Harangszó, 1929
1929-02-24 / 9. szám
68 HARANQSZÓ. 1929. február 24. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az általános züllés és eldurvulás közepette rendkívül szomorúan hat az érző emberi lélekre, hogy a züllésben, az eldurvulásban a férfi nemmel versenyt tartanak immár a női lelkek. Franciaországban példának okáért ez időszerint négy asszonyt ítélt halálra a bíróság, kik közül kettőnek a köztársaság elnöke kegyelmet adott. Vabre asszonynak, akit mostoha- gyermekének meggyilkolása miatt ítéltek halálra és Junka Kures szerb származású asszony halál- büntetését változtatta át életfogytig tartó kényszermunkára, aki egy kisleányt fojtott meg. Most pedig a berlini rendőrség többek között gyilkosság gyanúja miatt őrizetbe vett két tizenhét éves leányt, akik egyik vasárnapról-hétfőre virradó éjszaka meggyilkoltak egy Reischmann nevű harminchat éves munkást. Szemtanuk elbeszélése szerint vasárnap este egy korcsmában egy asztalnál ültek a lányok a munkással, akit állandóan molesztáltak. A munkás azonban nem hederített a leányokra és hamarosan eltávozott. A két leány követte s az egyik elhagyott utcában rátámadt. Mindegyiknél tőr volt, amellyel tizennégy tőr- szurást ejtettek a szerencsétlen emberen. Miután a munkás eszméletlenül a földre rogyott, az egyik leány még össze vissza rugdosta s cipőjével arcára és mellére taposott. Az emberi lélek eltorzulásának olyan iskolapéldája ez az eset is, melynél botzasztóbbat elgondolnunk alig lehet. Az emberiség vezetőit. irányítóit kell, hogy gondolkodóba ejtse. Többek között itt volna az ideje a vasárnapi szesz- tilalomnak. Vallásfelekezetek képviselete a törvényhatóságokban. A köz- igazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása közben a kormánypárt bizottságában olyan értelmű módosítás ment keresztül, amely szerint a törvényhatósági bizottságokban a bevett vallásfelekezetek külön képviseletet nyernének. Ima a halott próféta sírján, Isten, Úristen, mért vetted el tőiül k ? Avagy azt akartad, hogy így több legyen még Éjszakánk, golgotánk, gyötrő szenvedésünk? Ki prófétái aztán e megkínzott népnek ? Ki vigasztal ott, hol fájó sebek égnek ? Ki szítja a szikrát lenn a hamu alatt ? Isten. Úristen I Rettenetes sors ez I Ég, föld, világ, minden, minden reánk szakadt I Elvetted hát tőlünk, nem is adod vissza, Bárhogy imádkozunk keseregve, sírva. Nem maradt más nékünk, csak a sajgó bánat, Melyre vigasztalás sehonnan se támad! Magasségos mennyből tekints alá mostan, Lásdd meg: ott vergődünk mindnyájan a porban! Elhívtad a Vezért 1 Hová lesz a néped ? Jajj, hogyha sivatag-pusztaságba téved 11 Könyörülj, könyörülj igazságos Isten, Vigasztalj bennünket abban a szent hitben: Itt ebben a sírban csak a teste zárva, Lelke már a lelkek orszégútját járja I Ott is harcol értünk, ami igazunkért, Melynek győzelmében szent hűséggel remélt! Ahányszor az égen kigyullad egy csillag, Vezér, én Vezérem, mindig Téged hívlaki Oh jöjj vissza hozzánk, imádkozva várlak I Egy seregben vannak mindnyájan a bátrak. Kik egyetlen szódra ha kell száz világgal. Millió ördöggel újra harcba szállnak 1 Miénk maradsz mindig I Halhatatlan lelked Örök tanítását tanulja e nemzet. Majd ha jön az idő, Vezérünk lész újra, S megmutatod, hol van a jövendő útja 11 Behantolt sírodra hulldogál a könnyem ... Sírva imádkozom ebben a nagy csöndben .. Isten, Uristnn I elvetted hót Tőlünk I Szomorú gyászunkban milliószor több lett Éjszakánk, golgoták, gyötrő szenvedésünk I SCHÖCK GYULA. Akik egyházuk sorsát szívükön viselik. O lovászpatonai anyaegyházhoz * * tartozó nagydémi leányegyház csak 150 lelket számlál s a hívek legnagyobb része szegény napszámos és urasági cseléd; a kis gyülekezet mégis segélykérések nélkül maga igyekszik fentartani magát. Van temploma, iskolája, tanítója, azonban mindig az a veszedelem fenyegeti, hogy az iskolásgyermekek csekély száma miatt elveszti tanítói államsegélyét, ami szinte anyagi összeroppanását jelentené, mert a pénzromlás idején alapjait és alapítványait is elvesztette. Az isteni gondviselés azonban egymásután támaszt nemes szíveket, akik adományaikkal, hagyományukkal sietnek a kis gyülekezet segítségére s tettekkel tesznek hitükről és egyházukhoz való hűséges szeretetükről bizonyságot. A múlt évben Mihály István gyűl. felügyelő és testvérei tettek 800 pengős alapítványt, most pedig Csepregi Ferenc és Csepregi István közös házát, 13‘/a hold földjét s minden ingóságát a gyülekezetre hagyta, illetve Ferenc halálával István régi szándékuk szerint a gyülekezetnek ajándékozta. Isten igéje volt lelkűk mindennapi kenyere s vallásos életük végén ilyen nemes tettel állítottak maguknak el nem múló emléket. Zilai András pedig ugyancsak e kis gyülekezetre 40 pengőt hagyott örökségül. A neuendettelsaui missziói intézet. Q neuendettelsai missziói intézet ** valóságos testvéralkotása az ottani diakonissza intézetnek. Ez is eredetére és szellemére nézve Lőhe Vilmos alkotása. A misszionáriusok hivatása szintén szolgálat, az evangélium hirdetésének szolgálata. Munkakörük kettős. Kiterjed Németország belterületére és átnyúlik Ujguineára is. Munkájukat nehéz körülmények között végzik, de azért nem csüggednek. Pál apostol örök igazságot kifejező mondását tartják szemük előtt: „Mindenre van erőm a Krisztus által.“ (Filippi 4, 13.) A Németországban működő misz- sziónáriusok segítőtársai a lelkésznek. Igyekeznek a gyülekezet ellanyhult és az evangéliomtól elidegenedett tagjait visszanyerni a Krisztus egyházának. Az ő munkájuk egyik formája például az, hogy a városok pályaudvarain a „vasúti misszióival visszatartják az ifjúságot a város kísértéseitől és csábításaitól. A-másik ága a neuendettelsaui missziónak az, amely Ujguineára terjeszkedik ki. Képekkel mutatták be, hogy miképen folyik a pápuák között az Isten igéjének terjesztése, összegyűlnek egy-egy hosszú, fedett épület alá s bámulva hallgatják a misszionárius beszédét Krisztusról és az ö követéséről. Megható volt látni azt, hogy hogyan gyülekeznek a pápuák a kis harang hívogató szavára a keresztség felvételére. Öröm volt tapasztalni, hogy mikép versenyeznek a krisztusi tudomány elsajátításában. Egyik
