Harangszó, 1929
1929-02-10 / 7. szám
XX. évfolyam. 1929. február 10. 7. szám. Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Ltpti^ajdonoa: i DoBänttll LQtöer-SzflvBtséQ. ii OnuiffOJi Luther-Hxővet* •ég hivatalra lapja. Késiratok, előfizetési dijak éa reklamációk a HARANGSZÓ azerkesstő- klado hl vatalának Saentgotthárdra (Vaarm.) küldendők. Előfizetést elfogad ■linden evens. 1 elkéss és unító. MssJBleolk model tasérnep. Légy hív Hozmá steretetőtn, ö már elő*’ Mátok iránt it ttivtdhen éljtn \ Ssarkmstó-kiadóhivatal I szentqotthArd. Vas vármegye. ^erikába egóaa évre S dollár . as utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Fizess! Római 1. 18.8. „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymás! szeressétek . . ." T örleszted-e nagy adósságodat ?... A szeretet nemcsak valami szép, kegyes dolog, amelyet tetszés szerint kezelhetünk, amellyel így vagy úgy bánhatunk, amelyet cselekedhetünk, vagy megtagadhatunk — a szeretet egy nagy tartozás, kötelező adósság 1... Ha senkinek semmivel nem tartoznánk is — a szeretettel tartozunk mindig 1 Íme, amit sem király, sem semmimás földi hatalmasság nem követelhet tőlünk, azt követeli az élő Isten a legnagyobb parancsolattal: „Szeresd felebarátodat, mint magadat 1“... És azt hallottad-e már, hogy a törvény betöltése a szeretet“ ?.. . Lásd, az Isten V. parancsolatát még azzal nem töltötted ám be, hogy egy embert sem ütöttél agyon — Isten parancsát csak akkor teljesítetted, ha felebarátodat szereted, és boldogan, készséggel segítségére lész minden testi szükségében . . . Vagy gondolj a VII. parancsolatra 1 Nem elég ám semmit el nem lopni bűnös kézzel embertársunk vagyonából. Ez még nem betöltése a parancsolatnak l Szeresd felebarátodat és légy azon, hogy javai megtartassanak és gyarapodjanak .........A törvény betö ltése a szeretet. . .“ Ha nem teszesz hamis tanúbizonyságot felebarátod ellen, ne gondold, hogy ezzel azután már végeztél is a Vili. parancsolattal 1 . . . Isten követelésének akkor tész eleget, ha szereted felebarátodat . . . tudsz neki megbocsátani, jót beszélsz felőle... és mindeneket jóra magyarázol 1... Ekkor töltőd be szeretettel a VIII. parancsolatot. Es így van ez mindenegyes parancsolattal, amelyek közül mindegyik a nagy adósságra figyelmeztet bennünket és amelyeknek mindegyike betöltetlenül és teljesítetlenül áll Isten adósságunkat jegyző könyvében ; amíg hiányzik a szeretet, amely betöltése a törvénynek. Melyik út vezet ehhez a szere- tethez? ... Az az ösvény, amely a Jézus Krisztushoz vezet, aki a mi szegény szívünket megáldja és meggazdagítja munkás szeretettel. Uram Isten 1 mindnyájan hozzád akarunk megtérni I . . . „Emberek azeretetére, Jézus mily sok ösztönt ád, Igéd életünk vezére S előttünk fénylő példád Szeretetből áll vallásunk S méltán lesz kárhoztatásunk, Ha tagadjuk éltünkkel, Amit vallunk nyelvünkkel. Ha mégis gyarló szívembe, Harag gyűl s bosszúállás : Szent Atyám juttasd eszembe, Hogy én is vétek, mint más. Add elémbe kegyelmedet. Számtalan sok jótétedet; így taníts szelídségre, Szeretelre, hűségre.“ Ámen * Luther barátai körében. L uther szerette háznépét, szerette - Isten házának népét, embertársait is. Szíve, háza nyitva állott, nemcsak barátai, hanem az idegenek előtt is. Melanchton, Búgen- hágen, Justus, Amsdorf, legközelebbi barátai, nem egy kedves estét töltöttek ő nála. S ki tudná megnevezni mindazokat, akik idők folytán délben, este vendégei voltak. Mert felesége, a jó hírben álló gazdasszony, pénzért is szolgált koszttal deákembereknek; de étkezett ott olyan szegény diák is elég, aki nem fizetett semmit. A mi nagyhírű honfitársunk, Dévai Biró Mátyás is, wittenbergi diák korában Luther asztalának volt kosztosa; nemcsak kosztot pedig, hanem lakást is ingyen szívességből kapott Luthernél. S akik nála így egy asztalhoz ültek, nemcsak a testet táplálták kívánságaiban, hanem a lelket is. Igaz, hogy Luther sokszor még evésközben is dolgozott, vagy komoly gondolatokba merülve, hallgatagon vett részt a társaságban. De ha megeredt beszédjének árja, szint® kifogyhatatlan volt az építésben. Tréfát komoly szó, ezt ismét élces ötletek váltogatták, de mindig a tisztesség határai között. Anélkül, hogy feltűnt volna a társaságnak, a beszélgetés mindig a magasba irányult. A földről az égre szárnyaltak a gondolatok és az érzelmek, honnan ismét megerősödve tértek a földre vissza. Bizony tanulhatnának társas köreink e tekintetben is a nagy reformátortól I Rendszerint úgy végződött a dolog, hogy hol komoly, szent éneket hangoztatott, hol vidám dalra gyújtott, Lutherrel élén, a a társaság. Mert Luther nemcsak mint tudós, hanem mint költő, vers- és zeneíró is tündökölt. A papi tudományok után semmit sem becsült annyira, mint a zenét; el tudott abba mélyedni és órákon keresztül gyönyörködni annak hallgatásában. Úgy volt a zenével, mint a mi Petőfink a virággal, amelyről mondotta vala: „Szeresd a virágot és ne féltsd szívedet, mert ki azt szereti, rossz ember nem leheti“ „Az ördög“, — úgymond Luther, — gyászvitéz, aki a zenét ki nem állhatja; zenével az ördögöt min-
