Harangszó, 1929
1929-02-10 / 7. szám
den pereputtyostól pokolba lehet kergetni. „Ha már Isten ezt az éle- \ tét, — szólott ismét a zenére cé- lozólag, — „ily nemes adománnyal áldotta meg, mi fog következni amaz örökkévaló életben ? Mert ez itten még csak a kezdet!“ Nemcsak örvendett pedig barátaival, hanem együtt sirt is velük. Történt, hogy Melanchton a fejedelem parancsára hivatalos ügyben útra kelt Hágenau felé. Közben Weimárban veszélyesen megbetegedett, amiről midőn értesült volna Luther, levélben vigasztalta őt, majd, hogy a betegség válságosra fordult, személyesen sietett ő hozzá. Midőn megérkezett, Melanchton magánkívül volt, beesett arccal, megtört szemekkel, hallásra-beszéd- re egyaránt képtelen. Senkit meg nem ismert, semmit nem evett és nem ivott többé. Luther megdöbbent, amint őt meglátta, majd a jelenvoltaknak hátat fordítva, szokása szerint odaállott az ablakhoz s imádkozék ájtatosan. „Most már" — úgymond imája végeztével — „kell, hogy ide tekintsen az Ur, mert úgy hívtam segítségül, hogy azt lehetetlen meg nem hallania“. Aztán megfogta Melanchton kezét és mondta neki: „Vigasztalódjál Fülöp, nem fogsz meghalni I Mert, habár oka volna Istennek, hogy öldököljön, nem akarja, hogy valakik elvesszenek, hanem hogy mindnyájan megtérésre igyekezzenek. 2. Péter 3, 9. Téged se fog eltaszítani és nem engedi, hogy lelki fájdalmadban elvessz, elpusztulj. Azérj ne engedd át magad a Fehér világ. Irta : Stollné—Hudy Ilona. Sűrű pelyhekben hull a hó. A millió s millió hópehely, mint megszámlálhatatlan fehér lepke repked égtől a földig és lepi el mind' vastagabb rétegben a kis falut körülölelő hegyeket, völgykatlanokat s apró házakat. A falu néma. Szinte kihaltnak látszik. A sűrű hóhullés csökkenésével lomha varjak — mint emberi leiken átvonuló sötét sejtelem — húzódnak keresztül a völgy felett. Estalkonyra hajlik az idő. Itt-ott előbukkan mór egy-egy favágó, ki az erdei munkából hazafelé igyekszik és mindegyik egy külön mozgó hóemberként fest, amint szerszámostól hóval lepetten, fáradtan gázolja a puha hótömeget. Lassan szűnik. Végre egészen megáll a hulldogálás és mint óriási fehér szőnyeg, fedi a hólepel közel és messze távoli látóhatárt. Majd innen is, onnan is harangszó Haitik s a fehér világ felett összeölelkező sokféle szólam mintegy mennyei harmóniában olvad össze — mit hallva — imára HARANQSZÓ. bánkódásnak, hogy ne légy a magad gyilkosa; hanem hagyjad az Urra a te utadat és bízzál ő benne.“ Zsolt. 37, 5. Míg Luther így beszélt, Melanchton magához tért, lélekzeni kezdett újra s lassanként visszanyerte egészségét. Melanchton Luther buzgó imájának tulajdonította gyógyulását, aminthogy később is ekként nyilatkozék: „Meghaltam volna, ha Luther megérkezése ki nem ragad a halál közül“. Luther maga is ebben a meggyőződésben volt s az ima erejéről és hatásáról, más esetekre célozólag is, mondotta: „A mi Fülöpünket, az én Katámat és Mykónius barátunkat visszaimádkoztam a halálból“. A Káté. 1529 január 20-án egyszerű plakát alakban, 1529 május 16-án pedig könyvecske alakjában jelent meg Luther Márton örökbecsű hitvallási irata-' a Kis-Káté. A Káté mint dr. Luther maga mondá valóságos kis Biblia a hivő ember számára, melyben a keresztyén egyház tanításának teljessége benne foglaltatik. Ennek okáért szeressük a Kátét, tartsuk becsben és legyünk minden igyekezetünkkel azon, hogy ifjúságunk is megszeresse és megbecsülje. Ranke Lipót, a németek egyik legnagyobb történetírója a Kátéról többek között így nyilatkozik: A Káté, amilyen gyermekies, olyan mélyértelmü, amenyire könnyen felfogható, annyira mélyenszántó, egyszerű, de mégis nagyszerű. kulcsolódik a kéz és Istenhez emelkedik a lélek. Az esti órákra elvonulnak a havas, szürke fellegek és a halvány kék égen kígyuló ezernyi csillag ragyogása, szelíd holdsugár, ezüst fénybe vonja fehér falumat.« a természet szépségeit imádó ember pedig gyönyörrel szemléli a fenséges képet és a magasba tekintve, azt várja : mikor nyílik kétfelé az ég kárpitja, hogy ezüstlétrán, csiliagszőnyegen lesétóljon onnan a kicsi, fehér portákat látogató angyalsereg. Eszményi hangulatot egyedül a termé szét fensége teremt az emberi szívekben. Ámde közel immár az éjfél és a falu utcáján ott imbolyog Istók bácsi: a bakter alakja. Ahogy előírja a bakterszabóly, közepén bandukol a havas útnak. Bórónybőr süvege (jóféle darab ez, mert napvilágnál a színiről, éjszaka pedig a viszájáról is viselhető, egyformán melegít), bélelt szűre, védik őt a bakonyi kemény téli éjszaka veszedelmétől. Karjával magához szorítva viszi a rossz szellemeket tovaüző dárdát, mert, amikor itt-ott órakiáltásra meg-mególl, a dárdával háromszor maga körül kanyarít — mi tudvalevőleg arról hasznos, hogy 1929. február 10. Boldog, aki szívét-lelkét a Kátéval táplálja és a Kátéhoz elméjének teljességével ragaszkodik. Dr. Althaus erlangeni egyetemi tanár, a német országos Luther- Szövetség elnöke mondja : Az eléggé nem figyelemre méltatott Káté számára új idő érkezett el. Aki a Kátéban benne él, az tisztában van keresztyén hitével és keresztyén hivatásával. A Kátéban a reformáció szelleme és hite hű kifejezésre talált, mesterien művészi alakot öltött és bizonyságtevő élet lüktet benne minden idők embere számára. Legnagyobb előnye ennek a könyvnek és egyúttal legnagyobb érdeme is, hogy elimádkozni lehet. Mi is valljuk a neves kath. lelkésszel, ki 400 évvel ezelőtt élt, akinek amikor a Luther Kátéja kezébe került, anélkül, hogy tudta volna szerzőjének nevét, így kiáltott fel: „Boldogok a kezek, melyek e könyvet írták.“ Néhány szám a külmisszióról. A protestáns misszionáriusok száma 30.000, akiknek több mint 80.000 benszülött keresztyén segédkezik. 50 ezer elemi iskolát tartanak fenn 242.000 tanulóval. Van 100 főiskolájuk 32.000 hallgatóval, 300 középiskolájuk 116 ezer tanulóval és 460 missziói theológiai szemináriumuk 11.000 hallgatóval. Fenntartanak 858 protestáns kórházat 1100 orvossal. A missziók évi kiadása meghaladja a 400 millió pengőt. elkergeti vele a gonosz szellemet — és csak annakutána gyújt rá erre a bakterstrófára. tudtára adván mindenkinek, hogy : Hallja minden háznak ura-a-a ! Tizenegyet ver az óra-a-a ! Tűzre, vízre vigyázzatóók, Hogy károkat — ne valljatóók ! — Hallja minden háznak ura-a-a! Tizenegyet ver az óra-a-a-a I Közben, ahol ez már Istók bácsi szerint megkívántatik, szépen megnyújtja, cifrázza a hangot, amennyire elkoptatott gégéjétől telik és kiengedi azt teljes erejéből. Hogy nem valami andalítóan, az kivehető abból is, hogy körülötte ugat már mérgesen az utcának valamennyi kutyája. Tovább ballagván az öreg, egyik házból muzsikaszó, nótázás üti meg a fülét. Hej- nye 1 — dörmögi duplán deres bajusza alatt — itt ugyancsak vígan vannak. A Kovács Juli lakodalmát tartják. No, ide mér benézek I (Bakternek jussa van ehhez — véli — meghívó nélkül is.) Ezen való igyek- véssel máris nyitja a kiskaput. Csakhamar a konyhába fordul, hol esés jóestét kívánással a szökécsasszonyok közé botlik,
