Harangszó, 1929

1929-02-24 / 9. szám

1929. február 24.

özv. Kapl Gyulámé,

Kapi Béla dunántúli püspök áldott lelkű édesanyja. A közelmúltban súlyos operáción esett keresztül. Felépülésének őszinte lélekkel örvendünk.

másik közülük már annyira Krisztushoz tartozónak érzi magát, hogy maga is megy társai közé s prédikálja az evangéliomot: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.“ (Máté 3, 2.)

Nagyon tanulságos párbeszédes történetkét mondott el az egyik misszionárius, mely közte és egy pápua közt folyt le. Amint hirdette az evangéliomot, az örömhírt arról, hogy Isten szeret minket és szere- tetből elküldte Fiát, Krisztust a megváltásunkra, a pogány csodálkozva kérdezte: Mióta tudjátok

ezt? Oh, már régóta 1 Tudta már apád is? Hogyne tudta volna! Hát a nagyapád ? Az is. így folyt a kérdezősködés, míg végül szemrehányóan és megdöbbenve kérdezte a misszionárius : De hát akkor miért nem jöttetek előbb és miért nem mondtátok nekünk ezt az örömöt? Olyan szemrehányó kérdés az, a melyet mindnyájunknak meg kell szívlelnünk. Ha nem is mehetünk mindnyájan a pogányok közé hirdetni a Krisztust, de mindnyájunknak módjában áll, egyszersmind kötelessége is támogatni a missziónak az ügyét, hogy a jövő misz- sziónáriusát ne érje az a szemrehányó kérdés: hátha ismertétek a Krisztust, miért nem jöttetek ót hirdetni nekünk?!

Mikor mindezekről most megemlékezünk és elgondolkodunk, ne hagyiuk megemlítés nélkül magyar egyházunknak egy volt hűséges és a szolgálatban példát muHARANQSZO.

tató munkását, néhai Hetvényi Lajost. Mily lelkesedéssel, a rokon- lélek mily melegségével magyarázott a soproni líceumban tanítványainak Lőhéről és az ő munkájáról!

Mennyi szeretettel beszélt a neuendettelsaui alkotásokról! Menynyire nem fáradt el a nemes eszmékért való buzgóságban, még akkor sem, ha tanítványaitól figyelmetlenséget tapasztalt, és annak ellenére sem, hogy folyton kudarcokkal és akadályokkal kellett küzdenie az általa elkezdett intézmény : a soproni líceumi diákotthon megvalósítása közben. Sajnos ő nem érhette meg fáradozásának eredményét, mint azt Lőhe Vilmos megérte, de a reájuk való emlékezés mindenképen csak erősítésül szolgálhat nekünk a fáradhatatlan munkára az Isten országában.

Nyugosznak ők már a temető csendes hantjai alatt. Némák ezek a sírok úgy a soproni, mint a neuendettelsaui temetőben, de a tettek beszélnek a bennük pihenőkről. Emlékezzünk azért reájuk szeretettel e bibliai hellyel: „A világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cse- lekszi, megmarad örökké.“ (János 2, 17.) Csaby József.

Vízió a télben.

Jégvirágos ablakomon betekintett a tél.

Torzonborz, nagy hószakálát ketélgeti a szél.

Fúzió varjusereg gubbaszt a havas kertgáton;

Sok trillió kis jégharang zeng, zizeg a fákon.

Nézem, nézem elmerengve a havas téltájat. . .

Sebes szárnyú képzeletem múltba visszavágtat.

Galicia, oroszföldi,

Tiroli hómezők . . .

Háborított sírvárosok, Katonatemetők.

rajzolódnak a lelkembe S hómezőkbe ásott jégzuzmarás, gránáttépte havas lövészárkok.

Élőhalott, fázló, éhes katonaemberek . . .

Csak az Isten a tudója Öh menríyit szenvedtek!

Két csöpp fiam szegi szárnyát Bús gondolatimnak;

Víg kacajjal, gyermekzajjal belém csimpaszkodnak.

S hogy szívemhez szorítgatom őket; — két fiamat:

Véres torzszörnypolip-árny néz, — Les ránk ablak alatt I

* IHÁSZ SÁNDOR.

69

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Igazi böjtölés.

II. Bűn-gyűlölet.

Febr. 25. Nem bűntől félés. 97. Zsolt. 10., Római lev. 12. 9. Csak az tud igazán ráeszmélni a bűnre, aki igazán szereti az Urat. Az ilyen lélek már ismeri Istent és a bűnt. Épen ezért, ha soha senkivel szemben nem volt még szívében a gyűlölet érzése, a bűnnel szemben mégis nem lehet más megnyilatkozása, mint a gyűlölet. — Pál apostol azt mondja : „Iszonyodjatok a gonosztól..." Ez egyáltalán nem jelenthet félelmet, mert hiszen akkor már feladtad volna a harcot a bűnnel szemben. Óh ne azért gyűlöld a bűnt, mert félsz a következményeitől. Ez már lulajdonképen annyit jelentene, hogy szereted a bűnt, csak nem mered cselekedni.

Febr. 26. Nem a bűnös megutálása. János 8, 1 —11. Mi lett volna, ha Jézus bűntől iszonyodása abban nyilatkozott volna meg — mint ahogyan a farizeusok várták is tőle —, hogy hátat fordít annak, aki elesett, aki e világ fertőjében fuldoklik? Akkor nem lehetett volna az emberiség megváltója. És Jézus mégis gyűlölte a bűnt. Ezt mondja : „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél." Az emberek szeretik az erkölcs-biró köpönyegét. A bűngyűlöleted ne szerencsétlen embertársaid megutálása legyen, mert ez már önmagad bűnösségének leplezgetése.

Febr. 27. Nem elkeseredés. Lukács 15. 14—19. Szomorú az, mikor olyan utón kell megtanulni a bűn gyűlöletét, mint amilyenen a tékozló fiú; de nagy kegyelem Istentől, hogy van, hova vágyódnia. Nem intézheted el te sem kézlegyintéssel és beletörődéssel a bűnt: bizony borzasztó, utálom, de nincs más ut, mint véget vetni ez árnyékvilági életemnek. Ez nem bűngyűlölet, ez Isten-tagadás.

Febr. 28. Istenre hivatkozás. Máté 4, 1—4. Az igazi keresztyéni bűnmegitélés és bűngyűlölet az Ige segítségével történhetik csak. A Sátán közeli és könnyű lehetőségekre, látszólagos reálitásokra hivatkozik. Ha megismerted az Igén keresztül, micsoda tévútra indít, ha Isten Igéjével és dolgaival állasz vele szemben, bizonyosan gyűlölöd, megveted a bűnt.

Márc. 1. Kitartás Istennél. Máté 4, 5—7. A Sátán azonban többször is próbára teszi a vele ellenkezőt. Arra akarja rávenni az embert, hogy kísérelje meg, milyen az Isten hűsége, vagy hogy az ötőle nyert talentumokat használja fel a maga dicsőségére. Istennel semmiképen kísérletezni nem lehet. Minden körülmények között tartsál ki mellette. Ez bűn-gyűlölet I A legkisebb alkudozás is már a Sátán rabjává tesz.

Márc. 2. Isten-imádás. Máté 4. 8—11. Egy darabig csak leplezgeti a Sátán, hogy végeredményben mitakar: hogy az ember leborulva imádja őt. Hiszen csak egyszerű dolog az egész. Nem az életedet kéri. Ha ezzel szemben az Isten előtt hódolsz meg imádatoddal, életedet is készen vagy néki adni, azonnal feladja a küzdelmet a Sátán. Nem eléggé él benned a bűn gyűlölete, ha csak Istent emlegeted, vagy csak látszólag állasz mellette egész életedben és magadban, magad előtt pedig nem imádattal lépsz színe elé.

Márc. 3. Isten és én. I. Kor. lev. 10, 12., Római lev. 11, 22. Érzed-e, Testvérem, hogy a bűntudat a bűn megismerése, de még