Harangszó, 1929

1929-12-08 / 50. szám

1929. december 8. OAKANCISZO 387 istápolója s az elesettek felemelője — kerületének püspöke. Sokak szemében könny csillo­gott, amikor a mindnyájunk életé­ben felejthetetlen szülői házról szólott, ahová visszatérni mindig a legédesebb öröm, amiről még a haldokló sem felejt el megemlé­kezni. A felejthetetlenül szép és szívekhez szóló beszéd után dr. Takáts József orvos, a gyülekezet felügyelője koszorúzta meg az em­léktáblát. amelyet a leányok már előbb virágokkal díszítettek fel. Ezután a theol. énekkar Köveskuti Jenő: Ima a hazáért c. énekét adta elő, majd Komjáthy Lajos theol. hallgató szavalta el S jó Sándor hazafias költeményét. A Himnusz eléneklésével ért véget az emlék­tábla leleplezési ünnepség. Délután 2 órakor vallásos ünne­pély volt a templomban, amelyet a theol. énekkar nyitott meg Hamar Gyula: Ne félj te kicsi nyáj c. éne­kével. Ezután Szlany János theol. hallgató szavalta el Várady Antal: Kivándorlók c. költeményét. A val­lásos délután fénypontja dr. Kovács Sándor egyetemi tanár Bethlen Gá­borról tartott előadása volt. A hely­beli ifj. egyesület vegyeskara és a ttmol. énekkar énekszámokkal, Rácz Ernő theol. hallgató szavalattal szerepelt, majd Farkas Elemér es­peres-lelkész imája és áldása után az „Erős vár a mi Istenünk“ el­éneklésével fejeződött be az ünnep­ség, amely a legteljesebb siker jegyében folyt le, mély nyomokat hagyva a hallgatóság lelkében. A kivette egy napon az édesapjától rámaradt vadászfegyvert . .. Szinte kúszva sietett föl a sziklákon, valamely jó leshelyet ke­resve, ahol biztos zsákmányt remélyhetelt. Alig állt ott pár percig, az erdők vadjai­nak legszebbike. egy magas fejtarlásu szar­vas közeledett Amint megpillantotta a va­dat némi szánalom fogta el. — ö lőjön, ő, aki minden elejtett vadat megsiralott máskor, most ő vegye el annak életét 11 Megcsendült fülében az apai intés: „A becsület útjáról semmi körülmények között se térj le I“ De a kenyér I A nyomor 1 . . . Fölemeli fegyverét s amint annak agyát vállára helyezi — csak 1 pillanat és az óllat találva lenne — és amint arcához emeli, két rajz élénk piros színnel látszik azon, egy „szív“ és egy „kereszt“. Abban a pillanatban keze erőtelenül hullott le és a vad vígan csörtetett tovább. Lőrinc emlékezetében fölelevenednek édesapja becsületes tettei, viselkedései... Az is szegény volt, nélkülözött szenvedett, de becsületes maradt. . . egy szív és egy kereszt . . . ezek mentették meg. Mi lett volna, ha elsüti a fegyvert ? Börtön, nyo­morúság és kedves családjára nagy gya­lázat, megaláztatás. Talán földönfutókká lettek volna, az ő bűnéért azok is lakottak vallásos ünnepség után a theol. énekkar tagjai sétára indultak s a büki temetőben felkeresték a gyü­lekezet egykori tanítójának, Szenteh Györgynek a sírját, aki annak ide­jén Gyurátz Ferencben elsőnek fedezte fel a hatalmas tehetséget és nagyrahivatottságot s aki Sop­ronba küldte azzal a jövendöléssel, hogy még püspök lesz abból az értékes „viragbitnbóból. amely az iskola veteményes kertjében bon­togatta a szirmait.“ A vendég theol. hallgatókat a gyülekezet tagjai lát­ták el s igazi magyaros vendég­szeretetre es figyelemreméltó szívé­lyességgel halmozták el ottlétük alatt. Sikeres közreműködésükre örömmel gondol mindenki, aki az ünnepség ken részt vett s szívébe zárja, amiket hallott, így áldva a nemes föpásztor emlékét, akinek szülőházán az emléklábla az ősz legszebb virága között hirdeti, hogy a legegyszerűbb kunyhóból is van felfelé vezető ut, a csillagok felél... Drága gyöngyök. Egy nagyvi­lági nő, aki gazdagságát arra hasz­nálta fel, hogy fenékig ürítette a világ örömeit s gyönyöreit, súlyos betegen feküdt. — Nehezére esett lemondania a megszokott élveze­tekről. Ápolónőjét arra kérte, hogy hozza el neki ékszerdobozkáját, hogy gyönyörködhessék a sok ék­szerben, melyet ünnepélyeken és bálokon hordott. Maga elé rakta s úgy gyönyörködött benne. Ápoló­nőjének pedig azt mondta: „Ugye ön is örülne, ha ilyen szép éksze­volna. Inkább fagyökér, gyógynövény, de becsületes maradni. A baj azonban sohasem jár egyedül, így volt ez Lőrincnél is. Alig lengették magukat e keserves kenyér kereséssel pór hétig, ismét nagy csapós érte őket. A pász­torok összebeszéltek ellene: beórullók uruknál, hogy a gyepséget feltúrja tönkre teszi legelőjüket, így a gyogygyökerek gyűj­tése is meg lett neki tiltva. Szegény Lő­rinc jött-ment az erdőben nem tudta mihez kezdjen I Hogyan, hogy Isten nem adott neki valami jó mentő gondolatot ? — kér­dezhetjük De mit érnek a jó gondolatok ha azokat végrehajtani nem lehet ? Szo­rongatott helyzetben volt 8 am> ilyen al­kalomkor senki életéből sem hiányzik, ölet is felkereste a kisértő: „Lőrinc, Lőrinc hisz te is ember vagy I Kötelességeid csak a tieid iránt vannak. — Ha nincs más mód, ott van Gallheim uraság gazdagsága és a jómódú parasztok udvarházai — no meg az az erdőn átvonuló sok idegen I“ De ilyenkor összeszoritotta öklét, ütötte az üres levegőt, hessegette el a csábítógon­dolatokat „Becsületes akarok maradni — nem hiszem, hogy az Isten elhagyjon. — Jöjj segítségemre Isten.“ (Folytatjuk.) rei volnának?“ „Nekem szebb gyöngyeim vannak, mint ezek!“ — volt a válasz. — Szebbek? „Hisz ön nem is hordja, még sohase lát­tam s az enyémek roppant drágák. Milyenek az ön ékszerei?“ Az ápolónő elővette bibliáját s egy­másután olvasta a szebbnél-szebb bibliai verseket, Ígéreteket. El­mondta, hogy az ő gyöngyei, kin­csei a mennyek országában vannak s az ő mennyei Atyja gondoskodik róla. A beteg figyelmesen hallgatta e bizonyságtevést 8 úgy érezte, hogy ápolónőjének gyöngyei tény­leg szebbek, értékessebbek mint a az övéi. Érezte, hogy az ő szívé­ben nincs oly öröm s boldogság, mint ápolónője szívében. — Te milyen gyöngyökkel, s kincsekkel rendelkezel? Földiekkel, avagy mennyeiekkel ? Keresd te is az egyetlen igaz gyöngyöt: Jézust I OLVASSUK A BIBL1ATI Növekedés. Dec. 9. Növekedés a természetben. Máté 6, 28. A liliomokat Isten keze nö­veszti, gondozza. Az Úr gondoskodik a növényekről, de ép úgy gondot visel a mi testi életünkre is. Nincs szükségünk a fö­lösleges gondokra. Ne aggodalmaskodja­tok I Máté 6, 31 Dec. 10. Növekedés a lélekben. Róma 10, 4. Van szellemi, lelki növekedés is. Ilyen folyamat az is, amikor eljutunk a törvény vallásától az igazság és a szeretet evangéliumáig. A keresztyén élet benső növekedése az, midőn Krisztust elismerjük a mi igazságunknak. Dec. 11 Újjászületés a Lélektől. János 3. 5. Nikodémus problémája a mi prob­lémánk is. Csak a Szentlélek az. amely ujjószülheti lelkivilágunkat. Csak a Lélek által lehetünk új teremtések. Csak a Lélek által közelíthetjük meg Jézus nagyságát. Dec. 12. Istentől függ a növekedés. Filippi 2, 13. A lelki újjászületés Isten ügye elsősorban. Az akarást, a munkát az Úr végzi ingyen, jókedvéből a mi lel­kűnkben, csak mi engedjük, hagyjuk ma­gunkat munkáltatni és így tegyük értékessé az ádventi várakozási napokat. Dec. 13. Igazi indulat. Filippi 2, 5. Mily sok indulatoskodó, haragvó, szenve­délyes ember van a világon. Mi keresz­tyének szabjuk magunkat Jézushoz. Vi­selkedjünk a Mester példaadása szerint. Ugyanaz az indulat legyen mibennünk, mely volt a Jézus Krisztusban. Dec. 14. A felmagasztalt alázatosság. Lukács 18, 14. Az a lelkileg felemelkedett ember, a művelt ember, aki alázatos, sze­rény, kiből a tolakodás, gőg és elbizako­dottság hiányzik. A publikánusok közelebb nőttek Krisztushoz, mint a farizeusok. Dec 15. A megnövekedett élet. Filippi 1. 21. Boldog ember az, aki jól használja fel az ádventi napokat, aki készítgeti, erő­síti, növeszti lelki világát az eljövendő király számára. A legboldogabb emberi kijelentés ez: nekem az élet — Krisztus I Tátrai Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents