Harangszó, 1929

1929-11-24 / 48. szám

370

HARANQSZO

1929 november 24

államsegélye, a tanítói és tanári nyugdíjjárulékok tekintetében. Az államnak még saját iskoláinál is féltőbb gonddal, nagyobb szeretettel kellene istápolnia az egyházi iskolát.

Radvánszkv ezután Kapiert, a német egyházi szövetség elnökét üdvözölte.

— Tudom — mondotta —, hogy elnök úr magyar földre negyven millió német kézszorítását hozta el. A német reformáció, a német városok áldásos, testvéri segítségét évszázadok óta mélységes hálával érzi a magyar evangélikus egyház. Isten áldja meg a német evangélikusokat, s azok minden tervét és minden intézményét.

Kapler elnök válaszában a következőket mondotta:

— Első szavam a legmelegebb köszöneté. Mélységes szívélyesség áradt a magyar egyetemes felügyelő nyilatkozatából — mondotta — ezt csupán a legbensőségeseb- ben viszonozhatjuk. Köszönöm, bogy Önök Budapestre engem meghívtak. A történelem kötelez bennünket, hogy az eddigi német- magyar összeköttetéseket erősítsük, közös szolgálat és közös felelősség vezessen bennünket. Hordozzuk egymás terhét. Isten áldja meg Magyarországot és a magyar ev. egyházat.

Kuty Dezső egyetemes főtitkár olvasta fel ezután báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő évi

Csuda Csánk szerencséje.

Irta : Csűrös István. 7

VI. Csánk megismeri szerencséje titkát.

December 23-án este, amikor a hó csendesen szitált odakünn, Gáspár mester pedig lakása nagyobbik szobájában három kis csemetéjével az igazak álmát aludta: a kis szobában lobogó tűz mellett két nő beszélgetett halkan, meghitt csendben : Mari néni és Panni asszony. Ide vetett ágyat a váratlanul érkezett, de szívesen fogadott vendégnek a meglepett háziassz- szony. Itt volt a Csánk ágya is. Az az ágy, amelyben tiz év előtt édesanyja meghalt. A két asszony bizalmasan beszélgetett. Tehették. Csánk mélyen aludt. Mari néni elmesélte élete történetét s abból nagy boldogan s meg-megújuló őrömmel a kórházban történt csodálatos fordulatot.

Viszont mohón hallgatta s mély megindulással Panni asszony elbeszélését Csánk dolgairól. Bezzeg, szégyelte most régi közömbösségét, hidegségét kis öccsével szemben. Gyakran törülgette könnyeit. Néha önfeledten s hevesen ölelte meg Pannit. Egyszerre aztán úgy tetszett, mintha elakadt volna a beszélgetés fonala. Mind a ketten

munkajelentését. Hangoztatja itt az egyetemes felügyelő, hogy a kultuszminiszternek az úgynevezett törpeiskolák ügyében kiadott rendeleté az evangélikus egyházat érintené legsúlyosabban. Megállapítja az egyetemes felügyelői jelentés, hogy az idei kathoiikus nagygyűlés örvendetesen békés hangot ütött meg s hogy az ev. egyházi közgyűléseken is békevágy jutott kifejezésre. A rever- zálistörvény megszüntetése és az 1868. évi Lili. t.-c. visszaállítása valóban legfőbb akadályát küszöbölné ki a protestantizmus és a római kalholicizmus közötti béke helyreállásának. Hangsúlyozza a jelentés, hogy a református egyházzal változatlanul szívélyes a kapcsolat.

Jánossy Gábor országgyűlési képviselő indítványára akciót indítanak a költő Gyóni Géza hamvainak hazaszállítására és az énekíró Sántha Károly emlékének megörökítésére. Örömmel vették tudomásul, hogy a budai, illetve a Deák-téri templomból is fognak közvetíteni rádió-istentiszteletet.

A javadalmas tisztviselők házasságkötésére tervezett rendelet körül izgalmas és széleskörű vita hullámzott. Szeberényi főesperes azt mondotta, semmi más szabályozás nem helyes, csak az, hogy evangélikus egyházi tisztviselő csupán evangélikus házasságot köthessen. Kapi Béla püspök szerint a rendelettera tűz hamvadó világát nézték. Mari néni törte meg a csendet.

„Úgy látszik, Csánkot érdemes tovább taníttatni. Magamhoz veszem őt s a gimnáziumba járatom."

Panni asszony elsápadt, könnyei megeredtek s szólni sem tudott. De mikor Mari néni megmagyarázta, hogy a Csánk jövője érdekében történik mindez s hogy dehogy is akarja őt elszakítani Pannitől, aki úgy szereti, mint az édesanyja, az árvát s Ígéretet tett, hogy minden nyáron visszaküldi Csánkot a szünidőre Panniékhoz: akkor lassanként felszáradtak a Panni asszony könnyei s kezét akarta megcsókolni Mari néninek. Mari néni azonban ezt nem engedte, azt mondván, hogy inkább neki kellene megcsókolni Panni asszony áldott kezeit. Erre olyan hirtelen és ijedten kapta hátra kezeit Panni asszony, hogy majd lefordult a székről s Mari néninek kellett megragadnia és visszatartani. Zavarában kiment a másik szobába, megigazította a kályha pislogó tűzét s visszafelé jövet már halkan dudolgatta : „Oh, könyörgést meghallgató, édes Atya, Mindenható!“

Mikor visszatért a kis szobába, Mari nénit a Csánk ágya előtt találta, amint komolyan nézte a kedves, alvó gyermek anyjára emlékeztető vonásait. Mari néni csendesen a kályhához vonta a visszavezet nagyon éles belenyúlás az egyéni szabadságba, aggodalmas volna nyugtalanságot kelteni az alkalmazottak között. A szegedi egyetemen tervezett parallel tanszékekkel szemben aggodalmát fejezte ki már régebben az egyetemes egyház; várják erre vonatkozóan a kormány megnyugtató nyilatkozatát. Sürgeti az egyház a lelkész- javadalmi kérdések végleges rendezését. Felkérik gróf Bethlen István miniszterelnököt, hogy az egyházi sajtótermékek megindítását ne gátolják.

Evangélikus nap Budapesten.

Az Országos Luther-Szövetség nov. 13-án evangélikus napot rendezett Budapesten zárt konferencia keretében. Ezen mintegy száz vidéki szervezetnek több mint száz kiküldöttje jelent meg.

Rásó Lajos dr. kormányfőtanácsos, egyetemes ügyész, a szövetség helyettes elnöke, mondott bevezetőt, majd az egyes, bizalmas jellegű előadásokat tartották meg: Németh Károly espereslelkész, egyházkerületi papi főjegyző, vitéz Magassy Sándor soproni lyceumi vallástanár, vitéz Raics Károly ny. altábornagy, Marcsek János és Törteli Lajos lelkészek és Scholtz Oszkár dr. ny. jogügyi főtanácsos, világi főjegyző.

Délután az Országos Luther- Szövetség tartott közgyűlést, amevonulni akaró s csupán jó éjszakát kívánni visszatért Pannit s kérte, bogy beszéljen valamit Csánk édesanyjáról. Panni egy ideig merően nézett Mari nénire, aztán kis vártatva így szólt: „Nem sok, amit tudok róla, mert csupán néhány napig élt azután, hogy szolgálatába állottam. De azt el tudom mondani, hogy mik voltak az utolsó szavai I“ És Panni asszony elmondta a haldokló anya imádságát. Alig tudta a megindultságtól elmondani az imádság e szavait: „aki úgy szeresse".

Mikor befejezte Panni asszony mondandóit, akkor Mari néni összecsapta kezeit s így kiáltott fel : Most mór kezdem megérteni a Csánk életét, sorsát, és sok mindent, ami azóta történt. Oh, milyen nagyok, Uram, a le műveid, igen mélységesek a te gondolataid I Panni asszony szent komolysággal sóhajtotta utána: mélységesek a te gondolataid 1

Másnap reggel, amikor Csánk már felkelt volt s a műhelyben segítet a sok és sürgős dolgu mesternek, Mari néni is felkelt, kibontotta csomagjait, csoportosította a karácsonyi ajándékokat, úgy, hogy jusson a mester kicsinyeinek is, s aztán behívta Pannit. Panni összecsapta kezeit, ■ ugyancsak mondogatta a sok szép holmi láttára : csuda jó, csuda jó I

Hát még estve. Akkor volt még nagy