus egyházunk vezetői közül Kapi Béla püspöknek az egész előadását leközli, Geduly Henrik püspökről azt Írja: „hatalmas egyéniség“. Kuthy Dezsőről, az egyetemes egyház főtitkáráról többször is megemlékezik: „lángoló tüzü beszédéivel kapcsolatban. A reformátusok közül érdekesen ir Balthazar Dezsőről: „Magas, imponáló alak, borotvált, fekete hajú, olyan mint egy szerzetes, méltóságteljes, hangja mintha feneketlen mélységből törne elő hatalmasan, a tartása mozdulatlan, olyan mint egy középkori kőből metszeti szobor. Amit mondott az is erőteljes volt.“ Aki a kezébe veszi ezt a testes füzetet, mélységes hálával gondol mindazokra, akik külföldi vendégeink felvilágosítása és rokon- szenvének megnyerése tekintetében ilyen nagy munkát végeztek s ilyen nagy eredményeket értek el. Az angol és német nyelven megjelent füzet igazi magyar irredenta. Egy svájci pásztor eltörte egyszer egy juhának a lábát. Arra a kérdésre, hogy miért tette ezt, azt felelte, hogy az a rossz szokása volt ennek a juhnak, hogy más juhokat tévútra vitt, veszedelmes sziklák és szakadékok közé vezetett. A juh annyira megharagudott e miatt a pásztorára, hogy amikor az etetni ment, néha még A hit lángja. Irta : Szende Ernő. Az asszony ott ült az ágy fejénél, az •mber meg az asztal mellett s kis fia bibliai könyvét olvasgatta. Csend volt a szobában. Az alkony lassan ereszkedett alá. A szoba már félhomályban úszott. A beteg kis fiú aludt. Ez volt az első nyugodt álma. A tüdőgyulladás megviselte. Az arca sovány, petyhüdt volt. Egészen lefogyott. Az egyik karja ott feküdt a párnán. Az is olyan vékonyka volt. Az asszony ránézett az urára. Halkan megszólalt. — Már nem látsz István. Rontod a sze medet. Az ember letette a könyvet. Az ablakra esett a tekintete. Aztán a feleségére nézett. — Bizony már alkonyodik. Pedig szerettem volna még olvasni. — Látom, a kis Pisti bibliája van a kezedben. Mit olvastál ? Az ember melléről nehéz sóhaj fakadt fel. — A Pisti leckéjét kezdtem olvasni. Amit akkor tanult, amikor hazajött az iskolából. A Jézus és a gyermekek történetét. Az asszony szeme nedves lett. meg is akarta harapni. Egy darab idő múlva azonban megjuhádzott és még a kezét is mindig megnyalta a pásztornak. Így vezeti Isten az engedetleneket és ellenszegülőket bánat és fájdalom árán az üdvösség és az örök élet útjára. Kapi püspök előadása a nemzetről. A győri ev. és ref. egyház szociális előadássorozatot rendezett, melynek harmadik előadása volt február 24-én. Az előadást Kapi Béla püspök tartotta a nemzetről. Rámutatott arra, hogy a nemzet fogalma mennyi bajt okoz a világ- történelemben s mégis nélkülözhetetlen. Ha ki lehetne venni az ember leikéből a nemzet fogalmát, lehetne-e valamit a helyébe állítani, ami az egoizmust, az altruizmus igájába hajtaná s a közösség elé célokat tudna kitűzni. Azt mondják, hogy az állam fogalma volna erre alkalmas. Végigvezet az állam fejlődésén, hogyan lett a milliók egyért elve alapján felépített kapitalista nagykereskedésből az egy milliókért elve alapján álló modern állam, de rámutat arra is, hogy az állam önmagában csak mechanizmus, élő szervezetté csak lélek által lesz. Állam nemzet nélkül fenn nem állhat. A haza fogalmának is a nemzet ad életet és valóságot. Csak földrajzi egység és történeti produktum, míg a nemzettel össze nincs kötve. A hazaszeretet is a nemzet-szeretetben lesz reális. — Szegény kis fiam ! Emlékezem én is, mily nagy buzgalommal tanulgatta azt a szép történetet, csakhogy másnapra mór elmondhassa az iskolában. S azon éjjel rájött a baj. Magas láz gyötörte. Félrebeszélt. S másnap aztán mór tudtuk, hogy tüdőgyulladása van. A férfi hálatelten kulcsolta össze a kezét. — S hála Istennek, ma már elég nyugodt. Ugy-e, úgy mondta a doktor, hogy túlesett a veszedelmen. Az asszony szeméből is sugárzott a hála. — Igen. Ügy mondta. Pedig maga se bízott mór. A jóságos Isten megsegített minket István. Valaki kopogtatott az ajtón. — Szabad. Az ajtó kinyílt s Tatay az öreg lelkész lépett be. — Erős vár a mi Istenünk ! Azok fogadták a köszönést. — Erős vár 1 A lelkész csodálkozva nézett a férfira. De csak egy pillanatra. Aztán odalépett az emberhez s kezet nyújtott neki. Majd az asszonyhoz fordult. — Hogy van a kis beteg ? Az asszony a betegre tekintett. — Hála Isten, jobban. Itt volt ma délután az erves s úgy mendta, túl van a A nemzet nem születik, hanem fejlődik. így jön létre a nemzeti egyéniség. Az egyes nemzetek értéke attól függ, hogy mennyire értékes a benne kitermelt nemzeti egyéniség. Mint ahogy barbarizmus lenne kiirtani minden fát s csak egyet hagyni meg, letarolni minden virágot s csak egyet engedni élni, ép úgy ellenkezés az Isten világtervével és a történelemben kijelentett akaratával a nemzeti egyéniségek megsemmisítésére való törekvés. Az igazi nemzet-szeretet kegyelet, mely belekapcsolódik a múltba, de nem akarja emlékekkel helyettesíteni a cselekvést s elhalt hőseinek erkölcsi birtok-állományából pótolni a jelen dicsőség-fogyatékosságát. Az igazi nemzet-szeretet a föld szeretete, még pedig az egész magyar föld szeretete. mely nem a maga telekkönyvi bejegyzésein keresztül szereti csupán a magyar földet. A nemzet minden tagjának bele kell kapcsolódnia a nemzet közösségébe s tovább kell adni a nemzet erkölcsi birtokállományát. A nemzet becsülete az egyes ember becsületéből tevődik össze. Minden ember a nemzet becsületének egv darabját hordozza magában. Építsük ki, bessüljük meg nemzeti egyéniségünket s ne szin- telenítsük el nemzetközivé a magyarságot. Az előadás a Kálvin-Kulturház- ban hangzott el, melyet zsúfolásig megtöltött a feszülten figyelő érdeklődő közönség. bajon. Egy jót alszik majd s attól meg erősödve fog felébredni. Hát most alszik a lelkem mór vagy két órája. A lelkész a beteghez lépett. A fiú szép nyugodt lélekzettel aludt. Egy darabig elnézte, aztán megfordult. Az asszony széket tett az asztal mellé. — Tessék helyet foglalni tisztelendő úr. A lelkész leült. Az asszony beszélni kezdett. — Oh, tisztelendő úr, meg sem tudom mondani, mily végtelen hálával gondolok a jó Istenre, hogy egyetlen fiunkat meghagyta nekünk. A hangja elcsuklott, megeredtek a köny- nyei, a boldogság könnyei. S folytatta. — Hogy-hogy nem vette magához, hogyhogy Jézus nem engedte magához a kis fiamat, aki pedig mindig csak őt emlegette, mindig csak ő hozzá akart menni. Oh, Istenem I Mily kín, mily gyötrelem volt azt hallanunk, amikor a kis Pisti egyre csak azt mondogatta: engedjétek a Jézuskóhoz; hiszen ő ott ül — s előre mutatott — a karjait kitárta, ő engem vár, hosy odamenjek, hogy a keblére boruljak, Oh engedjetek, hát engedjetek I Zokogásba fúltak a jó asszony szavai. A lelkész szeme is nedves lett.
