Harangszó, 1929
1929-12-15 / 51. szám
XX. évfolyam. 1929. december 15 51. «zám. AJanüotUl KAPI BÉLA ltlO-lMO. L»ptuia]donoi. Daaiiititi Lamr-std/ítsíj. ku Orsufoi) LuUer*8«9Trt* •ég hivatalos lapja. Kéatratok, alőtliatéai dijak és reklamációk a HARANGSZŐ aaerkesitó kiadóhivatalának Szombathelyre (Vaarm.) külaendOk. BlőfiMtést elfogad minden evan*. Iáikéit éa tanító. ■egjelBiilk BUDden nílrmr, 9 Jövel, mi »»ép napunk, Igaa »»ívből kívánunk. e»rtmU-kMMInlil I SZOMBATHELY Vu vármegye. nókktadóhlT.tal i .Lutber-TAnutg* kSoyr kan.kedéM Bud.pad, vm„ Suctklrályt-u. U/s. i „HARANH8Z0* •lOfiietéal ár. neuywlirre 1 P 28 f. Pélárr. I P 40 I Cioporto. kflldááMl 10*/»-o« kvdvmmtav. Amerikába .fia én» 1 dollár ; u utódállamokba negyedén» 1 P (0 fll. Adventi prédikáció. János ev. 1, 29. „Másnap látá Kereszteld János Jézust Őhozzá menni és monda: íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit I“ A pusztaság nagy prédikátora felemeli kezét, rámutat Jézusra és szól: „íme Istennek ama báránya ... “ Ez az ige felnyitja szemünket és elmagyarázza : hogyan tekintsünk mi a közelgő karácsonyra... Lássuk meg, hogy semmi jóság bennünk... csak bűn, el- esettség, gyarlóság, nyomorúság és halál munkálkodik bennünk, mert csak így, csak ekkor tudjuk értékelni, átérezni Keresztelő János ádventi prédikációját, mely hirdeti a legnagyobb örömhírt: a bethle- hemi gyermekben megjelent a hős, aki magára vette, hordozta és eltörölte a világ bonéit. Minden egyes karácsony ezt hirdeti!... Megújítja a régi igét: „íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit.“ A karácsonyfák, akár az oltár mellett álljanak, akár egyszerű földes szobában húzódjanak meg egyaránt a Megvállóra mutatnak, aki megjelent a földön mint örökzöld fenyő, mint az örökélet fája a halál birodalmában... S a karácsonyfák apró gyertyalángjai amint egymás után fellobognak — beszélnek arról a világosságról, mely megjelent a Jézus Krisztusban, hogy a világ sötétségébe fényt szórjon... S ha megajándékozzuk egymást a nagy ünnepen, ezek az ajándékok csak akkor lesznek értékesek, ha utalnak, ha rámutatnak arra a nagy ajándékra, amelyet Isten adott né- künk szent Fiában a Jézus Krisztusban ! Aki pedig ezeket a csodálatos ujj mutatásokat nem veszi észre, aki nem látja meg, hogy a karácsony minden mozzanata Krisztusra utal — az vak, egészen vak I... Az Isten szent Lelke világosítson meg tégedet, hogy szemed elől elvesz- szen minden földi dicsőség, és te egyedül az egyszülött Fiú, a Krisztus dicsőségét lássad, hogy a karácsonyi evangéliom ne legyen előtted pusztán csak egy régi-régi történet, hanem az Isten megújuló kegyelmének örök bizonyságai Megváltó Jézusunk I áldunk téged, hogy eljöttél hozzánk ! Áldunk téged, hogy a bűnösök Megtartója lettél! Nyisd meg szemünket, hogy egyedül a te dicsőségedet lássuk! aaég nem hullott a hóhér kosará- f I ba Keresztelő János feje. Még ott ült a börtönében s gondolkozott. Gondolkozott azon, hogy ki az a csodás hirti ember, aki Zsidóország falvait, városait járja, akiről olyan magasztos dolgokat hoztak hirül az ő hűséges tanítványai, kik börtönében sem hagyták el prófétájukat. Vájjon ki 0? Csak nem Az, akinek a jövetelét ő érezte 8 hirdette ? A Messiás I ? A gőgös zsarnokokat, a Heródeseket és szolgahadaikat, az egész római sereget Zsidóországból kiűző szabadsághős, a rab népet igájából megszabadító, részére egy aranykorszakot hozó Király? Égett a lelke az izgalomtól, a csodás sejtelemtől. Ha úgy van, akkor ám ölje meg őt Heró- des, legyen vértanú, nem bánja, mert az Eszme, amiért élt, amiért meghal, győzi Népe pedig, az ő imádott, szegény népe boldog lesz I ...Elküldte tanítványait Krisztus Szerelmes édes Jézusom, Áldott légy kedves Krisztusom, Ki hozzánk leszállónál I Oh egyetlen egy orvosom, Legfőbb kincsem, boldogítóm, Ki engem megváltottál I Szállást, lakást készíts nálam, Szívem, házam vár őrömmel; Jöjj s templomoddá szenteld fel I Add, hogy szent születésedtől És megváltó érdemedből Várjam üdvösségemet; Egyedül nagy jóvoltodban S engesztelő halálodban Helyeztessem hitemet. Ilyen hitben, reménységben S kegyességben, éljek haljak S mindvégig híved maradjak I“ Am en. Urunkhoz, ama kérdéssel: „Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?“ Egy egész rab-nemzet kérdezte e kérdésben Krisztus urunkat, hogy ő-e a várva-várt Szabadító király, a Messiás? Egy szinte remény- vesztett nemzet izgalma, múltja, jövője remegett e szavakban! És Krisztus Urunk válaszolt: „menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok! A vakok látnak és a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak és a süketek hallanak; a halottak feltámadnak és a szegényeknek az evangélium hirdettetik! És boldog az, aki én bennem meg nem bot- ránkozik!“... Ez volt a válasz. Nem azt mondta Krisztus Urunk: „én vagyok az 1“, sem azt: „nem én vagyok 1“ Azt mondta, hogy jelentsék meg a saját szemükket látott, a saját fülükkel hallott valóságot a rab KérészKeresztelő János kérdése. Irta : Pass László.
